Az estébe nyúló azonnali kérdésekkel a vasárnapi miniszterelnöki évértékelő legvéresebb mondataira ugrottak rá a Parlamentben a képviselők.
Az egészségügy állapotára a jobbikos Lukács László György kérdezett rá, úgy vélve:
Orbán azzal válaszolt, hogy 2010-hez képest negyven százalékkal nőtt az egészségügyben a bér, a várólisták felére csökkentek, bő ötszázmilliárd forintból fejlődtek a kórházak, háromszáz kórház és rendelő újult meg, több helyen „huszonegyedik századi körülmények várják a betegeket”. Viszont: „Budapesten baj van”, ezért a fővárosban új kórház épül, s lesz három-négy új sürgősségi központ.
Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten
– így Orbán, aki Lukács fejére olvasta, hogy a jobbikos képviselő cége külföldre közvetít orvosokat. Következésképpen a Jobbik egészségügyi hozzászólásait szemforgatónak minősítette. (Utóbb Lukács személyes megtámadtatása okán szót kapott, s jelezte: még politikai karrierje előtt valóban dolgozott egy orvosokat külföldre közvetítő cégben, jogi tanácsot adott, ám 2013-ban távozott a cégből.)
Schiffer András azonnalijában az USA és az EU között kötendő szabad kereskedelmi egyezmény pártolásával vádolta Orbánt, még azt is felróva neki, hogy a minap tengeren túli dicséretet kapott.
A vasárnapi zárva/nyitva tartásról azonnalizott Tóbiás József, s arról, ami múlt kedden történt Nyakó képviselővel és a kopaszokkal. A szoci frakcióvezető azt kérdezte, a kormány mit tett az ügyben.
Orbán lakonikusan válaszolt: „Valószínűleg nem ugyanazt a tényt figyeljük. Azt olvasom, az MSZP a maga kérdését beadta, azt pedig befogadták.” Erre Tóbiás azzal jött, hogy a miniszterelnök „elfed egy bűncselekményt”, kérte, a Fidesz „tisztázza viszonyát a fogdmegekhez, a Fidesz alelnökéhez”. Az orbáni megkerülős viszonválasz így szólt:
A dolog lényege mégis csak azt, hogy Magyarországon népszavazást lehet kezdeményezni, és azt befogadják.
Ami pedig a múlt keddi méltatlan állapotot illeti, „az nem fogadható el”.
Vona Gábor is Orbánt célozta, tavalyi ajánlatát melegítve fel. Javasolta, álljon fel két vizsgálóbizottság. Az egyik a Fidesz által gyakran firtatott kérdést, a Jobbik és Oroszország kapcsolatát helyezné közéleti mikroszkóp alá, a másik Orbán Viktor és környezetének – „a triumvirátusnak: Habony Árpádnak, Mészáros Lőrincnek és Andy Vajnának” – gazdagodását elemezné; utóbbi bizottságot szívesen vezetné a Jobbik, tán maga Vona Gábor. „Ez egy lovagias ajánlat” – így ő.
Orbán személyeskedőre vette a reakciót:
Egyetlen dolog köti össze az ön ajánlatait, a pénz. Önt csak a pénz érdekli. Láttam ilyen politikust párat az elmúlt években, akinek a libidóját csak a pénz érinti meg… Fiatalok, érthető. Önök még abból is pénzt csinálnak, hogy orvosokat visznek ki külföldre.
A kormányfő szerint történnek furcsa dolgok a Jobbik körül.
„Nem is ló, hanem egyenesen a mamut lába lóg ki. Nem kéne először a maguk háza táján söprögetni egyet, mielőtt bennünket vádolnak?” – ez az animális kép volt hivatott pontot tenni a vita végére.
Személyeskedés személyeskedést szült Vonától:
Nem a mi képviselőnk ment Dunaújvárosba gyilkolni és bebetonozni a holttestet, nem a mi roma képviselőnk nem tud elszámolni közpénzzel,
sőt nem a Jobbik képviselőinek kopaszai mentek Nyakót gáncsolni, nem jobbikosok verekedtek össze velneszdisznóölés után.
Mire Orbán:
Nem akarok turkálni más zsebében, nem szép dolog. De nézzék meg, hogy a Kovács Béla számláján lévő pénz vajon a Jobbik pénze volt-e?
Na, ezen ellamentálhatna valaki.
Meg azon is, hogy egyetlen vádra se hangzott el cáfolat, csupán lényegében az, hogy te még nagyobb tróger vagy, haver.
Mikor rúgják ki végre Farkas Flóriánt?
– ezt a zöld Ikotity István kérdezte a kormányfőtől.
Orbán ismét szűkszavúan válaszolt: „Nincs ilyen szándékom. Úgy látom, ön utazik Farkas Flóriánra, és ez az ő pozícióit erősíti.” Mire Ikotity: „Egy mítoszt szeretnék eloszlatni, a jó vezető és a gonosz tanácsadó mítoszát.” Értsd, nem igaz, hogy Orbán jó, csak néhány súgója téríti le a helyes útról.
Nem tudom elfogadni azt a helyzetértékelést, hogy engem Farkas Flórián vitt rossz útra
– rögzítette Orbán. Majd fenyegetőre váltott: „Most megérettem, hogy önnek velem van baja.” Aztán eloldalazott arra, hogy ő már a Kádár-rendszerben is dolgozott a hazáért, a magyarokért, köztük a romákért. „Tán ezért támadnak.”
Majd azt kérdezte tőle: megműttetné-e magát egy gyorstalpalón végzett „aranyszikés” sebésszel.
a politikus szerint a föld „épp olyan élő organizmus, mint az emberi test”, következésképpen bűn, ha bárki szimpla tanfolyam abszolválása után vásárolhat és művelhet termőterületet. „Ez egy szakma, ne járassa le, ne tegye tönkre a jövőnket” – rimánkodott a kormányfőnek.
Ha már mindketten falusi gyerekek vagyunk, beszéljünk egymással komolyan
– szóla Orbán lágyan. Majd jelzi, ily kedves invitálásra szívesen vált „három falusi szót”.
Az a három szó pedig arról szól, hogy politikai hecckampány gúnyolódni az aranykalászos képzésen; aki tanul, „ne ledorongoljuk, inkább bátorítsuk, ismerjük el”.
„OKJ-s orvosképzés sincs” – erre fordítja Gőgös a dialógus végét. A politikus úgy látja, alighanem alappal, hogy sokan csalnak. „Az a baj, ha nem tartanak ebédszünetet, három nap alatt elvégeznek egy négyszáz órás tanfolyamot.”
Ha három szó, ha háromszáz: elbeszéltek egymás mellett a megvárosiasodott “gyerekek”.
