Saul, Salgótarján, szerelem – e három téma körül pörgött/pörög ma a t. Ház.
Az első napirend előtti Schiffer Andrásé volt. Az LMP vezetője habonyozott, felemlegette a velneszdisznóölést, a betonozós fideszes gyilkos, valamint a múlt keddi népszavazás-kérelem beadásánál megjelent verőembereket. Ezt arra a költői kérdésre fűzte fel, hogy ez mind „a polgári berendezkedés” sajátossága-e. Azt mondta:
a legnagyobb kormánypárt kapcsolatban áll verőemberekkel, ez nemzetbiztonsági kockázat,
és parlamenti vizsgálóbizottságot követelt.
Válaszában a kormánypárti Rogán Antal annak örült, hogy Schiffer végre nem a globális kapitalizmussal foglalkozik. Aztán felmondta a tegnapi Orbán-évértékelő vonatkozó szakaszát: polgári berendezkedésen pártja azt érti, hogy elzavartuk az IMF-et, csökkent az államadósság, nő a GDP, lett gyerek után járó adókedvezmény, csökkentek a jövedelemadó kulcsai, emelkedett a legalacsonyabb bér, nekimentek a multiknak, csökkent a rezsi, satöbbi.
Orbán évértékelőjéről azt gondolja, az egy másik országról szól; idézte, hogy a hét magyar régióból négy benne van az unió húsz legszegényebbje között. Beszéde vége tisztelgés az Oscar-díj előtt. Tóbiás kezdeményezi: minden képviselő ismerhesse meg a filmet, sőt az iskolások is. (Utóbbi mondatot nem teljesen értettük. A mozik nyitva, mehet képviselő, s nem képviselő egyaránt.)
A kormány részéről ismét Rogán válaszolt, azt emelve ki:
a Saul fia sikere az új magyar filmtámogatási rendszer sikere is.
Meg persze az országé és a filmeseké.
Tóbiás és frakciója bekiabálásokkal zavarta Rogánt, meg is lett az impertinencia büntetése: Kövér levezető elnök visszafogottságra intette Tóbiást, közben olyanokat szólt, hogy „nem adom meg önnek a szót, hiába matat a mikrofonja körül”, meg olyanokat is, hogy
ha gyógyszeres segítségre van szüksége a frakciónak, szívesen intézkedem.
Az utolsó két napirend előtti felszólalás két fideszesé: Rogán Antal (egy harrachi kérdést használva trambulinnak) a menekültkvótás népszavazás mellett és a további kerítésépítés mellett szólt, új érvet nem hallottunk tőle (lásd ismét a tegnapi Orbánt). Kósa Lajos frakcióvezető a Saul fiához és a salgótarjáni szocigyőzőnek is gratulál – előbbi kapcsán ő is örül, hogy a filmalap pénzt tett a projektbe, Salgótarjánról meg az jut még eszébe, hogy reméli, a város képes lesz hatékonyan, eladósodásmentesen gazdálkodni.
A folyosón is volt élet, négyzethálós:
s tőle magától tudjuk, hogy borítékban, egy jászberényi pedagógustól kapta az újraértelmezett trikolort, mely amúgy egy szépen szaporodó Facebook-csoport jelképe.
Bő egy órányi időtartamra lengyel küldöttség ült a be díszpáholyba, annak apropóján, hogy kicsivel délután három után
határozati javaslatot fogadott el a Ház arról, hogy 2016 a lengyel-magyar szolidaritás éve legyen – a lengyel törvényhozás múlt kedden már áldását adta erre az alighanem formális, de legalább gesztusértékű aktusra.
Az összes frakció és független elmondhatta ezzel kapcsolatos véleményét, s szerencsére mindnél érvényesült a
gondolat. (Van ám tovább is. Ismerik? Vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre.)
Két testvértölgy vagyunk, gyökereink összeérnek, egymásba fonódnak – ez a hozzászólások közös motívuma.
A fideszes rezsibiztos, Németh Szilárd legfőbb öröme, hogy mindkét haza Mária országa. A szoci hozzászóló, Kiss László háromszor is elmondta, milyen jó ilyenkor parlamenti képviselőnek lenni. A jobbikos Mirkóczki Ádám közös lengyel-magyar kormányülést akar, ahol „le lehetne tenni a megbonthatatlan alapokat”. A zöld Ikotity István vénégyezett, a kerdem Latorcai János közös szenteket sorolt, bemapózott, és úgy vélte, tölgyeink gyümölcse (makkja) a most elfogadandó határozati javaslat.
Az interpellációk sorában a szoci Harangozó Tamás a népszavazós kopaszok akcióját olvasta a kormány fejére. Orbán nincs itt, helyette Tuzson Bence a válaszadó (pótolni lehetetlen, legföljebb helyettesíthető a kormányfő).
Tuzson „a konkrét ügyről” szólva úgy fogalmazott, a Fidesz szerint „a tisztelt kultúrájának kell érvényesülnie”, s megjegyezte, „nekünk nem érdekünk” a kopaszoshoz hasonló helyzetek létrehozása.
Harangozó szerint Tuzson válasza „szégyenletes”.
Az interpellációk sorában Szél Bernadett és Lázár János szócsatájára kell felhívnunk a dürrögésre fogékony olvasóink figyelmét.
Sose hittük volna, hogy Paks 2-ből kihozható egy olyan menő csajozós duma, ami külön cikket ér.
Itt olvasható bővebben, Szél Nadett hogyan delejezte Lázár Janót, s mi kell ahhoz, hogy elhangozzék a következő szöveg:
Az ön lenyűgöző műveltségével egy reneszánsz hölgy képe bontakozik ki előttünk.
Lassan sötétedik odakint, ürül a patkó, de még jó darabig eltart az interpellációs időszak, aztán meg jönnek az azonnali kérdések. Két fotóval búcsúzunk.
Az első az ülés egyik jegyzőjének bepólyázott bal bemutatóujját leplezi le, valamint egy egész kicsi könyvet, melynek címe: Cicamesék. A szerző tán Lázár. Mármint Ervin. (Nem is.)
A másik a parlamenti piros folyosó kanapéját mutatja képviselői újságfogyasztás után, magányosan.
Elköszönünk.
Illetve dehogy köszönünk: bejött Orbán! Az interpellációkat lelazsálta (jó, más dolga volt), de az azonnali kérdésekre megérkezett.
Másfél órán át tartott a pergő azonnalizás, melynek során hamar kiderült, hogy Orbán tanult Piszkos Fredtől. Aztán végig kellett néznünk, ahogy a miniszterelnököt leparasztgyerekezi egy szocialista, majd váltanak “három falusi szót”. Aki kíváncsi a részletekre ugorjon át erre a cikkre.
És ez már tényleg a mai etap vége.
