Egyetemet, vasutat Kínából!

Huszár Ágnes: A nőkről járvány idején

Március 8-án Varga Judit igazságügyi miniszter Facebook-oldalán köszöntötte „azokat a nőket, akik mernek valódi nők lenni”. A megkülönböztetés, hangsúlyozta a miniszter, „különösen fontos egy olyan világban, ahol bárki szabadon választhat a majdnem százféle nem között” (24.hu). A jól időzített üdvözlet még az ünnepnapon is arra figyelmezteti az érintetteket, úgy éljék meg a „második nem”-hez tartozásukat, ahogy azt a jelenlegi kormányzat helyesnek találja. Aki pedig nem, azt a miniszter asszony csak egy gúnyos félmondatra méltatja.

A bejegyzés alatt megindult a vita arról, kiket nem tekint a miniszter asszony „valódi” nőnek. A transzneműeket zárja csak ki a megköszöntendők köréből, vagy másokat is? Nem tudni, Varga Judit amúgy sem a világos megkülönböztetések és pontos definíciók embere/asszonya. A színvonalas forrásokra való utalásoké sem. A „majdnem százféle nem”-re kattintva csak egy szépkorú táncdalénekest dobott fel a keresőprogram.

Kenesei István: „Viszem a bankot, viszem a pálmát”

Boldogabb országokban gazdag magánemberek hoznak létre ilyen közcélú alapítványokat a saját vagyonukból. Nálunk ez fordítva történik: a közvagyonból magánjogi társaságokat alapítanak, hogy az egyébként az állam által ellátandó közfeladatokat azok magukra vállalják. A kormány ezzel mintegy elismeri, hogy alkalmatlan egyik alapfeladata ellátására, ezért a kultúrát és a felsőoktatást privatizálják, de úgy, hogy az állam továbbra is kénytelen önteni a pénzt e területekre, amit a törvény kifejezetten elő is ír neki.

Tagadhatatlan, hogy az újabb változások robotosa Palkovics miniszter helyett Stumpf kormánybiztos lett. Korai lenne ebből arra következtetni, hogy az ITM-miniszter háttérbe szorult, bár vannak, akik a kegyvesztettségéről fantáziálnak. El kell azonban ismerni, hogy Stumpf István nem tart a nyilvános szereplésektől, valamint jobb kommunikátor is nála, sőt a nyilvános vitát is vállalja, ami a NERializmus elmúlt évtizedében kivételszámba ment.

Tverdota György: A Számvetéstől az Editig, avagy hogyan gyártsunk remekműből selejtet?

A hamisításról szóló viták szórakoztatóak és fordulatosak tudnak lenni a nagyérdemű számára, de legbenső tartalmuk végtelenül sivár és lehangoló. Tárgyuk, a kézirat hamisítása rosszhiszemű és gyakran nem is önzetlen játszadozás más személyek szellemi tulajdonával, akiknek már nincs módjuk védekezni ellene. A csalók az olvasót orránál fogva vezetik. A kutatást pedig zavarba hozzák. Így volt már ez a nagy világirodalmi minta, Macpherson Ossianja esetében, s ugyanez a helyzet lilliputi változatban, amelyben József Attila esett az utánzó kedv áldozatává.

Nem fér hozzá kétség: a szöveg nem József Attilától származik. Ezt több, a közelmúltban – Sárközi Éva, Veres András, Kőrizs Imre és mások tollából – megjelent írás kielégítően bebizonyította. Minden okunk megvan arra, hogy az effajta, mesterséges zavarkeltéseket eltakarítsuk az útból, s megvédjük az ízlésrombolástól a művészet befogadásának normális feltételeit. Ám ez nem jelenti azt, hogy a korábbi állapot visszaállítható, mintha mi sem történt volna. A felület felsértése heget képezett. A hamisítás révén egy olyan szöveg került elénk, amely hiteltelenítette vagy legalábbis megkérdőjelezte azt a képet, mellyel a költőről és lírájáról eddig rendelkeztünk. A kép helyreállítása, a hamisítás leleplezésén túl, további gyógyító műveleteket, plasztikai műtétet igényel, és az orvosi beavatkozás számos tanulsággal jár.

Pilinszky „Jancsi” bújócskája – Marno Jánossal Kácsor Zsolt készített interjút

A 100 évvel ezelőtt született és 40 évvel ezelőtt meghalt Pilinszky János igazi kultuszköltő volt, sokan már életében élő klasszikusként tekintettek rá. Életművéről, hatásáról, jelentőségéről, valamint költészetének aggályos jelenségeiről beszélgettek.

Te 32-33 éves voltál Pilinszky halálának évében. Találkoztál vele személyesen?

Sajnos, nem. Ellenben még gimnazistaként egy nyári szünetben együtt ástunk Székesfehérváron a Romkertben az Áron nevű unokaöccsével, aki néha mesélt róla, a furcsaságairól. Akkor már jól átitatódtam a korai verseivel.

Miért nem kerested a társaságát?

Ugyanazért, amiért a Tandoriét sem: feszélyezettségből. Istenítettem mindkettőjüket.

Úgy fogalmaztál, hogy átitatódtál a verseivel. Emlékezetes a műveivel való első találkozás?

Hogyne. Kamaszkori szerelmem, egy volt általános iskolai osztálytársam, aki egyébként az újpesti gyógyszergyárban dolgozott, fejből mondta A francia fogolyt, a Harbachot és az Apokrifot természetesen. És ugyanaz idő tájt a rádióban Pilinszkytől is hallottam az Apokrifot, egy interjúval együtt. Plusz a nővérem versmondó versenyen nyert vele helyezést.

Széky János: Így is, úgy is szégyen

Mint Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója kiderítette (direkt36.hu/444.hu, április 6.) a sanghaji Fudan Egyetem budapesti kampuszának beruházási költségeit a magyar kormány 540 milliárd forintra becsüli (nem jósolok, mennyi lesz valójában), ebből 450 milliárdot Kína hitelez, a kivitelezést kínai állami vállalat végzi nagyrészt kínai anyagokból, kínai munkával, viszont az egészet a mai és jövőbeli magyar adófizetők finanszírozzák. (Hozzáteszem: ez a hasonló projektek szokásos lebonyolítása szerte a fejlődő világban. Kezdem félreértésnek hinni, hogy Magyarország a fejlett országok OECD nevű szervezetének tagja.) A minta a Magyarországnak hasonlóan jövedelmező Budapest–Belgrádi vasútvonal volt, szintén egyedi akció az EU-ban.

Olyan apróságokról nem is beszélek, hogy a Fudan egyetemi alkotmányát 2019 decemberében átírták; kihúzták belőle a gondolatszabadságot, viszont belefoglalták, hogy az intézmény irányító magja a  Kínai Kommunista Párt munkahelyi szervezete – ha valaki ezt felhánytorgatná, mondjuk az erre való ún. parlamentben, a mi pártunk és kormányunk, ami rég nem foglalkozik efféle ízlésbeli finomságokkal, nyilván könnyedén lesöpörné valami retorikai mutatvánnyal, és Kövér László is megnyomná a ceruzáját néhány lepedő erejéig, azzal a dolog el lenne intézve. Hanem arra mégiscsak próbálok józan emberi logikával rájönni, hogy kinek hasznos ez és miért.