Kiszolgáltatott remény címmel tette közzé új jelentését az Amnesty International, amelyet a mozgalom képviseletében Jeney Orsolya, az Amnesty International Hungary igazgatója és Demeter Áron emberi jogi szakértő ismertetett kedden.
Jeney Orsolya elmondta, a Kiszolgáltatott remény egy évvel a szerb-magyar határ lezárása után született. Tavaly még bíztak abban, hogy lesznek változások a kialakult helyzetben, de rá kellett jönniük, hogy az állapotok nem hogy javultak volna, inkább romlottak.
Magyarország folyamatosan nemzetközi jogot sért, gyűlöletet kelt és félelmet generál
– szögezte le.
Az Amnesty International több olyan esetről tud, amikor a határon, illetve a tranzitzónában erőszakot alkalmaztak a hatóságok.
Demeter Áron három országban végzett kutatást augusztusban, járt Szerbiában, Ausztriában, itthoni befogadóállomásokon és az úgynevezett elő-tranzitzónában is. Demeter szerint a menedékkérők tapasztalatait egy mondatban lehetne összefoglalni:
Amikor a menedékkérők megérkeznek a tranzitzónák elé, nem értik, miért kell szörnyű körülmények között hónapokat várakozniuk, fogalmuk sincs, ha bejutnak, mi vár rájuk.
Magyarországon sem jobb a helyzet, Demeter nem találkozott olyan menedékkérővel, aki képben lett volna azzal kapcsolatban, milyen eljárás zajlik épp ellene, vagy meddig kell a szálláson vagy a táborban maradnia. Nem értik, háborúk elől menekülő embereknek miért kell hónapokat eltölteni Magyarország és Szerbia között.
Aggódva figyel minket a világ
Általános konklúzió, hogy nemcsak a tranzitzónák előtt van gond, hanem a befogadótáborok körülményei is rettenetesek. Jellemző, hogy csak korlátozott időszakban van jelen tolmács, a munkások pedig nem beszélnek még angolul sem, így nem meglepő, hogy rendkívül nehézkes a kommunikáció. Az egészségügyi ellátással is rengeteg probléma van, napi nyolc órában rendelkezésre állnak ugyan nővérek, de orvosok csak egy órán át egy nap.
Sok menedékkérőtől hallottuk, hogy bármilyen egészségügyi problémájuk van, mindenre ugyanazt a paracetamolt kapják. Igazából senki nem foglalkozik azzal, mi bajuk, sokuknak pszichológiai segítségre is szüksége lenne, ehhez viszont végképp nem férnek hozzá.
Jeney Orsolya hozzátette, Magyarország szándékosan akadályozza, hogy valaki védelemhez jusson. Az igazgatónő szerint az ország rengeteg figyelmeztetést és bírálatot kapott már, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál is aggodalmukat fejezték ki a magyar eljárások miatt.
Demeter Áron elmondta, itthon két nyitott befogadóállomás található. Az egyik Kiskunhalason, erről a menedékkérők első benyomása egyöntetűen az, hogy
A befogadóállomás szögesdróttal van körülvéve, konténerekből áll, nincsenek fák, így árnyék sem. Rengeteg a gyerek, akiknek semmilyen lehetőségük nincs a szabadidő eltöltésére. Kiskunhalas megítélése azonban még így is relatíve pozitív, a menedékkérők örülnek, hogy legalább nem a tranzitzóna előtt kell várakozniuk.
A körmendi befogadóállomás sokkal rosszabb, itt háromszáz embert szállásolnak el katonai sátrakban, szinte kizárólag olyan egyedülálló férfiakat, akik menekültügyi őrizetből kerültek át. Demeter több interjút készített olyanokkal, akik azért, hogy végre kikerüljenek a menekültügyi őrizetből, arra is képesek voltak, hogy borotvapengével megvágják magukat.
Szolgálunk és védünk
A menekültügyi őrizetekbe nem mehetett be az Amnesty International, így igyekeztek olyanokat keresni, akik megjárták ezeket a helyszíneket. Igaz, hogy az őrizetet mindenhol bekamerázták, de nyilvánvalóan van olyan rész, amit nem lát a kamera. Több olyan esetről hallottak, amikor ide viszik be a hatóságok a menedékkérőket, hogy aztán itt megverhessék őket.
Volt olyan, hogy egy menedékkérő telefonon valamilyen rossz hírt kapott, ettől rohamot kapott, majd sikítozott és a földön fetrengett. A hatóságok válasza erre az volt, hogy bezárták egy üres szobába, majd amikor a társai kérték, hogy engedjék ki, őt is és társait is megverték. Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a hatóságok bántalmazták a menedékkérőket.
Egy 17 éves fiút nagyjából tíz kilométerre a határtól kaptak el a rendőrök, közölték vele, hogy megsértette Magyarország törvényeit, a férfi viszont jelezte, hogy nem akar visszamenni. Ekkor a rendőrök úgy megrúgták a fiút, hogy eltört a lába. Olyan esetekről is beszámoltak, amikor a rendőrség vagy a határőrség ráuszították a kutyáikat a menedékkérőkre.
Jeney Orsolya hozzátette, hogy több EU-s bíróság úgy döntött, hogy nem engednek vissza menekülteket Magyarországra, mert
Az igazgatónő leszögezte azt is, hogy ahelyett, hogy a magyar kormány ki akarná javítani a hibáit, inkább félelem- és gyűlöletkampányba kezdett.
Magyarország jelenlegi menekültpopulációja alig több mint háromezer ember, a befogadóállomásokon és menekültügyi őrizetben 659 fő várakozik. Indokoltnak érzik azt a megállapítást, hogy Magyarország akadályozza, hogy bárki hozzájusson a menedékhez való jogához. Úgy gondolják, hogy a kormánynak vissza kellene vonnia azokat a menekültügyi törvényeket, amik büntetik a határátlépést.
Nem az orbáni utat kellene követni, hanem a közös felelősségvállalást. A kormány ez alól folyamatosan kihátrál.
Orbán azon felvetéséről, hogy hatalmas menekültvárost kellene létrehozni Líbiában, azt gondolják, hogy azokat az embereket,
A legfrissebb adatok szerint a világon 65 millió embernek kellett elmenekülnie, ebből 21 millióan hagyták el az országukat. Viszont ennek a rengeteg embernek a 86 százaléka a fejlődő országokból kényszerül menekülni. Jeney szerint a nemrég megrendezett ENSZ menekültügyi csúcs is kudarcba fulladt, két évvel elhalasztották bármilyen megoldás keresését.
Nem kell a pénzetek
Ezért érzi ezt például egy 15 éves szíriai gyerek:
végül senki nem akar majd befogadni minket. Bárcsak ne lennék itt. Bárcsak ne lennék ott, ahol az emberek nem akarnak minket.
Egy névtelen menekült pedig ennyit mondott egy szerbiai táborban:
mindannyiunknak van oka menekülni. Nincs más választásunk. Csak egyet tehetünk, hogy menekülünk. A háború és a fájdalom elől futunk el. Miért bánnak velünk az emberek a határnál úgy, mint az állatokkal? A határon mi emberséget keresünk. Segíteniük kellene a háború elől menekülő embereknek. Nem pénzt várunk. Emberséget várunk és biztonságot.
Egy afgán menedékkérő Körmenden így fogalmazott:
Csalódott és szomorú vagyok. Amikor idejöttem, azt hittem, hogy Magyarország Európa, és talán nem lesz baj. De látom, hogy minket itt gyűlölnek. Túl nehéz itt új életet kezdenem, ezért tovább kell állnom.
A teljes jelentés itt olvasható.
