A választások után drámai látleletet közölt a Magyar Orvosi Kamara (MOK). Közösségi oldalán számolt be arról, hogy a hatalomhoz lojális szereplők az elmúlt években milyen károkat okoztak az egészségügyben is azzal, hogy szembefordultak hivatásuk alapelveivel. A MOK ezt a szakmai autonómia, az orvosi integritás és a betegek biztonsága elleni támadásként értékeli.
Azt írták: ez nem történhetett volna meg, ha nincsenek olyan orvosok,
akik számára a lojalitás fontosabbá vált a szakmai elveknél, akik részt vettek a megfélemlítésben és retorziókban, vagy »csak« élvezték az aktuális folyamatok előnyeit, aláásva azt a bizalmi alapot, amelyre az orvosi hivatás épül és ami minden orvosi etikai kódexben benne foglaltatik.
A MOK szerint a lojalitás felülírt mindent, az egészségügyi rendszer mérgező anyagává vált. Aki már ebben a rendszerben lett orvos, nem tudja, hogy nem normális,
- ha fegyelmi eljárás indul azok ellen, akik a hatalomnak kellemetlen, közérdekű kérdéseket tesznek fel például a lélegeztetőgép-beszerzés szakmai szempontjairól,
- ha pályázatok nélkül, nem szakmai, hanem rokoni és politikai alapon töltenek be pozíciókat,
- ha vezető orvosokat megfigyelnek, magánéletüket nyilvánosságra hozzák.
- ha nyíltan törvénysértő orvosoligarchák jutalmakat, kitüntetéseket kapnak.
Biztos vannak, akik szerint nem kellene beszélni minderről, ám ők úgy vélik: a rendszerben nagyon sok orvost, beteget ért sérelem, akiket pedig nem, azokra is hatással volt a tehetetlenség, a mozdulatlanság, a szégyen, hogy ebben a rendszerben kell működni.
Azt írták: világossá kell tenni, mi történt.
És a szégyennek, amit magunkon viselünk, meg kell találni a gazdáját. Elengedhetetlen, hogy a tetteknek következményei legyenek. Nem bosszúra, hanem felelősségrevonásra van szükség. A következmények hiánya ugyanis nem semleges állapot, az a visszaélések normalizálását jelenti.
A múlt feltárása, az egyéni felelősségek tisztázása nélkül egy alapvető elem fog hiányozni a bizalomra és a tudásra épülő egészségügyből: a valódi rendszerváltozás a szervezeti átalakítások, finanszírozási reformok mellett szükség van
a szakmai autonómia helyreállítására, az etikai normák megerősítésére és egy olyan közeg kialakítására, ahol a kritika nem retorziót, hanem párbeszédet, erre épülve a hibák korrekcióját eredményezi, és ahol a beteg érdeke minden más szempontot megelőz.
A kamara szerint ez a magyar társadalom egészének ügye, mert egy olyan egészségügy, amelyben a félelem és a lojalitás felülírja a szakmaiságot, az etikát, az végül minden beteget veszélyeztet. A szembenézés ezért nem halasztható, nem kerülhető meg – írták végül.
