Az új szövetséges

Váncsa István: Valahol a nő és a férfi megjelölés között

„Magyarország ígéretet tett az Európai Unió irányelveinek következetes érvényesítésére, amely irányelvek kiemelt fontosságot tulajdonítanak az élet minden területén a nők nyílt vagy rejtett diszkriminációja felszámolásának, és meghatározzák a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének nemzetközileg elismert terminológiáját is, a gender mainstreaming szóhasználatát.”

Ez a szöveg alig több mint három esztendeje még Felcsút esélyegyenlőségi programjában éktelenkedett, az illiberalizmus fellegvárának tekinthető falu egyik dokumentumában. Benne olyan kifejezésekkel, mint a „gender mainstreaming”. Miközben a várandós felcsúti anyák abban a reményben hajtották álomra fejüket, hogy születendő gyermekük Orbán Viktor legderekabb, leghűbb katonája lesz.

Magyarázat csak egy kínálkozik. Ahol a forradalmi éberség alábbhagy, oda az ellenség a lábát azon minutumban beteszi. Pánikra evvel együtt semmi ok, a Világgazdasági Fórum márciusban kiadott Global Gender Gap Indexében szereplő 156 ország között a 99. helyet foglaljuk el, tehát 98 olyan ország van a földön, ahol a nemek közötti egyenlőség nemzetrontó mákonya hatékonyabban roncsolja a lelkeket, mint mifelénk. Köztük sajnos barátaink és rokonaink is megjelennek, Belarusz a 33., Kazahsztán a 80., Oroszország a 81. helyen áll, vagyis a mi 99. helyezésünk több mint irigylésre méltó.

Bócz Endre: „Orbánisztán”

„A miniszterelnök ma Magyarországon egyeduralkodóként birtokolja a politikai hatalmat, bármi áll is az Alaptörvényben. Saját pártja képviselői lekötelezettjei is; személyesen válogatta őket össze, a szövetséges KDNP képviselői pedig köztudomás szerint csupán egy virtuális politikai „erőcsoportosulást” alkotnak; önálló támogatottságuk a parlamenti küszöb átlépéséhez nem lett volna elég. Ők a Fidesz „farvizén” – vagy más szóképpel: a miniszterelnök hátán – jutottak csak oda, így inkább személy szerint Orbán Viktort, mint a magyar választópolgárokat képviselik.

Magyarország a nemzetközi közjog alanya ugyan, de ténylegesen Orbán Viktornak szinte személyes birodalma, amelyben aktuális szeszélyei szerint uralkodik. Az Anjou Róbert Károly módjára új, személyéhez hű arisztokrácia létrehozására törekedve – mintegy inverz földreformként – 2013-ban az állami tulajdonban és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezelésében lévő termőföldek haszonbérletét árverésen lehetett elnyerni. Tudvalévő volt ugyanis, hogy az Európai Uniótól jelentős földalapú támogatás ígérkezik, s ennek megszerzése érdekében sokan igyekeztek termőföld-használati jogcímhez jutni. Az árveréseken nyilvánvalóan nem tartoztak egy súlycsoportba a tőkeerős vállalkozók és a föld tényleges megművelésére kész, földre vágyó kistermelők. A licitálás során az utóbbiak rendre alul is maradtak – miként ezt Ángyán József akadémikus megyéről megyére kimutatta. Ma már kialakulóban van az egykori nagybirtokos arisztokrácia helyébe lépő – és azt majmolni is törekvő – parvenü Fidesz-hű földbirtokosréteg is.”

Az ÉS könyve májusban – Váradi Balázs: Tett és gondolat (Kis János: Szabadságra ítélve: Életrajzi beszélgetések Meszerics Tamással és Mink Andrással)

Az se jár igazán jól, aki a memoárokat a múlt pletykáiért olvassa: Kis János végig fairnessre törő, a másik felet messzemenően megérteni (és a még élő szereplők magánszféráját meg nem sérteni) igyekvő beszámolóiban ugyan nem tér ki az elől, hogy írjon azokról a személyi konfliktusokról, melyeknek részese volt: a Lukács- és Márkus-iskola szakításairól, a demokratikus ellenzék vagy később a korai SzDSz belső és külső vitáiról, és konfliktusokról mindig érdekes az egyik fő résztvevő változatát meghallgatni, de ha ez a változat inkább egy szenvtelenül elemezni igyekvő, időben távoli történész hangján szól, oda a várt dráma. Ez alól talán csak a már elhunyt Bence Györggyel, a szerző tizenöt éven keresztül legszorosabb intellektuális munkatársával, barátjával és harcostársával való szakításról szóló rész a kivétel. Aki számára Bencének a marxizmustól az aktív ellenzékiségen át az Orbán-tanácsadóságig vezető pályája lélektani megfejtésre váró rejtély, az a könyvben a lehető legközelebbről kap érzékeny, megszenvedett választ arról, milyen pszichológiai, politikai és szakmai feszültségek terelhették ezt a kiváló, fiatalon elhunyt filozófust és szellemes politikai elemzőt egy nehezen értelmezhetően végződő pályára.

Ádám Péter: Az új szövetséges

„Eddig arról nem volt szó, hogy a Fidesz – Salvini meg a lengyel PiS mellé – Marine Le Pent is bevonná az EP-ben alakuló új politikai „pártszövetségbe”. Nyilván azért nem, mert a francia politikus sokáig mereven elutasító volt Franciaország EU-tagságát illetően. Csakhogy az elnökválasztás közeledtével sokat puhult a Rassemblement National (RN) EU-val szembeni álláspontja. Ilyenformán a formálódó pártközösség keresve sem találhatna jobb szövetségest annál a francia formációnál, amely szintén a nemzeti önállóságot, a migráció elleni harcot meg a „nemzeti identitás” megőrzését állítja politikájának centrumába. Mindössze az a kérdés, Marine Le Pen el tudja-e majd fogadni, hogy az új pártközösségnek egy nem különösebben jelentős közép-európai kisállam ambiciózus kormányfője legyen a hangadója…”

Kovács Zoltán: A balin ugrani készül

A kormányfő egy hete a rádióban bejelentette, hogy nemrégiben foglalkoztak a magyarországi horgászhelyzettel, és viszonylag részletesen kifejtette, mit gondol a horgászokat érintő szabályokról. Amint tájékoztatott, még időben tudomására hozták, hogy „a süllő- és balinfogási tilalom most jár le, márpedig e két halra éjszaka kell próbálkozni, így az éjszakai horgászat a kijárási tilalom kezdete, vagyis éjfél után is lehetséges. Magyarországon hétszázezren horgásznak” – mutatott rá Orbán.

Biztosan fontos a horgászkérdés, de ha Orbán mindenképp úgy gondolja, hogy neki, a miniszterelnöknek föltétlenül tájékoztatnia kell az aktuális horgászrendről, kereshetett volna megbízhatóbb forrást is a balin és a süllő rablási szokásairól, a miniszterelnököt ez ügyben tévesen tájékoztatták. A balin Orbán ismereteivel ellentétben kifejezetten nappali ragadozó, ami a süllő éjszakai rablását illeti, az különösen ritkaságszámba megy. Nyilván nem lenne érdekes, mikor rabol a balin, meg mikor a süllő, így a járványállapotok kellős közepén meg különösen nem, de ha ezek lényegesnek szánt miniszterelnöki bejelentés alapindokául szolgálnak, legalább legyenek pontos információk. Ellenkező esetben az ember hajlamos arra gondolni, ha az éjszakai horgászati tilalom feloldásának megalapozottsága ennyire bizonytalan lábakon áll, akkor mi folyik itt más ügyekben.