Miért nincsenek arabok a Star Trekben? Mert a jövőben játszódik.
(vicc 2001 végéről)
A mostani hisztiben valahogy mindenki hajlamos megfeledkezni egy másik hisztiről. Arról, ami 2001. szeptember 11. után tört ki nálunk (is), és évekig tartott. Akkor a felállás nagyjából a mostani fordítottja volt: a balliberális oldal zöme hangos iszlamofób kardcsörtetésbe kezdett és szorgalmazta Magyarország minél nagyobb mérvű háborús szerepvállalását a terrorizmus ellen, míg a jobboldal nagyjából a nyugati balosok megértő, relativizáló, sőt pacifista álláspontjára helyezkedett.
Majd minden téma megjelent akkoriban a balliberális sajtóban, ami most a jobboldalról ismerős. Általános terrorveszély, nyugati kultúrfölény, a nyugati értékeket elfogadni nem tudók vagy nem akarók lebarbározása, a civilizáltabb társadalmat és azok tagjait megillető többletjog, a politikai korrektséggel való leszámolás, az iszlám alacsonyrendűsége és veszélyessége, a tömeges bevándorlás és a kulturális különbségek problémája, a jog háborús felfüggesztése, az arabbarát jobberek és balos pacifisták belső ellenségként kezelése, de még magának a liberalizmusnak a megtagadása is.
Szemlézzünk csak egy kicsit az akkori ballib sajtóból:
A kultúrák nem egyenrangúak: az erőszakot, a globális terrort tűrő/támogató kultúra nem lehet egyenértékű, nem élvezhet egyenlő jogokat az ellentétével, azzal, amelyik tiltja a terrort, és békét, szabadságot, egyéni önrendelkezést hirdet. Ha mindkét kultúrát ’civilizációnak’ nevezzük, akkor bizony civilizációk harca ez a javából.
Seres László: Jeruzsálem projekt (Élet és Irodalom, 2001. szept. 28.)
Igazolást nyer az a tudományos köntösbe bújtatott félelem, amit a politically correct jegyében minden tisztességes liberális (a szó legtágabb értelmében) igyekezett elhessegetni magától (és másoktól)?
Petőcz György: Rosszabb lett a világ (Élet és Irodalom, 2001. szept. 14.)
A terrorizmus – kivált az iszlám terrorizmus – több évtizeden át tartó kriminalizálása alkalmatlan volt arra, hogy az öngyilkos emberbombáknak, e gyilkos vértanúknak a tudomására hozza: nem Isten akaratát teljesítik. Ezt nem is lehetséges bizonyítani. A legtöbb, ami demonstrálható számukra, hogy egyelőre nem képesek istenük akaratát teljesíteni. Ezzel az azóta elfeledett tudással már Martell Károly tisztában volt.
Tatár György: A Nyugat eltérítése (Magyar Narancs, 2001. szept. 20.)
Az ellenség azonosítása és kijelölése a jog szféráján kívüli kérdés. (…) ezért a jogi normák – a háborús jog kivételével – vele szemben felfüggeszthetők, az a dolog természetéből fakadóan nem dönthető el magának a jognak az eszköztárával. Ezért az Egyesült Államok kormánya nem kötelezhető arra, hogy a jogilag bizonyító erejű adatok meglétéhez kösse hatezer meggyilkolt amerikai állampolgár életének kioltását.
Miklósi Zoltán: Terrorizmus és háború (Magyar Narancs, 2001. szeptember 27.)
A hadviselésnek a jogtól gyökeresen eltérő – ám a politikával megegyező – alapja az ártatlanság vélelmének szisztematikus tagadása. (…) A bírósági gyakorlattól eltérően itt az önvédelem nem szorul bizonyításra: az ellenség kezében minden tárgy, még üres marka is, ’fegyvernek látszó tárgy’. A hadvezetés feladata abban áll, hogy a büntetés a lehető leghatékonyabban megelőzze a bűntett elkövetését.
Tatár György uo.
Egy vélelmezett terroristát csak úgy lehet ártalmatlanná tenni – megakadályozni, hogy meghúzza azt a bizonyos zsinórt, amely őt és környezetét darabokra szaggatja -, ha, bármennyire kellemetlen kimondani, fejbe lövik.” (Ebben a mondatban külön felhívnám a figyelmet a vélelmezett szóra.) „Nem csak Angliában, másutt is látjuk a rendőri pánik jeleit. Tegnap például a Broadway megrohamozott autóbuszánál, vagy az egyiptomi Sarm-es-Sejk közelében lévő két faluban, és állandó jelleggel Bagdad utcáin. Szóval, ezt a háborút nem lehet a könyörületesség mércéje szerint megvívni. Vannak, akiknek könyörület nem jár. Bölcs ember a londoni rendőrfőnök. Igen, ennek a háborúnak lesznek még ártatlan áldozatai – Irakban például azt látjuk, hogy szinte csak ártatlan áldozatai vannak.
Aczél Endre: A brazil. Népszabadság, 2005. július 26.
Hát igen, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. De megjelenik az akkori illiberális felfogás is liberáliséknál.
Hazánkban ma az elvtelen toleranciát nemcsak a liberalizmus számos ideológusa hirdeti, hanem a Legfőbb Ügyészség is. Ennek szellemében tagadta meg a nyomozást a MIÉP alelnökének uszító kijelentései ügyében. Az ügyészség álláspontja, ha mélyére nézünk, tettekre ösztönöz. Az izgatás vádját csak ex posto facto, vagyis a bűncselekmény bekövetkezte után emeli, mintha nem sejtené, hogy akadhatnak, akik szívesen vállalnák a büntetőjog mártírjának szerepét. (…) a liberalizmus a toleranciát is szélsőségesen értelmezi.
Ungvári Tamás: Az új janicsárok (Élet és Irodalom, 2001. szept. 21.)
A nyugatiak zömének fogalma sincs arról, hogy az iszlámnak esze ágában sincs elfogadni/elrendelni/intézményesíteni a születéskorlátozást. Afrikában – ahol térítő hadjáratával az iszlám visszaszorította mind a katolikusok, mind az anglikánok missziós térítését, a biológiai hódítás veszélye fenyeget; az aszály és éhínség sújtotta Fekete Földrész nemcsak azt várja el a Fehér Embertől, hogy tömje a száját, hanem azt is, hogy népesedési statisztikájában kitörő örömmel fogadja a 12-14-16 gyermekes néger családok nekipendülését. Ha ennek százados veszedelmét a Nyugat felfogja, akkor rádöbben arra, hogy miért kell agresszív módon fellépnie a fundamentalista iszlámmal szemben minden arcvonalon; miért kell a születéskorlátozást rákényszerítenie, és miért kell, elsőként, támadólag fellépnie. A Nyugat szekuláris társadalmának feje felől nemcsak a ’karddal (értsd: atomlövedékkel) térítő’ protofasiszta iszlám fenyegetését kell egyszer és mindenkorra elhárítania, hanem ki kell kényszerítenie az iszlám együttműködését a fogamzásgátlás globális végrehajtásában.” Néhai Határ Győző még olyasmiket is írt ebben a cikkében, hogy a muszlim bölcselet nem jutott túl a „nyelvi idiotizmuson” valamint, hogy az iszlám semmit nem képes létrehozni évszázadok óta.
Határ Győző: Nyugati kancsal-látás (Élet és Irodalom, 2001. szept. 28.)
Van az iszlámnak békés arca, nyilván. Csak hát elfedi a csador. (…) Allahban hiszel, barátom? Hát ki nem szarja le? Engem ugyan nem zavar, amíg nem akarod, hogy én is higgyek, és amíg nem ölöd meg a lányod, ha ő nem akar. Allah tiltja neked a pornót? Dobd ki a tévét, barátom, ne a stúdiót gyújtsd fel. Igen, az erőszak lehetősége ott van minden vallásban; a kereszténységben is. Mégsem ölték meg például a Magdaléna-nővérek rendezőjét. A zsidó-keresztény kultúrkör ugyanis legalább három nagy jelentőségű megújuláson esett át. (…) Hát talán emiatt is mondta Fortuyn, hogy a különbség fejlődésbeli. Két-háromszáz év. Nincs itt semmi rasszizmus.”
– írja Tóta W még 2007-ben.
Az ÉS 2004. január 23 száma közli Ari Savit Benny Morris izraeli történésszel készített interjúját, amely eredetileg a Haaretz c. lapban jelent meg. Egy-két gondolat:
Élethalálharcban vagy elpusztulsz, vagy megsemmisíted a támadóidat. Vannak helyzetek, amelyek indokolttá teszik az etnikai tisztogatást. (…) A hétszázezer palesztin elüldözése nélkül nem jöhetett volna létre Izrael. Nem volt más választás: meg kellett tisztítani a hátországot, az utakat, a határterületeket és minden települést, ahonnan járműveinket és telepeinket támadták.”. S amikor a riporter fölteszi a kérdést, hogy erkölcsi szempontból nincs-e baja a történtekkel, Morris válasza: „Nincs. Még az amerikai demokrácia sem jöhetett volna létre az indiánok megsemmisítése nélkül. Ezekben az esetekben a magasabb végső cél igazolja az elérésükhöz szükséges kegyetlen eszközöket.”
A cikk címe: Az erősebb éli túl.
A Népszabadság hasábjain (Szabados Tamás: „Talán a géneket…” (Népszabadság, 2002. jan. 23.)) egy magát liberális elkötelezettségűnek nevező matematikus „humánetológiai és antropológiai” eszmefuttatásában azt javallta, hogy a terrorizmusra hajlamos, úgymond „a csoportagresszió genetikus-kulturális örökségével” bíró emberi populációkon „genetikai módosításokat” kellene végrehajtani, hogy elkerülhetők legyenek a 2001. szeptember 11-hez hasonló, bármikor bekövetkezhető esetek. Ahogy fogalmazott, a terrorveszély szükségessé tesz bizonyos „új genetikai-biológiai-orvosi-kulturális gyógymódok kifejlesztését”.
Mindemellett példátlan propaganda folyt az iraki háború mellett is, ami természetesen nem invázió, hanem önzetlen baráti segítségnyújtás:
…azok a háború előtti vélelmek, hogy a szövetségesek leigázni, elnyomni és kizsákmányolni mennek, mindezek fényében nevetségesnek és ostobának tűnnek. Az iraki intervenció mindeddig csak vitte a pénzt (elsősorban az amerikai adófizetőkét), hozni nem is fogja.
A világ békéjéért (Magyar Narancs, szerkesztőségi cikk. 2004. márc. 25.)
Sőt, az invázió mi más, mint az iraki nép óhaja: „
Nota bene: a világközvélemény e hányadába érdemes beleszámítani Irak lakosságának túlnyomó részét is, akik – a közvélemény-kutatások tanúsága szerint – úgy érzik, hogy a háború után jobb a helyzetük, mint előtte volt. (…) az irakiak épp azt vetik a megszálló hatóságok szemére, hogy nem gondoskodnak megfelelően a biztonságukról. Hogy nem törődnek velük eleget.
A világ békéjéért (Magyar Narancs, szerkesztőségi cikk. 2004. márc. 25.)
És persze látványosak a sikerek:
A volt rezsim letéteményeseit, köztük a diktátort, szinte kivétel nélkül elfogták a szövetséges csapatok. Az intervenció a vártnál kevesebb áldozattal járt. (…) Az elmúlt hónapokban határozott életjeleket kezdett mutatni az iraki gazdaság is; az iraki sajtó virágzik. És ami a legfontosabb: március eleje óta az ország rendelkezik egy ideiglenes, a demokratikus átmenet időszakát szabályozó alaptörvénnyel.
Aki akkoriban olajról és profitról beszélt, idióta volt, esetleg belső ellenség.
S bár a fentebb citált szerzők egy része a múlté, egy részük pedig ma is ugyanezt vallja az iszlámmal kapcsolatban (bár mostanság nagyon visszafogottan), bizony ez volt a balliberális mainstreamet átható hangulat akkoriban, amikor Amerikát érte támadás, és ennek kapcsán Izrael helyzete került szóba. Persze voltak más vélemények is, jobbára marginális balosok egy-két ismert névvel (TGM, Szalai Erzsébet). Ma viszont, amikor egymást érik a terrorcselekmények Európában, ahová egyúttal milliós muszlim tömeg is áramlik, ugyanezen az oldalon a mainstreamet hatalmas empátia, mélységes humanizmus, megértő kulturális relativizmus és pacifizmus jellemzi.
Feministák védik a burkát, mint női jogot, No-go zónákról beszélni szalonképtelen, iszlám terrorizmust említeni általánosító és szélsőséges, aki a menekültek közötti terroristáktól tart, az pánikkeltő, és aki a sikertelen integrációtól, az rasszista, vagy ami még rosszabb:
Felmerült bárkiben is, akkoriban ezen a politikai fertályon is mondtak olyasmiket, mint amiket most a jobboldal, s talán ez is megágyazott ennek a mostani hangulatnak? Akkoriban írtam erről egy kritikus esszét a Liget című folyóiratban, majd egy másik szerző is írt hasonlókat, mire egy nagyon liberális rádiós csávó, a folyóirat egyik klasszikusan SZDSZ-es „szépírója”, utálkozva hagyta ott a szelíd balliberális folyóiratot, mondván, hogy az vállalhatatlan lett az ilyen szalonképtelen szerzők miatt, mert a szalonképes az Határ Győző fent idézett cikke, és a többi.
És a jobberek? A „nemzeti oldal” 2001 szeptemberétől hirtelenjében nagyon együttérző lett a harmadik világ szenvedővel (kiváltképp az arabokkal), és olyan módon, olyan szavakkal és szempontokból kezdték bírálni az amerikai imperializmust, amit egy latin-amerikai gerilla is megirigyelhetett volna. A MIÉP képviselője pl. Susan Sontagot idézte pozitív felhanggal a parlamentben. A Magyar Nemzetből, sőt a Magyar Demokratából innentől kezdve jobban meg lehetett ismerni a nyugati baloldali véleményeket tőkéről, globalizációról, iraki háborúról, Amerikáról, mint a Népszabadságból vagy a Népszavából.
A jobboldal sokáig mély rokonszenvet érzett az iszlám, mint a hagyományőrzés kultúrája és az elfajzott Nyugat ellenpólusa iránt. Az elmúlt évekig az a vélemény volt uralkodó, amit Vona Gábor is megfogalmazott, miszerint az iszlám „az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében”. Aztán két év múlva már haramot mondtak ki rá és pártjára a magyarországi muszlimok, mondván, hogy szítja ellenük a feszkót. Orbán Viktor pedig még tavaly mondott olyasmiket, hogy
Európában ma nagyon sok helyen az iszlámtól félnek, sőt van, ahol ellenségnek is tekintik. Magyarország nem ilyen ország. Magyarország az iszlámot az emberiség egyik nagy szellemi és lelki alkotásának tekinti, amely sok százmillió embert segít hozzá, hogy az emberi élet létezésének magasabb értelméhez eljuthasson.
Hogy mi az oka az azóta bekövetkezett helycserének? Két dolog lehetséges. Az egyik, hogy mindig a másik féllel szemben álló álláspontot kell automatikusan képviselni, mert ilyen a politika.
A másik tabutéma.
