MOSUL, IRAQ - OCTOBER 30: Local residents live in harsh conditions in the heavily damaged city as smoke rises from oil wells, were set on fire by Daesh terrorists to limit coalition forces pilots' eyesight and to make the wells out of service following Iraqi army's retaking of Al Qayyarah town from Daesh as the operation to retake Iraq's Mosul from Daesh continues, in Al Qayyarah Town Mosul, Nineveh, Iraq on October 30, 2016. A much anticipated Mosul offensive to liberate the city from Daesh began midnight Sunday. (Photo by Yunus Keles/Anadolu Agency/Getty Images)
Külföld

Tájkép az Iszlám Állam után, avagy így leheli ki lelkét a halálszekta

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2016. 11. 06. 18:54

A terrorszekta egész történetén keresztül jól látszik, hogy jutottunk el a két fő városuk, Moszul és Rakka ostromáig. De mi lesz az ISIS-ből ha megbukik a kalifátus?
Korábban a témában:

Az Iszlám Állam vezetőinek egy ideje szinte már sorozatosan rossz napja van. Ramadi és Falludzsa elvesztése után, úgy tűnik, hamarosan Moszultól is meg kell majd válniuk, szíriai de facto fővárosuk, Rakka is ostrom alatt áll. Szíria és Irak északi részét Kobani városától a Szindzsárig felszabadították a kurd erők. A 2015-ben a fennhatóságuk alá tartozó, Kelet-Szíria és Nyugat-Irak nagy részét felölelő hatalmas terület mára támaszpontok hálózatává zsugorodott, melyek nem feltétlenül tartják az ellenőrzésük alatt a köztük elhelyezkedő területrészeket.

Az ISIS az általa ellenőrzött területek határain belül és kívül is kezdi elveszíteni a támogatóit. Az Egyesült Államok és koalíciós partnereinek katonai bevetései, az orosz erők csapásai tönkre vágták a csoport közlekedési infrastruktúráját és gazdasági erejét. A külföldi önkéntesek száma is lecsökkent, részben azért, mert sokan meghaltak a katonai bevetések, öngyilkos akciók során, illetve a bombázások alatt. Tagjaik közül több százan elégelték meg, hogy emberi robbanótöltetként, vagy szexrabszolgaként használják őket és szökéssel próbálkoztak.

Az isztambuli, párizsi, brüsszeli, bagdadi és máshol történt robbantások arra szolgáltak, hogy ellensúlyozzák ezt a hanyatlást és erős képet mutassanak a szervezetről. Ezekkel próbálták növelni a tagok morálját, és így szerették volna megmutatni a potenciális muszlim szimpatizánsaiknak szerte a világban, hogy még mindig képesek globális hatás kifejteni. Ennek ellenére úgy tűnik, az ISIS egyre lejjebb csúszik a lejtőn.

Teljesen befellegzik majd az Iszlám Államnak, lesz-e valami, ami a helyébe lép és betölti a helyén keletkező űrt? Ahhoz, hogy ezekre a kérdéseket meg tudjuk válaszolni, meg kell vizsgálnunk, mi jelenleg az ISIS: nemcsak egy mozgalom, hanem legalább háromféle, különböző célokkal és tervekkel rendelkező csoportosulás bonyolult egyvelege, melyek akár azután is fennmaradhatnak, miután az ISIS már feladta terültei követeléseit. Az Iszlám Állam egyszerre a szunnita muszlimok hatalomra kerüléséért harcoló mozgalom, globális dzsihadista mozgalom és apokaliptikus szekta. Támogatói nem csak különböző temperamentumú és etnikumú emberek, hanem teljesen különböző mozgalmakba is tömörülnek. Ezek közül a csoportosulások közül bármelyik tovább élhet még azután is, hogy a Bagdadtól Moszulig és a Damaszkusztól Rakkáig húzódó utakat megtisztították és biztonságossá tették.

Az ISIS mint a szunniták szerepvállalásáért harcoló mozgalom

Bár úgy tűnt az ISIS szinte a semmiből lépett elő, területi követelései nagyon is megfontoltak és specifikusak voltak: Kelet-Szíria és Nyugat-Irak szunnita arab vidékei. Mielőtt a vezetők az „Iszlám Állam”-ra, vagy a „Kalifátus”-ra rövidítették volna a nevét, „Al-Davla Al-Iszlamíja fi Al-Irak val-Sám”-nak hívták a mozgalmat. Az arab kifejezés így hangzik magyarul: az Iszlám Állam Irakban és Nagy-Szíriában”. Az „al-Sám”, vagy „Nagy-Szíria” kifejezés magában foglalja a mai Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael és Palesztina területét. Ezt a régiót nevezték a franciák Levantének, ezért is használják sokszor a csoport megnevezésére az „ISIL” rövidítést. Az ISIS-t „Dáes”-ként is emlegetik, ami az arab elnevezésből származó mozaikszó. Véletlen egybeesés, hogy az arab „dáes” kifejezést a fajankókra is szokták használni, ezért az ISIS vezetőit nagyon idegesíti ez az elnevezés, és ezért van úgy, hogy a „Dáes”-sel általában az áldozatok illetik a csoportot.

forrás: wikipédia

A csoport 2014-ben csupán újjászerveződött, megalakulásának az Egyesült Államok 2003-as inváziója és megszállása utáni felkelések ágyaztak meg. Akkoriban Anbár tartományban és Nyugat-Irak azon részein, ahol többségében szunnita muszlim közösségek laktak, némi aggodalommal fogadták Szaddám Husszein megbuktatásának hírét. Szunnita vezetők azt nyilatkozták 2004-ben, hogy bár nem siránkoznak Szaddám elvesztésén, de félnek attól, hogy a szunniták kezéből teljesen kicsúszik majd a hatalom. Bár Szaddám szekuláris diktátor volt, mindig saját kisebbségét, a szunnita közösséget részesítette előnyben.

A Szaddám utáni Irakban a gazdag, Bagdadtól Baszráig húzódó folyómedrekben élő síita többség elkezdte magáénak követelni a hatalmat, és marginalizálta a szunnitákat.

Emiatt a szunniták számára bármely mozgalom vonzónak számított, mely hathatós érdekképviseletet ígért. 2004-ben egy ezzel kecsegtető nemes lovag tűnt fel a színen: Abu Muszab Al-Zarkavi, a jordániai dzsihadista. A palesztin menekült családból származó al-Zarkavi fiatalkorában kábítószerezett és kisebb lopásokat követett el, de később megtért az iszlám egy nagyon szigorú irányzatához, mely a Szaúd-Arábiában elterjedt vahabizmus merev erkölcsi szabályaiból táplálkozott. Többek között emiatt vált a csoportnál elfogadott büntetési formává azoknak a lefejezése, akik veszélyeztették a vallást.

Zarkavi ezekre a tanokra alapozta a mozgalmát, valamint a nyugati régiókban élő szunniták azon vágyára, hogy megszabaduljanak az amerikai katonai megszállástól és a síita politikai elnyomástól. Iraki Al-Kaidára keresztelte a mozgalmát azt remélve, így majd támogatást fog kapni az akkoriban Pakisztánban bujkáló Oszama bin Laden és Ajman Az-Zavahíri által vezetett nemzetközi al-Kaidától.

Sosem alakult ki azonban jó kapcsolat Bin Laden és al-Zarkavi között, mivel Zarkavi ragaszkodott a saját prioritásaihoz és vezetési stílusához. Az al-Kaida vezetői nem igazán voltak kibékülve al-Zarkavi szélsőséges síita ellenességével, és hogy megfélemlítési céllal előszeretettel alkalmaz lefejezést, mivel úgy gondolták, ezekkel elidegeníti a lakosságot.

Bin Ladenéknek igazuk lett, és bár az Iraki al-Kaida a radikális, szunnita arab fiatalok támogatásával a háta mögött virágzott egy darabig (különösen az amerikai erőkkel való véres falludzsai összecsapások után 2004-ben), de a szunnita törzsi vezetők kifejezetten aggódtak Zarkavi autoriter vezetési módszerei és merev gondolkodásmódja miatt. Az amerikai katonai erők végül 2006-ban megölték al-Zarkavit, így az Iraki Al-Kaida élére egy egyiptomi, Ajjub al-Maszri került, aki megtartotta a csoport nevét, de kijelentette, hogy iszlám államot hozna létre a térségben, melynek élén Abu Omar al-Bagdadi iraki kalifa fog állni. Al-Maszrival és al-Bagdadival 2010-ben amerikai légicsapások végeztek, és a mozgalom új vezető kezébe került, aki felvette az elhunyt Bagdadi nevét. Ő az az al-Bagdadi, aki az Iszlám Állam kalifájának kiáltotta ki magát.

The leader of the militant Islamic State Abu Bakr al-Baghdadi has made what would be his first public appearance at a mosque in the centre of Iraq's second city, Mosul, according to a video recording posted on the Internet on July 5, 2014, in this still image taken from video. There had previously been reports on social media that Abu Bakr al-Baghdadi would make his first public appearance since his Islamic State in Iraq and the Levant (ISIS) changed its name to the Islamic State and declared him caliph. The Iraqi government denied that the video, which carried Friday's date, was credible. It was also not possible to immediately confirm the authenticity of the recording or the date when it was made.05/07/2014 IRAQ-MOSUL
/AY-COLLECTION_1445.09/Credit:AY-COLLECTION/SIPA/1407061450 (Sipa via AP Images)

Egy kis időre sikerült kiiktatni az Iszlám Állam elődszervezetét. 2006-ban az amerikai csapatok kivonultak a nyugat-iraki szunnita vidékekről, és a helyi törzsi milíciákat bízták meg azzal, hogy forduljanak szembe az Iraki al-Kaida erőszakos harcosaival. Ezzel a régióban sikerült visszaállítani a hagyományos törzsi és vallási irányítási rendszert. A művelet “Anbar Ébredése” néven híresült el és működött is egy darabig, azonban mikor az Egyesült Államok teljesen kivonult az országból, 2011-ben Nuri al-Maliki miniszterelnökre és síita többségű kormányára hárult a feladat, hogy támogassa a szunnita törzsi vezetőket. Sajnos azonban Maliki magukra hagyta őket, ehelyett síita támogatókat gyűjtött maga köré, akiknek kormányzati forrásokat és pozíciókat adományozott a hűségükért. A szunniták újra marginalizáltnak és jogfosztottnak érezték magukat.

Itt jött újra a képbe az Iszlám Állam. A 2011-ben a szomszédos Szíriában kitörő felkelés kitűnő közeli műveleti bázisként szolgált a csoport számára, az embereik beszivárogtak a szíriai ellenállók közé, létrehozták a saját dzsihadista seregüket, és végül az irányításuk alá került Kelet-Szíria szunnita többségű vidékének nagy része. A háborútól legyengült országban fő vetélytársuk az al-Kaidához köthető al-Nuszra Front volt. Az al-Kaida vezetője fel is szólította al-Bagdadit, hogy működjön együtt a szíriai mozgalommal, ő azonban a saját útját akarta járni, elhagyta az Iraki al-Kaida nevet is, és kikiáltotta az iszlám államot. 2014-ben az ISIS áttört a szíriai-iraki határon, és elfoglalta Irak második legnagyobb, gazdag és bőséges katonai felszereléssel rendelkező városát, Moszult is.

Az ISIS fennhatósága alá tartozó iraki és szíriai szunnita területek lakossága nagyrészt opportunista, mintsem ideológiai okokból pártolta az Iszlám Államot. A megszállt falvakban azok támogatták a csoportot, akik politikai és gazdasági hasznot reméltek tőle. Ezek a szunniták és törzsi vezetőik könnyedén az ISIS ellen fordulhatnak volna, ha lett volna más esélyük arra, hogy részt vegyenek a közéletben. Az “Anbar Ébredése” során erre lehetőségük volt és al-Bagdadi emlékezett rá, milyen megbízhatatlanok voltak a szunnita követőik abban az időben. Emiatt formálta az Iszlám Államot a legbrutálisabb dzsihadista csoporttá, szélsőségesen erőszakos eszközöket alkalmazva, hogy megfélemlítse mind az ellenségeit, mind a saját lakosságát.

Az ISIS számára a terror bevett kormányzási eszközzé vált. Amikor Ramadi és Falludzsa városát felszabadították, a lakosság nagy része megkönnyebbült az ISIS távozásakor, de nem feltétlenül voltak elragadtatva attól, hogy a síita kormány vette át az irányítást, és hogy alá kellett vetni magukat a fosztogató síita milíciáknak. Idő kérdése, hogy az elégedetlenség újabb iszlamista terrorszervezetet neveljen ki.

A szunnita területek sorsa az ISIS után

Az ISIS bukása után a szíriai és az iraki kormány magához ragadhatja az irányítást és integrálódásra kényszerítheti Kelet-Szíriát és Nyugat-Irakot. Két tényezőtől függhet, hogy a szunnita lakosság milyen hajlandóságot mutat az integrálódásra: Bagdad és Damaszkusz elég erős lesz-e ahhoz, hogy rákényszerítse az akaratát a régióra, valamint lesz-e a kormányokban hajlandóság, hogy megváltoztassák az alaviták és síiták által dominált hatalmi struktúráikat, és bevonják a szunnitákat a közéletbe.

Az iraki kormány talán már felismerte, hogy érdemes nyitva hagynia néhány vezető szerepet a szunniták számára, főleg Nyugat-Irak szunnita többségű részein. Ez a hajlandóság az iraki kormány inváziós stratégiájában már megmutatkozott. Ramadi és Falludzsa esetében például ügyeltek arra, hogy szunnita törzsi milíciák szabadítsák föl a városok központi részeit. Ramadiban a szunnita törzsi vezetőket is bevonták a politikai infrastruktúra kialakításába, és ezzel elkerülték azt, hogy a felszabadítás ne síita inváziónak tűnjön.

Ennek ellenére ezidáig mind az iraki, mind a szíriai kormány elutasította, hogy megosztva, a szunnitákkal együtt gyakorolja a hatalmat.

Amikor idén az iraki miniszterelnök, Haider Al-Abadi felvetette, hogy alkotmányos reformokat kellene végrehajtani, melyek nagyobb részvételt biztosítanának a szunnitáknak, tüntetés tört ki az iraki parlament ellőtt. Ebből látszik, hogy nagy síita ellenállásba ütközik bármilyen kísérlet, amely megnyitná a kormányzást a szunniták előtt.

Szíriában Basar al-Aszad hasonlóan hajthatatlan a megosztott kormányzást illetően, annak ellenére, hogy ezzel gátat tudna szabni az országban tomboló szektariánus viszályoknak. Egyszerűen terroristának bélyegez minden elégedetlenkedők és az elpusztításukba veti minden energiáját.

Fighters from a coalition of Islamist forces stand on a huge portrait of Syrian President Bashar al-Assad on March 29, 2015, in the Syrian city of Idlib, the second provincial capital to fall from government control. The capture is a blow to the Syrian regime and raises the prospect that the city will become the effective capital of territory held by Al-Qaeda's Syrian wing, Al-Nusra Front, analysts said. AFP PHOTO / AMC / ZEIN AL-RIFAI / AFP PHOTO / AMC / ZEIN AL-RIFAI
Fotó: Europress/Zein Al-rifai

A damaszkuszi és bagdadi vezetők hozzáállását egyedül a nagyhatalmak változtathatnák meg. Irán, Oroszország és az Egyesült Államok befolyásával talán sikerülne találni olyan hosszútávú megoldást, mellyel integrálni lehetne a szunnitákat a szíriai és az iraki politikai közösségbe. A szunniták számára is elfogadható megoldás nélkül a régió továbbra is az olyan felkelő mozgalmak paradicsoma marad, mint az ISIS.

Egy saját önálló állam megalakítása ennél valamivel radikálisabb megoldás lenne. Jelenleg az ISIS irányítása alatt álló Kelet-Szíriát és Nyugat-Irakot felölelő egybefüggő terület etnikailag eléggé homogén. Már az Oszmán Birodalom idején is autonómiaként működött, és elképzelhető lenne, hogy újra különálló politikai entitás legyen, ideális esetben az ISIS nélkül, a szunnita törzsi vezetők koalíciójának irányítása alatt. Észak-Irakban nemrég jött létre Kurdisztán de facto állama, tehát van már mozgás Irak felbomlásának irányába.

Elképzelhető, hogy a bagdadi síita vezetés megkönnyebbülne, ha végre megszabadulhatna a Nyugat-Irak okozta fejfájástól. Még talán Aszadot is rá lehetne bírni, hogy váljon meg a számára olyan sok gonddal járó kelet-szíriai területektől, ha újra megerősíthetné hatalmát a gazdag és népes nyugati régióban.

Ugyanakkor az országok politikai elitjei továbbra összefüggő államban gondolkoznak, és az Egyesült Államok és más szomszédos közel-keleti országok felől érkező külső nyomás is azt diktálja, hogy kerüljék el a fragmentációt. Ezért nem biztos, hogy az önálló állam létrehozásának forgatókönyvére Damaszkusz és Bagdad hivatalosan is áldását adná.

Különálló szunnita területi egység egyébként a hivatalos engedélyek nélkül is létrejöhet. Szíria és Irak is magán viseli a bukott államok számos jellemzőjét, nem tudják például az ellenőrzésük alá vonni a fővároson és más központokon kívül eső területeket. Ha ki is iktatják az ISIS-t, de nem lesznek képesek gyökeres politikai változtatásokat véghez vinni a szunnita régiókban és nem tudják megnyerni a támogatásukat, nagy rá az esély, hogy az irányítás visszatér a szunnita törzsi vezetők kezébe. Ugyanúgy, ahogy az mindig is volt, Kelet-Szíria és Nyugat-Irak szunnita központjaiban, egy de facto Szunnisztánban, a szunnita törzsek tartanak majd rendet.

E sorok írásakor jönnek azonban a hírek, hogy még abban sincsen egyetértés az ISIS ellenes erők között, hogy kik szabadíthatják fel a különböző városokat. Jelenleg a kurd önvédelmi erőkből (YPG) alakult Szíriai Demokratikus Erők nevezetű csoport jelentette be, hogy megkezdték Rakka, a terrorszervezet  fővárosának ostromát. A szíriai kommunista kurdokból és helyi szíriai arabokból alakult szervezet nagy ellenlábasa Törökország, mely szintén igényt tart a harcokban való részvételre – és ezzel együtt a hatalmi struktúra dominálására a harcok után-, csakúgy, mint Irán a maga harcoló proxijaival, a síita önkéntes milíciákkal. Asszád elnök Orosz szövetségeseivel mindkettővel szemben áll, így a káosz már most jelentős.

Nem látszik, hogy bármelyik szereplő hajlandó lenne engedni befolyásából a felszabadított területek felett, annak érdekében, hogy ne jöjjön létre egy új szunnita ultraradikális dzsihadista szervezet.

A szellem nem megy vissza a palackba – A kiberkalifátus

Az ISIS több mint egy terület, és több mint egy szunnita arab mozgalom, globális dzsihadista megmozdulás is.

Al-Bagdadi stratégiája, hogy az egész világról fiatal tagokat toborozzon a szent háborúhoz, jobban sült el, mint azt saját maga is remélte. Az ISIS-hez köthető san bernardinó-i támadásból az egyik elkövető pakisztáni származású volt és járt Szaúd-Arábiában, a másik pedig pakisztáni volt, és Szaúd-Arábiában nőtt fel. A párizsi koncerten és a brüsszeli reptéren robbantók belga és marokkói származásúak, az orlandói lövöldöző pedig afgán származású amerikai volt. Az isztambuli reptéri támadást 2016 júniusában kirgizisztáni, üzbegisztáni és dagesztáni elkövetők hajtották végre. Egyikük sem volt szíriai vagy iraki. Az ISIS területi bázisaiba, a kalifátus hadseregébe is számos külföldi érkezett, legnagyobb számban Tunéziából, Franciaországból, Németországból és az Egyesült Királyságból. Egy az ISIS elől megszökött menekült is arról számolt be, hogy az észak-iraki faluját elfoglaló ISIS-harcosok közük is mindannyian külföldiek voltak.

A hatalmas, kontinenseken átívelő hálózatot internetes kommunikációval lehet fenntartani, Twitter-üzenetek és zárt weboldalak, online magazinok segítségével. Ez a Kiberkalifátus. Számos indíték vezérelte a virtuális kalifátushoz csatlakozó és azt fenntartó fiatalokat szerte a világban, de talán a legerősebb, hogy részt vehessenek a nagy háborúban, egy kozmikus ütközetben, ahol végre kiélhetik a warcraftos, valoros és gore-os fantáziáikat. Néhányan valószínűleg történelmi okokból és hiszékenységük miatt csatlakoztak, hogy egy felsőbbrendő célért, az iszlám civilizációért feláldozhassák az életüket.

A fiatal önkéntesek közül sokakat vonzott az ISIS vezetősége által felvázolt apokaliptikus háború drámai víziója, mások identitásukat keresték, tagjai szerettek volna lenni egy közösségnek. A közel-keleti származású, az Egyesült Királyságban, más európai országokban, vagy az Egyesült államokban elő fiatalok az ISIS által felkínált befogadó közösségben szerették volna hátrahagyni a nyugati országokban tapasztalt elidegenedést és mellőzöttséget. Végül online chat szobákban és Twitter falakon tudtak csatlakoznia a globális csoporthoz.

a közösséghez való tartozás az ISIS egyik legnagyobb csábereje

Az online csatornákon közzétett képek és videók általában együtt imádkozó, étkező, miséket hallgató testvéreket ábrázolnak. A testvérek olykor a katonai bevetések után egymásba karolva pózolnak, vagy körbe rendeződnek és kezeiket középre nyújtják, akár egy sportcsapat. Az ilyen képek mindig egy fizikai térben, összegyűlve mutatják az ISIS tagjait, de a közösséghez való tartozás ugyanilyen szoros lehet a média és a kibertér csatornáin keresztül.

Emiatt valószínű, hogy az ISIS kiberközössége még jóval azután is fennmarad majd, hogy a csoport elveszítette az iraki és szíriai területeit. Az online kommunikáció minden bizonnyal alábbhagy, és abba is marad egy időre, ha az ISIS teljes vereséget szenved, hiszen Rakka és Moszul hiányában más fenntartó központot kell majd találnia valahol a világban, de kétséges, hogy örökre megszűnne.

Sőt, a vágyakozás a Kiberkalifátus közössége után még jobban fellángolhat a területek elvesztésével. Hiszen semmi sem hoz jobban össze egy közösséget, ha támadás éri, és egyesülni kell a védelem érdekében. A 2016 nyarán posztolt tweetek például mind falludzsai, rakkai és moszuli harcok körül forogtak, a kalifátus védelmére buzdítottak.

Sűrüsödni fognak a merényletek

Az ISIS terrortámadásokkal igyekezett lesújtani azon távolabbi ellenségeire (USA-ra, Franciaországra, Törökországra), akik szövetkeztek az őket támadó helyi erőkkel. Az Iszlám Állam az idén is számos felhívást inttézett fiatal követői felé, hogy hajtsanak végre terrorista támadásokat, bárhol is vannak a világban. Az ISIS szóvivője,  Abu Mohamed al-Adnani arra ösztönözte a követőket, hogy tegyék Ramadánt “a szenvedés hónapjává mindenhol a világon”.

Az önkéntesek arról számoltak be, hogy merényletek esetén nem kell egyeztetniük az ISIS-vezetéssel, csupán bárhol is vannak, az ISIS nevében kell támadniuk a hitetleneket.

Az ISIS-szimpatizánsok párizsi, brüsszeli, dakkai és isztambuli merényletei olyan szervezett, összehangolt támadásoknak tűnnek, melyeket az ISIS központi vezetése támogatott volna, de az is lehet, még az előkészületekben is segédkezett. Az amerikai san bernardinói és orlandói támadások kevésbé tűnnek megszervezettnek, egy, vagy két az ISIS ideológiája által inspirált merénylő hajtotta őket végre. Az orlandói elkövető, Omar Mateen percekkel a tombolása után tárcsázta a 911-es vészhívót és az operátorok előtt hűséget fogadott az ISIS atyjának. Állítólag hetekkel a támadás előtt ISIS weboldalakat is böngészett. Az Iszlám Állam sietve az “ISIS harcosának” nyilvánította.

Az “ISIS által inspirált” azonbannem biztos, hogy megfelelő jelző az orlandói és még más hasonló támadásokra, hiszen arra utal, hogy a merénylet elkövetését olyan indítékok vezérelték, melyek közvetlenül az Iszlám Állam ideológiájából táplálkoznak. A jelző arra is utal, hogy a terrorcseelekménnyel a ISIS tágabb céljait valósította meg a végrehajtó, tehát az ISIS szent ügyét hátráltató hitetleneket és ellenségeket támadta meg. Bizonyítékok támasztják alá azonban, hogy az orlandói merénylőnek személyes indítékai (is) voltak és homofób gyűlöletből támadott a melegbárra. Ebben az esetben inkább azt mondhatjuk, hogy a terrorcselekményt “ISIS-címkével látta el” Mateen és az ISIS vezetőség is, függetlenül attól, hogy inspirálta-e az elkövetését az ISIS ideológiája.

Egy kevésbé fényes jövőben, ahol továbbra is virágozni fog az ISIS globális dzsihadista hálózata, valószínűleg sok ilyen felcímkézett önálló terrorista merénylettel találkozunk majd.

Addig, amíg az ISIS továbbra is a szekuláris és nem támogató muszlim társadalmak elleni merényletekre biztatja a követőit, számtalan, különböző indíttatásokból elkövetett terrorcselekményt ruházhat fel a saját címkéjével. Az elkövetők is jól járnak, megnyugtatja a lelkiismeretüket, hogy bár a legtöbb ember egész világon elítéli a szörnyűséget, amit elkövetettek, online testvéreik éltetik a tetteiket.

ORLANDO, FL - JUNE 18: People look out at the Pulse nightclub which is still an active crime scene on June 18, 2016 in Orlando, Florida. In what is being called the worst mass shooting in American history, Omar Mir Seddique Mateen killed 49 people at the popular gay nightclub early last Sunday. Fifty-three people were wounded in the attack which authorities and community leaders are still trying to come to terms with. (Photo by Spencer Platt/Getty Images)
Fotó: Getty Images/ Spencer Platt

Az Apokalipszis ideológiája

Néhány külföldi harcos azért lelkesedik annyira az ISIS-gépezet iránt, mert meg van róla győződve, hogy az élvonalban fog harcolni a bolygó utolsó napjaiban bekövetkező jó és rossz közti kozmikus csatában, mikor eljön majd az iszlám megváltó, a Mehdi. Bár csak pár harcost vezérel ez a hit és az ISIS irányítása alatti területeken is csak kevés szunnita osztja ezt a nézetet, a mozgalom belső köreiben fontos motívumnak számít.

Az “ISIS-apokalipszis” a vahabita apokaliptikus gondolkodás egy extrém változata. Kevéssel azután, hogy az Iraki al-Kaida vezetőjét, Abu Muszab Al-Zarkavit megölték 2006-ban, utódja, Abu Ajjad al-Maszri az apokaliptikus színezetet adott a mozgalmának, hogy kalifátussá válhasson. Úgy gondolta, hogy nemsokára eljön a Mehdi, ezért a hívőknek gyorsan létre kell hozniuk a kalifátust, hogy méltőképpen fogadhassák. Al-Maszri utódja, az önjelölt kalifa, Abu Bakr Al-Bagdadi is osztotta ezt a nézetet. Az ISIS online magazinjának a címe, a “Dabiq” egy észak-szíriai városra utal, mely az ISIS szerint a hívők és a hitetlenek közti utolsó apokalipszis előtti csata helyszíne lesz.

Az ISIS szigorú videlkedési előírásai és a vélt ellenségekkel szembeni extrém brutalitása középkori iszlám történelemben és gyakorlatokban gyökereznek.

Az efféle terror összekapcsolása a vallásossággal eléggé problematikus. Lehet azt mondani, hogy azért ilyen erőszakos az ISIS, mert a hívők vallási meggyőződése így követeli meg. De azt is mondhatjuk, hogy szükségük volt valamire, amivel megindikolhatják a szélsőségesen erőszakos megfélemlítési technikákat, ezért fordultak a középkori hagyományokhoz.

Al-Bagdadi önéletrajza kitűnően illeszkedi ebbe a vallásos imázsba. Vallási vezető, és a törzsének vérvonala állítólag visszavezehető a Próféta családjához. Iszlám tanulmányokból doktorált a Bagdadi Egyetemen, jobban ismeri a Koránt és a vallási hagyományokat, mint bármelyik más dzsihadista. Oszama bin Ladennek például egyáltalán nem volt vallási végzettsége, és bár mérnöknek adta ki magát, de üzletvezetést tanult a főiskolán. Al-Zavahiri orvos volt, Bagdadi elődje, az Iraki al-Kaida vezetője, Abu Muszab al-Zarkavi pegig egy jordániai utcai gengszter. Így nézve al-Bagdadi egészen méltónak tűnik a címére. Ettől függetlenül, a vezető vallásos érdemeitől még nem lesz iszlamista egy mozgalma, de a terrorcslekedetek és kegyetlen előírások iszlamista köntösbe való bújtatásától sem.

Minden vallási tradíciónak megvannak a saját drámai küzdelmei a jó és a rossz erői, a rend és a káosz között. Ugyanakkor a legtöbb keresztény, zsidó, muszlim, hindu, buddhista, szikh… hívő számára ez a háború szimbolikus és metaforikus. A legtöbb muszlim számára az igazi dzsihád a saját lelkükben lakó jó és rossz között zajlik.

Ha egyszer a kozmikus háború képeit valódi szituációkra alkalmazzuk, ahol területekért, gerilla hadviseléssel folynak a harcok, nem biztos, hogy valaha visszaterelhetjük őket a metaforikus szintre. Néhány szélsőséges mozgalom példája – mint az észak-indiai szikhek khalisztán mozgalma, ami 1980-ban erőszakba csapott át, de később lecsillapodott – azt mutatja, hogy ez lehetséges. Ugyanakkor az ilyen mozgalmakban mindig lesznek olyanok, akik meg lesznek győződve, hogy a szent csatákat valós helyen és időben kell megvívni és ezért támadásokat szerveznek és időnként terrormerényleteket visznek véghez.

Az ISIS elveszítheti területei felett az irányítást, és nem biztos, hogy továbbra is koordinálni tudja majd a kommunikációs infrastruktúráját, de az Iszlám Állam bizonyos aspektusai fennmaradhatnak, testet ölthetnek egy szunnita szerepvállalásért harcololó mozgalomban, vagy néhány hívő által alkotott kis szektában. A legtöbb esetben az ilyen mozgalmak nem veszélyesek, de ahogy azt a közelmúltban megtapasztalhattuk, nem kell hozzá sok szélsőséges és az életét nem féltő aktivista, hogy borzasztó károkat okozzon szerte a világban. Így járhatja be az ISIS kísértete majd a bolygót, a szervezet bukása után is.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.