Tudják, ki az a Süli János?
Süli János nem más, mint a paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter, az ő eskütételével indul ma délután a parlament öt napon át tartó ülése (azért aludni hazamennek, de a tervek szerint folyamatosan estébe nyúlóan tárgyalnak majd, akik kénytelenek a patkóban maradni).
Mi szokás szerint a napirend előttieket, az interpellációkat és az azonnali kérdéseket élőzzük, abban lakik némi izgalom, de csak ide kell írjuk az előttünk álló etap törvényhozási föladatait:
Holnap módosul az agrárkamarai törvény, majd vita sújt le a reklámadóra, valamint az élelmiszerláncok és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló törvényjavaslatokra. Csütörtökön a Magyar Honvédség szerepvállalása az Iszlám Állam ellen az egyik téma, pénteken többek között az ügyvédi tevékenység szabályozódhat, akit meg a hétfő érdekel, kattintson ide, jóból is megárt, de akkor azért műsor is lesz, hiszen az államfőként újraválasztott bajszos ember újfent leteszi hivatali esküjét.
Nem parlamenti esemény, de lényeges: ma várható a jövő évi költségvetés benyújtása.
O. Viktor
Egy volt Soros-ösztöndíjas, akinek a keresztneve Viktor, létbizonytalanságba taszította az embereket, miközben kiszolgálja a multikat és a gazdagok oldalán áll.
A szoci frakcióvezető, Tóth Bertalan kezdte így a napirend előttiek sorát, leragadva a tegnapi munka ünnepénél. Tóth mondanivalójának zanzája, hogy a Fidesz az igazságtalanságban érdekelt, a balosok pedig igazságot és magasabb béreket akarnak, ahogy azt tegnap is hallhattuk. (Azt ne kérdezzék tőlünk, miért nem ejthető ki Orbán Viktor vezetékneve.)
Dömötör államtitkár ad választ, részben agyból:
Tizenkét százalékról 4,4-re csökkent a munkanélküliség, nőtt a reálbér.
Részben zsigerből: Dömötör azt az impertinenciát hozza fel, hogy a balos miniszterelnökjelölt, Botka László korallzátonyoknál búvárkodott, amiből számára súlyos dilemma következik:
Nem tudom, eztán Rolex-baloldalnak vagy korallzátony-baloldalnak nevezzük önöket.
És születik konklúzió is:
Nem kérünk többé a Rolex-szocializmusból!
(Álljon itt rapid zárójeles tudományos ismeretterjesztés a korallzátonyokról, melyek, ha valaki nem tudná, a Föld legnagyobb fajgazdagságú életközösségei közé tartoznak, élő- és szaporodóhelyet jelentenek számos állat- és növényfajnak. Korpuszuk nem más, mint mészváz; bővebben itt, szóval csak óvatosan azzal a korallzátony-baloldalazással.)
Lörke és a DNS
Szintén napirend előtt szólt a Jobbik elnöke, aki szerint a hatalom azért áll permanens szabadságharcban, hogy folyamatos külpolitikai csatazajt keltsen, amivel elfedi belföldi tehetetlenségét, az egészségügy, az oktatás, a devizahitelesek megmentésének csődjét.
Vona Orbán szemére vetette, hogy a kormányfő Brüsszelben beleegyezett, hogy fiatalkorú menekülteket – a korukat csekkoló DNS-vizsgálat után – befogad Magyarország. Csakhogy a Jobbik nem kér “se fiatal, se öreg migránsból”.
A pártelnök egyetlen rációt lát az orbáni álláspontban:
Ha Mészáros Lőrinc alapít egy DNS-t vizsgáló céget.
A Jobbik vezetői kesztyűbábok, a bábjátékos Simicska Lajos minden ujjára jut egy belőlük. Igen, Dömötör államtitkár reagált ezzel a bizarr képpel Vonára (senki el ne képzelje, mert ki kell tennünk cikkünkre a tizennyolcas, piros karikát).
Atomot a holdudvarba
Paks 2-ből nem az áram, hanem a négyezer-milliárd forintos bővítési költségvetés kell a Fidesznek, hogy mire elapad a brüsszeli forrás, legyen mivel táplálni a pártholdudvart. Erről a pár hete csúcsformát futó zöld Szél Bernadett napirend előttizett.
Amit önök csinálnak, nettó árulás, réges-régen idegen érdekeket szolgálnak.
Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár ironikus érve az, hogy megérti, hogy az elempések hülyének tartanak minden olyan magyar választópolgárt, aki olcsó áramot akar. Csepreghy szerint a “harminc-, negyven-, ötvenéves jövő” szól a zöld energiáról, de addig el is kell jutni valahogy.
Kósa Lajos Orbán Viktor múlt heti brüsszeli szőnyegszélre állítását értelmezte, természetesen úgy, hogy Orbán győzött, ellenfelei csúfos vereséget szenvedtek, a kinti magyar képviselők pedig lényegében hazaárultak azzal, hogy nekimentek a miniszterelnöknek.
Süli papirusza
A napirend előttiek után, ahogy ígértük Süli János letette esküjét, gratulált neki, akinek gratulálni illik, köztük Szél Bernadett is, aki egy összetekert papiruszt nyomott a tárcafői kézbe – azon vagyunk, kiderítsük, mi áll a dokumentumban.
(Frissítünk: kiderítettük. Paks 2 lemondása, csak alá kell írni. Reális.)
Az első interpelláció földügyben, hivatali átszervezésről szólt, a szoci Gőgös Zoltán vezette elő, Lázár János reagált, nem fárasztjuk vele olvasóinkat, az a viccesség viszont említést érdemel, hogy amikor Gőgösnek arra kellett volna válaszolni, elfogadja-e a lázári reakciót, ám hosszas fejtegetésbe kezdett, ideje lejártakor a szigorú Kövér László indignálódva leszólt a pulpitusról:
– Képviselő úr, elfogadja a választ?
– Nem.
– Na, hál’ istennek.
Egymás leliberálisozása
Eztán a jobbikos Szilágyi György vitázott Dömötörrel egy könnyű sorosozás mohaszőnyegéről dobbantva, és oda lyukadtak ki, kölcsönösen leeszdéeszezték egymást:
A rezsibiztos Németh Szilárd a migránsoktól félt interpellációjában, aggódott, bírja-e a határ a nyomást, de Kontrát Károly belügyi államtitkár megnyugtatta: bírja. Illetve csak részben nyugodott meg Németh Szilárd, aki viszonválaszában azt vetette föl, külföldről finanszírozott álcivil szervezetek feszt tolják felénk a migránsokat, ezért:
Ébernek kell maradnunk!
Lichtenstein, zúgjon a hangod, Soroksár, felelj neki
A szoci Harangozó Tamás a letelepedési kötvényekhez is kapcsolódó offshorozással vádolta meg Pogácsás Tibor önkormányzati államtitkárt, volt monori polgármestert, s lemondásra szólította fel.
Őszintén szólva nem tudtuk követni, hogy ki mit és mennyiért vett, kinek adta el, mennyiért, s hogyan nő ki mindebből Lichtenstein, mindenesetre Harangozó meggyőzőnek tűnt, Pogácsás pedig meglehetősen zavarban ilyeneket mondott:
A témát javasoljuk gazdaság rovatunknak feldolgozásra.
Az Együtt-tag (vagyis a Házban független) Szabó Szabolcs rendőr-kapitányságot szeretne Soroksárra, az egyetlen olyan kerületbe ahol még nincs ilyen. Belügyi ígéret volt már négy esztendeje, de az építkezésre szánt helyi pénz félúton elfogyott.
A válaszadó Kontrát Károly szerint a polgármester központi forrást nem kért, a rendőrség pedig csak azt vállalta, ha lesz ház, belakják. Az államtitkár így is csupán reményét tudta kifejezni, hogy megépül, minek meg kell épülnie. Amire Szabó Szabolcs azzal állt elő, hogy neki meg azt mondja a polgármester, hogy kérne ő, de nem éri el Kontrátékat.
Levegyszerezve
Sallai Róbert Benedek, leköszönő zöld képviselő élelmiszerekben fellelhető vegyszermaradékokról interpellált, a szaktárca hanyagságát okolva, rákos megbetegedéseket emlegetve, mire Fazekas földművelési miniszter, kevéssé tématartóan azzal támadott, hogy SRB-hez köthető gazdasági szervezetek az elmúlt években bő egymilliárd forintnyi uniós pályázati pénzhez jutottak, különben is, SRB mit ugrál, mindjárt visszaadja mandátumát.
A mélyfúrást a fideszes Manninger Jenő folytatta, csak más célszerszámot véve dolgos kezibe; interpellációjának címe, mellyel a nemzetgazdasági minisztert célozta:
Minek köszönhető az építőipar kirobbanó teljesítménye?
Beszarás.
Éééés, végszóra itt egy másik, mármint beszarás, az üléstermi férfivécéből :
Bővebben, lágyabban itt.
Rudi és Mihály
…Na, kis időre eltűntünk, de nem, nem mosdóba menekültünk, hanem néhány interpellációt kihagyva megnéztük, Varga Mihály hogyan nyújtja át a Gobelin teremben Kövér László házelnöknek a jövő évi költségvetés tervezetét.
Meg a mi mosolyunkkal, ugyanis mára befejezzük tudósításunkat.
A korállfóbiás Dömötör államtitkárnak, meg annak, aki szereti, búcsúzóul küldünk egy számot.