A DNS elemzése után a kutatók arra jutottak, hogy a férfi egy Európában igen ritka haplocsoportba tartozott, amely valószínűleg észak-afrikai eredetű. Az U5b2c1 az egyik legősibb Európában is megjelenő csoport, amely vadászó-gyűjtögető életmódot folytathatott. Lisa Matisoo-Smith, a tanulmány egyik szerzője szerint a mai európai populációkban az U5b2c1 előfordulása nagyjából egy százalék.
A csoport egyedi genetikai sajátosságát más korai leletekben is kimutatták már. A legősibbek két észak-spanyolországi helyszínen kerültek elő, a szakértők szerint ezek lehetnek az európai vadászó-gyűjtögető népek ősei. A későbbi ritkulás oka az lehetett, hogy a Közel-Kelet felől érkező, mezőgazdasággal foglalkozó csoportok megjelenése teljesen kiszorította a vadászokat a kontinensről.
A föníciaiak, akik egy időben az észak-afrikai partokat, és így Karthágót is uralták, valószínűleg a mai Libanonból származtak. A fiatal férfi DNS-ének elemzése azonban felveti a kérdést, hogy honnan örökölhette génjeit? Érdekes ugyanis, hogy a férfi genetikailag közelebb állt az ősi, Európában megtelepedett vadászó-gyűjtögetőkhöz, mint a Közel-Kelet felől betelepült földművesekhez.
A lelet mitokondriális DNS-ének, azaz az anyai ág elemzésének során a kutatók arra jutottak, hogy a férfi ősei valahonnan az Ibériai-félszigetről, valószínűleg a mai Portugáliából származhattak. Ez meglehetősen közel van a korábban megismert két spanyolországi vadászó-gyűjtögető kolóniához. A szakemberek ez alapján úgy gondolják, hogy a kelet felől érkezők addig szorították ki az ősi telepeseket, míg végül csupán egy kis csoportjuk maradt meg az Ibériai-félszigeten.
Bár a földművesek átvették a vadászok dominanciáját, egyes népek elszigetelve megmaradhattak a Földközi-tenger nyugati partvidékén, ahonnan aztán a föníciaiak és punok kereskedelmi útjain át Észak-Afrikába kerültek. Így könnyen elképzelhető, hogy a helyi olvasztótégelyben egy igen színes összetételű népesség jött létre.
Az efféle elemzések igen fontosak lehetnek, mivel a föníciaiakról csupán elfogult görög és római feljegyzéseket ismerünk. A DNS-t azonban igen nehéz a leletekből kinyerni, így könnyen elképzelhető, hogy egy újabb kutatásra ismét éveket kell várni.
(Via: IFL Science)
