Libik György hazafelé motorozott, amikor észrevette a rettegett AVO-vezér, Péter Gábor konvoját. Keresztbe fordult előttük az úton, fegyveres testőrök ugráltak ki az autókból. Szó nélkül lelőhették volna, pedig ő csak beszélgetni akart Péterrel, mert rég látta
– idézi fel Medgyesi Konstantin történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.
Történetünk főhőse a XX. század egyik utolsó aranyifjúja, aki a vészkorszakban embereket mentett, SS-teherautót robbantott, és túl karakán volt ahhoz, hogy később besúgó legyen. Nagy Imrét segítette 1956-ban, kétszer is el kellett hagynia szeretett hazáját, és akit életen át tartó tragikus szerelem kötött a korszak egyik legszebb, és legmegközelíthetetlenebb nőjéhez, Szent-Györgyi Albert lányához, Kornéliához.
Libik György regénybe illő életútja ellenére teljes egészében hiányzik a magyar történelmi tudatból, bár ennek ellenkezője hajszálon múlt: barátja, Csengey Dénes készült róla regényt írni, de halála közbeszólt. Medgyesi Konstantin most elsősorban történettudományi szempontok alapján készül feldolgozni Libik életútját, ahol minden mondat adatolható, miközben hűen visszaadja az élet adta fordulatok elevenségét.
Vérbeli fenegyerek
A magyar történelem talán legkáoszosabb évében, 1919-ben született jómódú, polgári családban. Édesapja műszaki végzettségű feltalálóként, ügyes vállalkozóként magas életszínvonalat biztosított szeretteinek, György igazi úri fiú volt, soha nem adódtak anyagi problémái. A történész a XX. század első felének vásott kölykének nevezi: okos, tehetséges fiatal, aki folyamatosan nagy lánggal és harsányan élt, a társaság közepe volt – ilyen is maradt egész életében. Mérnökként végzett az egyetemen, miközben síbajnok lett, és motorral száguldozott, mint akkoriban csak kevesek.
Messziről hallani lehetett, ha társaságba érkezett. Porosan, koszosan leszállva a motorról a nappaliba berontva lerántott egy asztalterítőt, megtörölte magát, az abroszt a háta mögé dobta
– segít megérteni a „Libik-jelenséget” Medgyesi Konstantin.
Soha nem fogta vissza magát, a cikkünk elején említett szituációban épp egy kollégáját vitte haza (motoron persze) a negyvenes évek végén, Péter Gábort még az ellenállásból ismerte. Hirtelen jött ötletével végül nem került bajba, de tényleg nem sokon múlt, hogy az ÁVO-sok nekiessenek. Kollégája falfehéren a motorra fagyott, Péter pedig arra kérte, soha többet ne tegyen ilyet.
Átlag alatti magassága mellé fürgeség társult, amit nemcsak a sípályán, hanem bunyóban is kamatoztatni tudott: iskolás éveiben sokat verekedett, nála nagyobb, erősebb fiúk sem gyűrték le, még akkor sem, ha többen támadtak rá.
Életre szóló szerelem
Boldog békeidőkben Libik tehetséges mérnökként és a kor egyik celebjeként valószínűleg nem írta volna be nevét a történelembe: ezt azzal érdemelte ki, hogy a legnehezebb időkben is helyén volt a szíve és elegendő bátorsággal rendelkezett. Érdemes kicsit távolabbról kezdeni.
A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert leánya, Kornélia a második világháború kitörésének idején orvosnak tanult a szegedi egyetemen. Gyönyörű, intelligens nő volt angol műveltséggel, ráadásul édesapja árnyékában annyira megközelíthetetlen „istennőnek tűnt”, hogy évfolyamtársai magázták.
Nelli 1942-ben a visszacsatolt Kárpátalján síelt az apjával, szomszédságukban egy éjszakákon át hangoskodó társasággal. Magyarország vezető tudósa át is kopogott, hogy hagyják már őket aludni. Persze nem hagyták, fel sem ismerték Szent-Györgyit, de az egyik sármos fiú, Libik György és Nelli között erős vonzalom alakult ki. Néhány további találkozás után „járni” kezdtek, majd 1944 tavaszán össze is házasodtak, utólag biztosan állíthatjuk: mindkettőjük számára ez volt életük mindent elsöprő nagy szerelme.
