Óráról órára növekszik a nyugati országrész folyóinak vízszintje, vízügyi szakemberek, civilek, katonák állnak a gáton, politikusok üzengetnek egymásnak homokzsákpakolás közben, teljes a készültség. A média helyszíni beszámolókkal, élő hírfolyamokkal követi az eseményeket, tengernyi információ zúdul a nyakunkba percről percre, a laikus hírfogyasztó lassanként elvész a részletekben.
De hogy néz ki jelenleg a „nagy kép”? Hol tartunk most és mik a várakozások országos szinten? Siklós Gabriellát, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivőjét kérdeztük a szeptember 17-én, kedd délben elérhető adatok alapján – ezt azért fontos hangsúlyozni, mert számos, kiszámíthatatlan körülmény hatására a helyzet bármikor változhat.
A héten tetőzik
A jó, sőt talán a legjobb hír, hogy Boris távozott, a továbbiakban már a Balkán térségében ontja magából az esőt. Ez pedig azt jelenti, hogy a Duna, Rába, Lajta, Mura stb. vízgyűjtőin kedd reggeltől megszűnt a csapadék, az árhullám utánpótlása elapadt. A következő napokban pedig nem is számíthatunk újabb esőkre, innentől kezdve már csak azt kell átvészelni, ami úton van Magyarországra. Így pedig már a maximum szintje is kiszámíthatóbb.
Jelen állás szerint mindenhol a 2013-as szint alatt tetőzik a Duna, várhatóan csütörtökön Nagybajcsnál, pénteken a Dunakanyarban, szombaton pedig a fővárosban
– mondja a 24.hu-nak Siklós Gabriella.
Budapesten valószínűleg 40-50 centivel múlja majd alul a 11 évvel ezelőtti rekordvízszintet, azaz 840-850 centiméter között várható.
Kitelepítések?
Korábban felmerült, hogy Mosonmagyaróvár védelmében megnyitják a Lajta-szükségtározót, hogy az abba leeresztett vízzel csökkentsék az árhullám szintjét. A gyakorlatban pont úgy néz ki, miként az ember elképzeli: adott egy nagy mennyiségű víz befogadására és tárolására alkalmas, alkalmassá tett terület, amit ilyenkor kontrollált körülmények között elárasztanak. A szakemberek mindent előkészítettek ennek érdekében, a helyzet további alakulása fényében döntenek arról, hogy végül megnyitják, vagy sem.
Nyirati Klára, Baja polgármesterének Facebook-posztja alapján az országos hírekben is szerepelt, miszerint Baján kitelepítések történtek/történnek az áradás miatt. Ezek azonban alacsonyan fekvő ártéri területek, üdülőtelepek, amelyeket a szóvivő tájékoztatása szerint kisebb vízszintemelkedések is elérnek, karácsonykor és nyár elején is ugyanez volt a helyzet. Hangsúlyozza:
Ártereken kívül, a gátak védett oldalán sehol nincs szükség kitelepítésre, és jelen állás szerint nem is lesz.
Fólia a gátra
A legproblémásabb továbbra is a Mura, a Lajta, a Rába és a Duna főváros feletti szakasza, ezeken belül is azok a részek, ahol a települések saját maguk szervezik a védekezést védelmi terveik alapján. Itt a vízügyi szakemberek felszereléssel és szaktudással segítik a munkát, az elmúlt 24 órában jócskán sűrűsödtek a tennivalók. A Dunán a Dunakanyar kívánja a legtöbb figyelmet, a lakók itt is maguk védekeznek a polgármesterek vezetésével, a Vízügy és a Katasztrófavédelem szakmai segítségével.
A feladat most országszerte minden érintett folyószakaszon a homokzsákok töltése és szakszerű elhelyezése, illetve a töltések megerősítése. Utóbbi eszköztára egészen változatos, mondhatni igencsak elmés megoldásokat is tartalmaz.
Esztergomot becsomagoljuk
– fogalmaz Siklós Gabriella, amikor a jelenleg folyó munkákról érdeklődünk, majd meglepetésünkkel szembesülve elmagyarázza. A gátak víz felőli oldalának jelentős felületét fóliával takarják le, hogy az érkező víz kevésbé áztassa, és ne gyengítse a védműveket.
Elhúzódó apadás
A héten tehát a legtöbb kritikus szakaszon túl leszünk a vízszint tetőzésén, de ezzel még nem tudhatjuk magunk mögött a nehezét. A mostanihoz hasonló nagyobb árhullámok általában 5-8 nap alatt levonulnak a hazai folyókon, Boris azonban jelentős havat hagyott az Alpok magasabb területein, amely a hirtelen enyhülés hatására olvad, és további vízutánpótlással szolgál, ezért az OVF lassú apadásra számít, az ár levonulása sokkal tovább tarthat.
És ez miért rossz hír? Mert az óriási víztömeg hatalmas nyomást helyez a gátakra, miközben áztatja is őket, és logikusan minél tovább tartanak ezek a hatások, annál nagyobb az esélye a védművek sérülésének, átszakadásának. Ennek elkerülése érdekében a legelső figyelmeztető jelre azonnal közbe kell lépni, ezért a vízügyi szakemberek még akkor is nagy számban lesznek 24 órás szolgálatban a gátakon, amikor a társadalom többsége már rég el is felejtette az egészet.
Végül érdemes megjegyezni, hogy bár a hó elnyújtja ugyan az apadást, mégis nagyon hasznos volt, hiszen ha a fagyottan érkezett vízmennyiség is eső formájában hullik alá, most még durvább árhullám ellen kellene védekeznünk.
