Kultúra

Az elég, ha egy negyvenes pasi tízes skálán hetesre szexel? És ha nullára?

Kék bogyó postán? Szexuális magánvilágvége és teljes zsibbadás. Könnyű kis Matiné Münz András Szerelemszombatjával.

Férfierő, csodaizében

Habók potenciájával alapjában véve semmi baj nem volt, így igazán elégedett lehetett, annál is inkább, mert a felesége tulajdonképpen lájkolta szerelmi életüket, amikor az egyik internetes portál szextesztjének kérdésére, a maximálisan elérhető tíz pontból, hetet adott férje teljesítményére.

Ez igazán nem rossz osztályzat, tekintve, hogy házasságuknak immár a tizennyolcadik évében jártak.

Habók tehát meg is nyugodhatott, sőt babérjain akár meg is pihenhetett volna. Csakhogy igen sok újságcikket olvasott arról, hogy az ő korosztálya – a stressztől sújtott negyvenes férfiaké – egyre nagyobb bajban van ezen a téren. Márpedig Habók hitt a médiának. Ráadásul rövid követési távolsággal három hollywoodi filmet is látott: mindegyikben szexuálisan leárazott férfiak, egészséges válságjeleket mutató házasságokban. Na, több sem kellett szegény Habók hetes erősségű potenciájának. Kezdett úgy viselkedni, mint a tőzsdeindex pénzügyi válság idején.

Asszonya egyelőre megértőnek bizonyult, egyrészt mert igen jó természetű volt, másrészt amúgy is szünet nélkül lekötötte a figyelmét egy éppen aktuális pénzügyi krízis begyűrűzése a családba, annak is a kasszájába.

Habók ennek ellenére vigasztalhatatlan volt, s úgy érezte, eljött a szexuális magánvilágvége.

Férfiember, mint tudjuk, nem szívesen beszél hasonló gondokról. Sokkal inkább dicsekedni szeret. Fölvágni kamaszkorában ilyen-olyan felnőttcsókokkal, később pedig, különösen már éltesebben, hihetetlen ágy- és ágyékbéli teljesítményekkel, melyek még őt magát is meglepik olykor. Már ugye az, hogy egy ilyen potens pasi, mint ő, még ennél is többet kihozhat magából. Hihetetlen! Ha nem éli át, azt hinné, álmodott. (Meglehet, persze, valóban így volt…)

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Szóval minthogy Habóknak nem volt dicsekednivalója (sőt…), mélyen hallgatott a fentebb ecsetelt rossz tendenciákról, jószerével csak magát emésztette. Így ment ez hosszú heteken át, mígnem egyszer eszébe jutott volt középiskolai osztálytársa, Kerényi. Annak idején sülve-főve együtt voltak, azóta elsodorta őket egymástól az élet (és a politika). Habók maradt szülővárosukban, Kerényi elkerült Pestre. Föltárcsázta.

Fotó: Thinkstock

– Szevasz, haver!

– Szia, Habcsi! Hogy ityeg?

– Hát ez az…

– Csak nem?

– Csak igen.

– Szóval ma már nem kérnél meg, hogy vegyek helyetted a patikában óvszert.

– Úgy valahogy.

Csönd a vonal végén. Sóhaj.

– Az baj. Nem mintha nem ismerném a problémát. Generációs potenciaválság. Két éve nekem is…

– És most?

– Változó. De tudok valamit.

És lediktált egy gyógyszernevet. Legalábbis annak hallatszott. Az talán segít. Neki, úgy-ahogy, bejött. Mondta, hol kapható, és mennyi az ára. Habók fölszisszent, mert a sárga csekkekre gondolt. Hogy azokat egytől egyig be kell fizetnie. És akkor még itt van ez a méregdrága csodaizé…

Azért csak megvette. Volt félretett pénze. A felesége születésnapi ajándékára spórolta össze. Voltaképpen, vigasztalta magát, ez is egyfajta ajándék lesz neki, ha úgy vesszük.

Írt hát a megadott címre. Megrendelte, megjött, kifizette. Szedi, három hete, előírás szerint. Szép színes kapszulák, negyvenöt egy dobozban. Másfél havi adag.

Nem lehet ráfogni, hogy nem hat. Kezdetben volt bőrpír, némi alvászavarral. Napokkal később kettős látás, szájszárazság, szapora pulzus. Majd hányinger, hasi fájdalom. Szívtáji melegérzés, végtagi hidegérzés. Szénanátha. Viszketés, zsibbadás. Étvágytalanság, falhatnék. Könnyszűke és még sok más. Egyedül a férfierő várat magára. De van még három hét az asszony szülinapjáig.

Fotó: Thinkstock

Flörtjelek

Tetszik, határozottan tetszik. Jó, előbb, amikor a fogdoktor behívott, még nem ült itt. Most meg itt ül. Csinos, szép arcú. Korban hozzám illő. Érdekes, újabban úgy érzem, minden nő illik hozzám korban. Főleg a fiatalabbja.

Odabent, a fogorvosi székben – szuperszék, állítólag több millióba kerül egy ilyen, te jó ég, mit fogok én itt ma fizetni! – megkaptam az injekciót, majd a doki visszaültetett a váróba, amíg elzsibbadok.

Ekkor láttam meg Őt. A pillanat törtrésze alatt zsibbadni kezdtem – nem, ehhez még nem lehet köze az injekciónak.

Semmiképpen. Az evolúció az oka. Épp tegnap olvastam a neten, hogy mi, férfiak néhány milliszekundum alatt képesek vagyunk eldönteni, tetszik-e nekünk egy nő, vagy sem. És hogy ez az evolúció miatt van. Ősi genetikai ösztönünk hajt, űz minket a vonzóbb fehérszemélyek felé. Őket termékenyebbnek gondoljuk, pontosabban érezzük, így aztán működésbe lép a túlélőösztön. Na, itt, a fogorvosnál ez fokozottan igaz, ebben a helyzetben férfi csak igazán a férfi.

Ül a szemközti kanapén, egy magazint lapozgat. Messziről látszik, több hónapos lap, fürdőruhás modell a címlapon, itt meg, ebben a koraszülött télben dolgozik az olajradiátor, újabb baljós jel a majdani fizetnivalómat illetően.

A lány fekete haja furcsa, rakoncátlan csigákba rendeződik, izgalmas. Jól el tudnánk beszélgetni erről az evolúcióról.

Észrevesz ő is. Rám pillant, mosolyogni próbálok. Már amennyire a szuri engedi. Kész szerencse, hogy a nők egészen másképp vannak ezzel a megtetszéssel, mint a férfiak. Ezt is a neten olvastam. Ők nem azonnal döntenek, nekik több szempontot kell figyelembe venni a párválasztásnál. Addig pedig még bőven kimehet az injekció hatása. A lányokat, asszonyokat éppen arra tanította az evolúció, hogy a viselkedés alapján térképezzék fel, megbízható-e az illető férfi, emiatt később kell dönteniük. (Megjegyzem, a feleségem annak idején elég gyorsan eljutott a mindent eldöntő döntésig. Az elköteleződésig. Talán túl gyorsan is, ahogy ezt mostanában mind sűrűbben fölemlegeti…)

Ez a lány itt viszont szemmel láthatóan megfontoltabb. Méreget, mérlegel, nem kapkodja el. Van hát idő, van hát remény. Annál is inkább, mert a múlt héten meg a flörtről olvastam csuda dolgokat a neten. Hogy a flört életszükséglet. Önbizalmat ad, feltölt energiával. Flörtölni szinte mindenhol lehet, vonaton, villamoson, buszon, hipermarketben (ha nyitva van, vasárnap is), second hand ruhaboltban, bárban, szórakozás közben, iskolában, munkahelyen, üzleti tárgyalásokon. (A fogorvosi várót speciel nem említik, de ez semmit nem jelent.)

Flörtölhetünk hirtelen felindulásból is, sőt az az igazi. Flörtölhet mindenki, a híres pszichiáter szerint az angolnák, a kócsagok, de még a prérikutyák sem kivételek.

Fotó: Thinkstock

Friss ismereteim birtokában vizsgálódom, végre érdeklődik-e irántam a Kedves. Lássuk csak: a sűrű szemkontaktus például a flört egyik tipikus jele lehet. Nézem, mit nézem, bámulom most is. Az előbb ugye ő is rám pillantott. Szemkontaktus! Azt meg ki mondja meg, mi számít sűrűnek? Szóval ez itt most flört. Vagy az lesz.

Újra rám néz. Genetikailag kódolt viselkedés, a sóvár érdeklődés jele lesz, ha most a szemöldökét is felvonja. Látni vélem.

Mosolygás – ez is a szerelmi játékra utal. Félút, fél siker: én már mosolyogtam. Pillanatnyilag nem menne, pompásan hat az injekció. (Biztosan jó drága.)

Újabb jelzés: a fej oldalra billentése. Na, ez fontos. Kifejezetten oldalra billentette a fejét. A hajcsigák helyzete egyértelműen erről tanúskodik. Billentek én is.

Nyúl a csigákhoz. Győzelem! A flörtjelek egyik legbiztosabbika. A „tollászkodás”, a hajzat igazgatása. Tipikus női jel. Ez szerencsés körülmény, tekintettel az én hajzatom… hm… immár visszafogott voltára.

A nyak simogatása is inkább a nőkre jellemző, ő ezt most nem teszi, ezért én próbálkozom vele.

Igyekszem fölidézni és azonosítani mind az ötvenkét flörtjelet – egy szakavatott kutató ugyanis ennyit számolt össze.

A partner végtagjai felém néznek (megvan), lábak ismételt keresztbe rakása (megtörtént), könnyed kötekedés, leheletfinom érintés (ez még jöhet), önnön nyakának újabb cirógatása (mintha…), nyilvánvaló kacérkodás, mélyített hang, vadító tekintet (mondjuk…).

Idáig jutok a leltározásban, amikor beszólítanak. Már ülök a székben. Abban a bizonyos székben. Kényelmesnek mondható. Fúr a szuperfúró (drága lehetett). Kedves asszisztensnő hajol fölém:

– Öblítsen!

Bólintok. Néz, biztatóan. Szemkontaktus… Micsoda nap! Flört, minden mennyiségben.

Münz András: Szerelemszombat

Athenaeum, 2017

Ajánlott videó

Olvasói sztorik