Az elmélet alapjait Reid Hoffman kockázatitőke-befektető, a LinkedIn egyik alapítója fektette le öt éve a The Wall Street Journalnek, akkori elmondása szerint a Zynga volt a lustaság, a LinkedIn a kapzsiság, a Facebook pedig a hiúság megtestesítője. Azóta eltelt öt év, azóta mindenre van még két appunk, minden közösségi, sőt még annál is közösségibb lett, jobban látszódnak a folyamatok következményei és az internetes közösségek dinamikáját is egyre jobban érezzük.
Mégis, Hoffman elmélete jól tartja magát, ez pedig azt is megmagyarázza, hogy az általánosabb közösségi hálók, mint a Twitter vagy a Facebook, miért állnak annyira stabilan, míg a szűkebb, kutyarajongókra, countryrajongókra vagy kígyótartó villanyzenészekre pozicionált rétegszolgáltatások miért dőlnek be, szűnnek meg vagy válnak kísértetvárosokká hónapokon, ha nem rövid éveken belül. Ugyan Hoffman és az Atlantic őt idéző cikkírója, Robinson Meyer egyaránt kénytelenek erőltetni vagy csúsztatni a magyarázatot, hogy összepasszoljon az elmélettel, ötleteik határozottan elgondolkodtatóak. Szóval most jöjjön a hét főbűn a jelenlegi közösségi szolgáltatások képében!
Bujaság
A legegyértelműbb kapcsolat a randi- és (szex)partnerkereső hálózatok között van, ezt még magyaráznunk sem kell, ezek között értelemszerűen a Tinder viszi a prímet (vagy a Badoo, attól függ, melyik irányból nézzük, de kötelező érvénnyel megemlítendő a Happn, az OKCupid vagy a Tastebuds is). Onnantól kezdve viszont, hogy minden hálózat felhasználható partnerkeresésre meg ismerkedésre, ha van rajta rólunk legalább egy fotó meg üzenetet lehet nekünk küldeni, minden hálózat alapja a bujaság lesz, úgyhogy csak óvatosan.
Kevélység
Hoffman szerint a kevélység vagy büszkeség legjobb megtestesítője a Facebook, az Atlantic újságírója szerint inkább a Medium: hozzátéve, hogy a büszkeséget sokszor tekintik minden más bűn alapjának, mivel abból indul ki, hogy jobbak vagyunk, mint a körülöttünk lévők. Erre pedig elég könnyű felhúzni egy olyan oldalt, ahol mindenkit a sarokba osztunk azzal, hogy jobbak vagyunk, mint ők, majd azért megkérjük őket, hogy dícsérjenek meg minket ezért. Esetleg a Strava-t és a többi teljesítményhirdető sportközösségi hálózatot ismeri, valaki?
Fösvénység
A fösvények a pokol egy rájuk mért szegletében hatalmas kőtömböket görgetnek egymásra, ráadásul még fel sem ismerjük őket, mivel mindenki saját magának legszürkébb változataként mutatkozik (bár mi 2016-ban ezt úgy mondanánk, hogy mindenki saját maga túlexponált fotójaként, de a legszürkébb változat jóval drámaibb, elismerjük). Meyer szerint ez egész pontos leképezése a LinkedIn-nek, főként, amikor megkérdezi tőlünk heti (vagy napi) tizenöt ismeretlen, hogy Hi, I’d like to add you to my professional network on LinkedIn. Persze, ha máshonnan akarjuk megközelíteni, a barterezésre és jóárasításra szakosodott oldalak legalább ennyire idetartoznak.
Irigység
Ugyan már egy ideje hangosabb vélemény az, hogy elégedetlenebbé és irigyebbé tesz minket embertársainkkal szemben a Facebook, mivel mindenki a lehető legjobb és legirigylésreméltóbb dolgait és eredményeit posztolja (és ebből már sejthetjük, hogy minél több főbűnre épít egy oldal, annál sikeresebb), Meyer szerint pont a Pinterest ezen bűn legjobb megtestesítője, ugyanis annyira mások dolgaival vagyunk elfoglalva, hogy el is feledkezünk arról, hogy nekünk mik vannak a birtokunkban. Amúgy az összes listázóoldal ide köthető kisebb-nagyobb erősséggel, aki például a Boardgamegeeken, a társasjátékosok gyűjtőoldalán ráfut nagyobb gyűjteményekre, eléggé elboríthatja az arcát a sárga irigység, hogy másnak miért van hatvan kiegészítője a kedvenc játékához, míg neki egy sincs.
Torkosság
Érdekes, hogy Hoffman az Instagramot tartja a torkosság megtestesítőjének és egyáltalán nem az ételfotók miatt (ami miatt azért a Pinterest is elég esélyes lenne, valljuk be magunk között). Szerinte azért, mert a képmegosztón a legámítóbb dolgok vonulnak el a szemünk előtt, amiket képtelenek vagyunk felfalni vagy megkaparintani. Ezen logika szerint a torkosság és az irigység között sokkal nagyobb kapcsolat lenne, mint amúgy általában – csoda, hogy senki nem gondolt a Foursquare gamification-alapú rendszerére, ahol folyamatosan kell eredményeket generálnunk, hogy jutalmakat kapjunk, gyűjthessük a plecsniket, és még több eredményt tudjunk halmozni és generálni, öngerjesztő rendszerben.
Harag
A pokolban a haragvó lelkek szüntelenül támadják egymást, mégsem győz senki – más szavakkal élve, ezek lesznek kedvenc híroldalaink kommentjei, fórumok, 9gag, 4chan vagy Twitter.
Jóra való restség
Hoffman szerint a lustaság vagy a restség alapját a Zynga képezte, Meyer szerint ez mostanra a játékgyártó halálával már a Netflix lett. Mivel a Netflix korántsem közösségi oldal, kénytelenek vagyunk idevarrni a Tumblrt, ami amúgy az eltűnő idő melegágya, annyi időt még a Facebookon sem tudunk agyatlanul elkattintgatni, mint ott.
