Talán már egyre többen látták, ahogy ismerőseik megosztottak egyfajta személyiségi jogokkal kapcsolatos, angol nyelvű üzenetet, vagy annak hevenyészett magyar fordítását. A jól hangzó deklaráció lényege, hogy az illető kinyilvánítja, hogy fenntartja a jogot minden általa közzétett tartalommal kapcsolatban, melyek bárminemű üzleti felhasználását csak írásbeli engedéllyel engedélyezi. Sajnálatos tény, hogy ez az egész körülbelül annyira felesleges, mintha kiállnánk a házunk kertjébe egy saját készítésű zászlóval, és hangosan elkezdenénk kiabálni: “Mostantól ez a terület nem Magyarország, ezennel kinyilvánítom, hogy ez Kovács Béla Töhötöm Birodalma, és itt csak az történhet, amire írásban engedélyt adok.”
Ami még húzósabb, hogy mindez szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt már körbement Facebookon, akkor is megírtuk, hogy felesleges hülyeség, de ezek szerint működik a Szenilla-effektus a három másodperces (illetve jelen esetben az egy éves) aranyhal-memóriával. Tessék, itt van, erről beszélünk:
A fenti hisztéria abból adódik, hogy az internetezők nagy többsége bizony nem szokta elolvasni az általuk használt szolgáltatások felhasználási feltételeit. Pedig ezek tulajdonképpen szerződések, amit a szolgáltatás használatának elején elfogadunk, amikor a regisztrálás gombra kattintunk. Essünk tehát át először a kellemetlenebb híren: igen, a Facebook egy ingyenes szolgáltatás, és az ingyenességért cserében néhány dolgot el kell fogadnunk, többek között az oldal egyes részein megjelenő reklámokat, másrészt pedig azt a kitételt, hogy az általunk közzétett tartalmakat bizonyos szinten szabadon “továbbhasználhatják”. Abban a pillanatban, hogy rátenyerelünk a regisztrálás gombra, elfogadjuk a fentieket is szabályzó feltételeket, amelyek egyébként szabadon hozzáférhetők a regisztrálás előtt és után is a Facebook aloldalán.
De mielőtt jönne a felháborodás, és egy új Facebook Exodus mozgalom a bojkottra, nézzünk bele jobban a közösségi oldal felhasználói szerződésébe. Ahogy arra folyamatosan egy csomó nemzetközi szakértő is rámutat, az sehol nem szerepel benne, hogy az általunk postolt tartalmak szerzői joga (vagy kissé torzítva a “tulajdonjoga”) átszállna a Facebookra. Nyugalom. Ha kiteszünk egy kismacskás képet, csalánszopószájú szelfit, vagy Orbános mémet, az a mi szellemi tulajdonunk marad, a Facebook nem fogja saját nevében eladni. A közösségi oldal szabályzata szerint csupán arról van szó, hogy ha valamit feltöltöttünk, akkor onnantól az megjelenhet máshol is – például egy Facebookot hirdető reklámban háttérképként, vagy egy közösségi trendekről szóló írásban idézetként. Ráadásul ez is csak akkor lehetséges, ha úgy állítottuk be a post tulajdonságait, hogy teljesen publikus maradjon.
Szóval akkor az eredmény zanzásítva:
- Tessék elolvasni a felhasználási feltételeket bármilyen webes szolgáltatás igénybe vétele előtt.
- Utólag, szöveges üzenet formájában a már elfogadott feltételek ellen tiltakozni felesleges.
- Már csak azért sem érdemes ilyesmit tenni, mert ami ellen tiltakoznánk, az nem is igaz, a megosztásaink szerzői joga nem száll át senkire.
Köszönjük a figyelmet, kommentben lehet kibontani a témát, de a cikk szerzője most gyorsan feltölt a macskájáról egy újabb fotót Instagramra. Vagy valamit a hóról. Végül pedig íme a filmtörténet jótanácsa, ami a fenti esetre is tökéletesen illik:
