(Forrás: NASA)
A NASA kutatói ezzel magyarázzák, hogy a Chandra-űrteleszkóp évek óta regisztrál röntgenfelvillanásokat, amelyek naponta egyszer jelentkeznek a Sagittarius A-ként ismert, több millió naptömegű fekete lyuk felől.
“A tudósok sokáig kételkedtek abban, hogy képződhetnek-e aszteroidák a szupermasszív fekete lyukak környékén uralkodó zord viszonyok között” – hangsúlyozta Kastytis Zubovas, a Leicesteri Egyetem csillagásza, a Monthly Notices of the Royal Society havilap legújabb számában megjelent tanulmány vezető szerzője. Mint hozzátette, a dolog azért izgalmas, mert igen sok aszteroida szükséges az ilyen röntgenfelvillanásokhoz.
Zubovas kollégáival azt feltételezi, hogy a Sagittarius A katalógusjelű képződményt egy hatalmas, aszteroidák és üstökösök trillióit tartalmazó felhő veszi körül, amelyeket szülőcsillagjuktól “rabolt el” a fekete lyuk. Az olyan aszteroidák, amelyek 160 millió kilométerre közelítik meg a fekete lyukat – ami valamivel több mint a Nap és a Föld közötti 150 millió kilométeres távolság – széttöredeznek.
A töredékek a továbbiakban a fekete lyuk felé sodródva áthaladnak a Sagittarius A körül örvénylő forró gázokon, és a súrlódás hatására felizzanak, hasonlatosan ahhoz, ahogy a Föld légkörébe érő meteoritok. Ekkor keletkezik a röntgenfelvillanás, az aszteroida maradványait pedig “behabzsolja” a fekete lyuk.
