Az uszty-poluji kultúrához tartozó régészeti helyszín a szibériai Szalehard városának közelében, az Ob-folyó mentén található. Az időszámítás előtti első évezredből származó temetőben összesen 115 kutya maradványait találták meg.
A leletek tanulmányozása során a kutatók arra jutottak, hogy igen szoros és összetett volt a kapcsolat az ókori emberek és kedvenceik között. Az itt feltárt kutyamaradványok közül ötöt úgy temettek el, mintha csak falubeliek lettek volna. A csontvázakra a csoport élőhelyének közelében bukkantak rá, a sírok elhelyezkedése arra utal, hogy az állatokat gyakorlatilag családtagként kezelték.
A többi kutyacsontot más élelmiszerekhez hasonlóan szétszórva találták meg a környéken. Néhány állat maradványain olyan bevágásokra lettek figyelmesek, melyek alapján valószínűsíthető, hogy a helyiek ettek az élőlények húsából. A kutatók szerint ez valamilyen rituálé részét képezhette, ugyanakkor különös, hogy eddig nem találtak a környéken hasonló szertartásra utaló nyomokat.
Szibéria másik nagy kutyalelet együttese a Bajkál-tó környékéről került elő, az ottani maradványok nagyjából 8 000 évesek. Ezek a csontok nem hordozzák magukon vágások nyomait, az állatok valószínűleg természetes halált haltak. A szakértők úgy gondolják, hogy ennél a csoportnál az ember-háziállat kapcsolat sokban hasonlított a maihoz.
A két kultúra közt tehát hatalmas volt a különbség a kutyák megítélésében. A két régészeti helyszín mégis hasonlít: ugyanolyan méretű, fekete-fehér szőrzetű szibériai huskykat tartottak a helyiek.
A szalehardi leletek elemzése után a tudósok arra jutottak, hogy mind az emberek, mind a kutyák fő tápláléka a hal volt. Eszerint az állatoknak mégsem lehetett olyan mostoha sorsa, valószínűleg rendszeresen és bőségesen etették őket. A jóltápláltság fő oka az lehetett, hogy a huskyk szállító feladatot is elláttak, így biztosítani kellett számukra a megfelelő energiaforrást.
Hogy hogyan lehetséges, hogy az állatokat hol családtaghoz méltóan temették el, hol pedig elfogyasztották őket, még kérdéses. Nem kizárható, hogy a kutyák a helyi közösség számára egyfajta totemet jelentettek, így feláldozásuknak komoly vallási szerepe volt.
(Via: Edmonton Journal)
