Manapság egy okostelefon teljesen másféle izgalmakat tartogat, mint a mobilok hőskorában megjelenő készülékek. Mostanában szinte nagyítóval kell keresni azokat a modelleket, amik külsőleg kicsit extrábban néznek ki a többinél, a funkcióikat pedig már inkább a rajtuk futó operációs rendszer határozza meg. Bezzeg a 90-es években és az ezredforduló utáni pár évben, amikor még egy-egy gyártó óriásit villanthatott azzal, hogy csak az ő új mobilja tudja mondjuk a színes kijelzős megjelenítést, vagy csak ezen fut a Tetris, míg a többin csak “az a kígyós játék” van.
Mutatunk öt olyan mobilt, ami annak idején nagy népszerűségnek örvendett, mert volt bennük valami igazán új, vagy különleges. Kommentben pedig jöhetnek a saját élmények: mi volt a legjobb telefonotok, miért szerettétek, melyik volt a legfurcsább mobil, amit valaha használtatok?
1. Star Trek a valóságban
A féltéglákon már rég túllépett a világ, de volt még dizájn-újdonságnak helye bőven. A Motorola StarTAC volt a legelső összecsukható mobiltelefon. Persze voltak már korábban olyan modellek, amelyeknek bizonyos részeit lehetett hajtogatni (a Motorolának is volt ilyenje, a MicroTAC), de a StarTAC tényleg menő volt: összecsukva az akkori készülékekhez képest nagyon kicsi volt, ezért minden zsebben elfért, kihajtva tökéletesen elért fültől a szájig.
És ízlelgessük csak a nevet! StarTAC, sztár-tek, sztártrek, Star Trek? Nem véletlen a hasonlóság, a készítőket ugyanis a klaszikus Star Trek filmek kommunikátora ihlette a tervezéskor. EL is adtak belőle úgy 60 millió darabot, ami az akkori piac nagyságához képest óriási szám volt.
2. A túlélő igásló
A Nokia 3310 nem volt egy különleges, vagy épp szexi mobil, viszont ha valakinek ilyenje volt, az biztos lehetett benne, hogy túlél mindent. A külcsínt azért valamelyest lehetett már szabályozni a cserélhető elő-és hátlapokkal, ráadásul négy játék is járt hozzá, a Pairs II, a Space Impact és a Bantumi mellett a legfontosabb a fent említett kígyós játék ráncfelvarrott változata, a Snake II volt.
Azt pedig cikkek, videók és beszámolók tonnái bizonyították, hogy a 3310-es túlélte az emeleti ablakból kipottyantást, az autó kereke alá kerülést, és igen, a cikk szerzőjével előfordult olyan, hogy egy 3310-es (természetesen véletlenül, naná) az autó szélvédőjének repült, és nem a telefon tört ripityára. Drága tanulság volt.
3. Ilyen nincs is, ez már a jövő, ennél nem lesz jobb, tényleg
Pontosan ezt mondta annak idején egy tanult kolléga, amikor először kipróbálta a Nokia 9000 Communicatort. És valóban, 1996-ban tényleg el lehetett hinni, hogy ez a telefon minden egyben, amit az ember egy telefonálni és kommunikálni képes eszköztől várhat. Pedig az akkori mobilokhoz képest egy irdatlan hombár volt, de ha kinyitottuk (oldalirányban, mekkora menőség, nem?), előbukkant egy teljes fizikai billentyűzet és egy lapos, grafikus kijelző, amitől egyszerre éreztük magunkat James Bindnak és valamilyen sci-fi szereplőnek.
Talán sokan nem is tudják, de ebben a gépben egy Intel i386 processzor működött, a korabeli asztali számítógépekben futó chip módosított változata, és figyelt benne összesen 8 megabájt (ismétlem, MEGA) memória, amiből 4-et foglaltak el az előre telepített programok (amiket még senki sem hívott appoknak), 2 szolgált a programok háttértárának, és 2-t tölthetett meg a felhasználó. Szóval, bár érintőképernyőről, színe kijelzőről és egyebekről még álmodni se mertünk, de elvi szinten ez volt a világ első okostelefonja.
4. Mostan színes mobilokkal álmodom
Amikor 1997-ben kijött a Siemens S10, az emberek nem hittek a szemüknek. Ez volt ugyanis az első olyan kiskereskedelmi forgalomban megjelent telefonja, amin színes kijelző figyelt. Persze mai szemmel vicces lehet a tudat, hogy mindössze 4 színt tudott kezelni (a fekete mellett fehér, piros, zöld és kék) egy 5 kataktersoros kijelzőn, tehát oké, a fekete-fehértől elmozdult, de még messze járt a színek millióit kezelő, nagyfelbontású utódoktól.
A kívülről más tekintetben kissé csúnyácska telefonban a színezés mellett még egy ötletes funkció helyet kapott, mindössze egyetlen gombnyomással felvehettünk egy rövid hangjegyzetet. Ugyan a limit 20 másodperc volt, de néha jól jött, hogy gyorsan belediktáljunk egy címet, emlékeztetőt, vagy egy belénk tolató, majd a helyszínről elfüstölő autó rendszámát.
5. Hé, haver, tök penge a telefonod!
A Motorola RAZR család tagjai minden szempontból “cool” mobilok voltak. Eleve ott volt a név, a penge szó futurisztikusan eltorzított formájával. Aztán a Mátrixot megszégyenítő flipes külső. A zseniálisan formatervezett cyber-hullámos gombok. A színes, akkoriban nagynak számító kijelző. Minden.
2006-ra, amikor a RAZR v3 kijött, Amerika kedvenc telefonja lett a sorozat, és olyan divatcégek adták hozzá a nevüket, mint a Dolce & Gabbana. Sajnos pont ez a modell érkezett a legrosszabbkor: a következő évben bemutatták az első iPhone-t, és a nép máris az érintőkijelző és a többi okostelefonos divat bűvöletébe esett. A Motorola igazából a RAZR v3 óta nem tudott olyan menő telefont villantani, ami ezt a hihetetlen népszerűséget visszahozta volna, pedig azóta is kifejezetten előremutató dizájn-döntéseik születtek. A hírek szerint a Lenovo tulajdonában lévő gyártó épp most kap egy új marketing-lökést, hátha az a régi csillogás is visszatér.
