Szilánkok az úszódoktornő karanténfeljegyzéseiből.

Sándor Zsuzsa elmagyarázza, mi a különbség a politikai és a jogi felelősség között, illetve mit kellene tennie egy esetleges kormányváltás után a jelenlegi ellenzéknek, ha igazságot akar szolgáltatni.

A nyakatekert cím ellenére nem valamiféle bonyolult jogászkodás következik. Nagyon is aktuális kérdésről fejti ki a véleményét Sándor Zsuzsa: felelős-e bárki azért, hogy a magyarországi védettségi igazolványok jelentős része ideig-óráig bizonyíthatóan hamis.

Akárkinek is a feladata, erről itt és most muszáj lesz dönteni. Pásztor Emese írása.

A miniszterelnök orosz rulettet játszik.

Kiálltam magamért. Barátság lett belőle.

Guy Verhofstadt, Dubravka Šuica és Ana Paula Zacarias közös véleménycikke.

Az egészségügyi menedzser fölsorolja az okokat, amelyek miatt ilyen sok a járvány magyar áldozata: a túlsúlyt, az ebből is következő krónikus betegségeket, az intenzív ápolók számát is a fő tényezők között említi.

Most, hogy a külügy a német ügyvivőt is bekérette az ügyében, Bayer Zsolt petíciót indított, s a komplett fideszes élmezőny véleményterrort kiáltott, talán nem árt, ha megismerkedünk vezetőjük gondolataival az isteni játékról.

Szerzőnk részint szobrot állítana neki Debrecenben, részint azt írja róla: megvolt az az eleve idegesítő szokása, hogy írásban nem hazudott. Még a szégyenletes ügynöki jelentéseiben is megrendítő annak a magyar realista prózanyelvnek a jelenléte, ami novelláit oly brutálisan erőssé, nyerssé és valóságossá teszi.

Szerzőnk szerint Orbán Viktor a demokratikus kormányzattól elrabolt struktúrákat egyszemélyi irányítás alá helyezi.

A Fidesz az elmúlt tíz évben azokban a harcokban volt sikeres, amelyekben ő találta ki az ellenfelet. A koronavírus viszont valódi, ezért megint kellett találni egy legyőzhető ellenfelet: ez lett az „oltásellenes” baloldal.

Ha nem tudhatjuk, hogy mit akar csinálni a kormány a közeli jövőben, akkor azt sem tudjuk, hogy mit csináljunk a jelenben. És ez legalább olyan bénító, mint a betegség miatti félelem.