A lehető legjogászabb módját találták meg az ELTE jogi karán annak, hogy kiálljanak a CEU bezárására hozott törvénymódosítás ellen. Az ÁJK ugyan hagyományosan nem terepe a kemény kormányellenes kiállásoknak, de
Az, hogy kizárólag érzelmi döntések alapján szeretné ellehetetleníteni az ország legjobb egyetemét, kifejezetten sok volt az autónómiájukat féltő magyar egyetemeknek. A diákoknak is sok volt, ez már a vasárnapi több tízezres tüntetésből kiderült. De a törvénymódosítás elleni kiállásnak több módja van. Ebből csak az egyik az erő, amit több tízezer ember felvonulása jelent. Egy másik tiltakozási mód sokkal csöndesebb ennél.
Szóval az ÁJK a lehető legjogászabbat választotta az összes közül. Hétfő délelőtt azzal kezdték meg a napot, hogy az egyetem tanárai közös előadássorozatot tartottak az egyetemi autonómiáról, függetlenségről, igazságról és az egyetemtörténetről. Viszonylag nehéz dolog egy tízperces ikonográfiai előadással odacsapni a kormánynak, és az sem teljesen biztos, hogy most sikerült. De magának az előadássorozatnak mélyebb implikációi vannak ennél.
Csendes ülős
Egyrészt az, hogy több száz ÁJK-s egyetemista képes volt majdnem két órában jogtörténetről hallgatni a tanárait egy önként vállalt előadáson, majd a végén dübörgő tapssal, részben állva megköszönni néhány alkotmányjogi fejtegetést.
Másrészt az, hogy hiába próbál a kormány a CEU bezárására összekapart, egymásnak ellentmondó érvsorozatokat találni, mert a lóláb eléggé kilóg. Ezt az mutatja meg a legjobban, hogy azok az emberek is felháborodtak, akiknek kevesebb érintettségük van, mint amennyi jogi ismeretanyaguk. És nem kiabálni álltak ki, hanem szépen lassan elmondani, hogy miért megy szembe a lex CEU több száz év jogtörténeti fejlődésével.
Földi a római jog professzora – az LMP korábban alkotmánybírónak jelölte –, és nem is bújt ki a bőréből, Krisztus előtt 400-tól vezette le, hogy miért fontos az egyetemi atonómia, hogy aztán a végén brute force támadást indítson a CEU-törvény ellen egy átütő erejű hasonlattal Humboldtól és Poroszországról.
Fleck Zoltán jogszociológus kukagyújtogatás helyett egy tízperces ikonográfiai előadást tartott arról, hogy az igazság nem mindig volt vak, és itt lenne az ideje, hogy felnyissuk a szemét. Végül kicsapott az asztalra egy veretes idézetet a jogi képesítés kiadásának morális elvárásairól. Hogy aztán Hack Péter büntetőjogász, egykori SZDSZ-es képviselő az 1949-es kommunista alkotmánnyal hackelje meg a rendszert. Hack szerint most ott tartunk, hogy ha a népköztársaság szót kivesszük a szövegből, nagyjából érvényes lenne a mostani politikai vezetésre is.
Mérték, indok, kötelesség
Az alkotmányjogász Somody Bernadette a törvényjavaslat menetének alkotmányosságát vizsgálta, és a beavatkozás mértékét sokallta. Szerinte ha az egyetemi autonómiába beavatkozunk, akkor kell lennie indoknak is erre. Lévay Miklós volt alkotmánybíró szerint jogalkotási problémák vetődtek fel, és ha a jogalkotó betartja a szabályokat, amelyeket a jogalkotási folyamat alatt be kellett volna tartania – például egyeztet bárkivel, ami nem történt meg – akkor ez a törvénymódosítás nem így nézett volna ki. Ezért van különösen fontos szerepe a jogalkotásban az eljárásrendnek. Lévay szerint az eljárási feltételek betartása egyenlő a demokráciával és a szabadsággal, és mindig is az volt.
A kormány törvénymódosítási javaslata arra kötelezné a CEU-t, hogy valahogy intézzen el egy egyezményt az ameirkai szövetségi kormány és Magyarország között. Ez azért problémás, mert az amerikai szövetségi kormánynak semmilyen jogköre nincs az oktatásban. Amerikában az oktatás tagállami, az Európai Unióban pedig nemzeti hatáskör. Nagy Mariann közigazgatási jogi tanszékvezető szerint a gyakorlatban ez már nem így van. Hiába nemzeti a szabályozás, ha a kutatás és az oktatás már rég nemzetközi, és az egyetemek nemcsak az oktatásukat és kutatásukat, de a saját magukkal szembeni elvárásaikat is nemzetközi sztenderdeknek feleltetik meg.
Annak, hogy nyolc jogtudós – a már említetteken túl Arató Krisztina, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke és Király Miklós, az ELTE ÁJK volt dékánja – egy hétfő délelőtt kiállt, és tízperces beszédekben kritizált egy törvényjavaslatot, sokkal komolyabb társadalmi következményei vannak, mint az elsőre látszik. És az, hogy ezek a tanárok a héten minden egyes órájukat azzal fogják kezdeni, hogy a demokráciáról beszélgetnek a diákjaikkal, a maguk területén majdnem olyan fontos kiállás, mint amikor többtízezer ember vonul ki a parlament elé.
