A Policy Agenda ezúttal arra kereste a választ, elég-e a Fidesznek a 2018-as győzelemhez, ha csak konfliktusokat gyárt. Elemzése szerint az elmúlt hetekben egyértelművé vált, a Fidesz tudatosan provokál konfliktusokat, hogy így tematizálja a politikai közbeszédet. Noha csak korábbi politikai elemeit, mintáit ismétli, mégis van eltérés a 2014-es választások előtti egy évhez képest, most még nincs kommunikációs célú osztogatás, hiszen a választások előtt mindig kérdés, mennyire kell választási költségvetésre számítani, milyen osztogatásokba kezd a kormány.
Önmagában néhány jóléti kiadás megemelése (pl. nyugdíj, szociális támogatások) nem jelent egy pártnak egyértelmű győzelmet. A hatás nehezen mérhető. Kérdéses ugyanis, hogy a választó például a családi pótlék emelését mennyire köti össze a kormánnyal, vagy inkább természetesnek veszi, ami jár neki. Ha egyszeri lépés, amelynek nem ágyaz meg politikai kommunikáció, értéktelen politikai szempontból.
A 2014-es választások előtt a Fidesz a rezsicsökkentéssel alkotott egy önálló műfajt, ez a kommunikációs célú osztogatás volt.
Az elemzés szerint nem az összeg volt jelentős, hanem a tálalása. A rendszeres időközönként bejelentett árcsökkentésen át, a havi számlán olvasható „politikai üzenetekig” minden ott volt a termék mögött. Fontos eleme volt a multikkal (extraprofit elleni harc) szembeni küzdelem, az EU támadásainak visszaverése, az ellenzék támadása. Ezek csak részei voltak a csomagnak, amely azt az érzést adta, hogy pénzt kapnak az emberek (miközben valójában csak otthagyta a pénzt, mivel lenyomta a havi fizetendő díj nagyságát).
Mi történik most?
A Fidesz 2013-hoz hasonlóan most is megépítette konfliktuspontjait. Kiválasztotta ellenfeleit (Soros, civilek, CEU, Brüsszel), a „fegyvernemet”, és a küzdelem tétjét, terepét, de ez még csak a politikai termék. Egy olyan eszköz, ami kommunikálható, sokszor elővehető, politikai akciók fűzhetőek rá (pl. nemzeti konzultáció), de nincsen benne az osztogatás, mint kulcselem, a kommunikációs célú osztogatás várat magára.
A Policy Agenda szerint ennek két oka lehet. Egyrészt a politikai innováció hiánya, hiszen nem terem minden bokorban rezsicsökkentés 2.0, ami bevethető lenne. A másik ok, hogy más a párt támogatottsága, mint négy éve, mikor azért dolgozott a Fidesz, hogy elrugaszkodjon az előző év második felének mélypontjáról. Akkor a rezsicsökkentés kellett ahhoz, hogy a Fidesz visszakapaszkodjon. Most a közvélemény-kutatások átlaga alapján is jobban áll (29,5%) a 2014-es győzelmet jelentő 28,6%-nál, az ellenzék helyzete pedig nem kedvezőbb most, mint négy éve. A Fideszben gondolhatják, semmi nem indokolja az osztogatás megkezdését, elég megtartani saját támogatottságát a teljes lakosság körében.
Ehhez nem kellenek új szavazatok, csak a szavazótábor éberségének fenntartása.
A kommunikációs célú osztogatáshoz a költségvetési teret ugyanakkor megteremtették. Kell a pénz a nyugdíjak novemberi kompenzációjára (magasabb infláció lesz a vártnál), ami az elemzés szerint egy átlagnyugdíjnál 18 ezer forint egyszeri összeget jelenthet, amit ismét kiegészíthetnek egy olyan juttatással, mint a tavalyi ajándék Erzsébet-utalvány, hiszen a kormánypárt kedveli a politikai minták ismételgetését.
Ennél nagyobb szabású lépés lenne a szja csökkentése 9%-ra, amit nehéz kommunikációs célú osztogatásnak eladni, mert a havi bérben jelenik meg, így a választó nem köti a kormányhoz. Ezt a gondot erős „Tudtad-e” kampánnyal lehet valamilyen szinten orvosolni, de erre a költségvetés helyzete nem ad lehetőséget. A harmadik terület a megélhetési költségek lefaragása lenne. Ezen a területen az egyetlen látványos eszköz a kormány kezében az ÁFA. A 27%-os általános ÁFA-kulcs csökkentése lehetséges, de ettől a kormánytól meglepő lenne és megjelenése a fogyasztói árakban nem is egyértelmű.
A Policy Agenda szerint más univerzális jóléti lépés már nincs, a kisebb osztogatások pedig minimális kommunikációs hatással bírnak. Ha a Fidesz nem érzi fenyegetve magát az ellenzék által, gondolhatja, hogy elég a konfliktusvezérelt politizálás, nem kell látványos osztogatás, lehet tartalékolni a következő négy évre.
