Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus halálának és feltámadásának emlékünnepe, a név jelentése kettős. Egyrészt a 40 napos böjt után a hívők húst ehetnek (vehetnek magukhoz), másrészt utal arra, hogy Jézus a megtestesülés beteljesedéseként ismét felvette a testet (húst), immár megdicsőült emberi testét. A húsvéti három szent nap estétől estéig számolva a napokat:
- a nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájának emlékezete és szenvedésének kezdete;
- a nagypéntek estétől nagyszombat estéig Jézus kínszenvedése és halála;
- a nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása
– olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban.
Mozgó ünnepről van szó, húsvétvasárnap a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap, a legkorább időpontja március 22., a legkésőbbi április 25.
Az áruló csókja és 30 ezüstpénz
János evangéliuma szerint Jézus virágvasárnap, a halálát megelőző vasárnapon érkezett Jeruzsálembe. Tudta, mi vár rá, ezért, miután a kereskedőket és a pénzváltókat kiűzte a templomból, maradék idejében gyanútlan tanítványait készítette fel a közelgő végzetére. Amikor pedig tanítványaival leült a széder-esti vacsorához, elmondta, hogy valamelyikük elárulta őt. Azok kérdőn néztek rá, hogy kire gondolt, azt mondta arra, akinek a bemártott falatot a szájába adja. Júdás szájába adta.
Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!
A tanítványok nem értették a helyzetet, Júdás viszont abban a percben elment.
Vacsora után a Mester közölte, hogy kis ideig még velük marad, majd elmegy oda, ahova ők nem követhetik. Simon Péter erre fogadkozva, hogy életét is adná érte, azt kérdezte, miért nem követheti? Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.”
Ezt követően megígérte a Szentlélek eljövetelét, beszélt a világ gyűlöletéről, a Vigasztaló eljövetelétől, a viszontlátás reményéről, imát mondott, majd a tanítványokkal együtt kiment a Gecsemáné-kertbe. Júdás már várta egy felfegyverzett csapattal, jelben egyezett meg velük:
Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!
Azzal Jézushoz lépett, üdvözölte és megcsókolta. Botokkal, kardokkal felfegyverzett társai azonnal rávetették magukat, foglyul ejtették, de Jézus kísérői sem maradtak restek. Pontosabban egyikük karddal sújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” – írja Máté evangéliuma.
Miközben Jézust a főpap, Kaifás előtt vallatták, Júdás, visszavitte az árulásáért kapott harminc ezüstöt a főpapoknak, beszórta a Templomba, és felakasztotta magát.
Pilátus előtt
A tanítványok elmenekültek, de Péter messziről követte a Mestert, mert kíváncsi volt, mi fog történni. Elvegyült a főpap szolgálói között, ám felismerték, nem hagyták menekülni, hanem körbeállva kiáltozni kezdtek, hogy ő is Jézus tanítványa. Péter tagadott, harmadszorra pedig már esküdözött: „Nem ismerem azt az embert!” Ebben a pillanatban megszólalt a kakas, felvirradt nagypéntek napja.
Odabent Jézus nem felelt a vádakra, csupán annyit mondott, hogy ő a Messiás, az Isten fia. Ez istenkáromlás volt, a római helytartó, Pilátus elé vitték, aki tudta jól, csak irigységből adták a kezére, de hiába faggatta ő is, Jézus néma maradt. Közben levelet kapott a feleségétől, aki egy álomra hivatkozva kérte, ne legyen köze annak az embernek a halálához.
Ünnepnap lévén a helytartó szabadon engedhetett egy rabot, Pilátus pedig a népre bízta, hogy Jézus legyen az, vagy a hírhedt alak, Barabás. Az emberek azonban minden kérdésére közfelkiáltással követelték Jézus kereszthalálát, mire a római vizet hozatott, és mindenki szeme láttára megmosta a kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok” – mondta. – „Ti lássátok!”
Jézus felkiáltott
Jézust a Golgotára vitték, útközben gyalázták, csúfolták, köpködték és ütlegelték. Két gonosztevő között feszítették keresztre, epével kevert bort adtak neki, de mikor megízlelte, nem akarta meginni. Pilátus a zsidók tiltakozása ellenére táblát helyezett el a kereszten, amire a büntetés okát írták, azt, hogy ő a zsidók királya. Ezért látható az ábrázolásokon ma is négy betű a megfeszített Jézus keresztfáján: INRI, azaz Iesus Nasarenus Rex Iudæorum: Názáreti Jézus, a zsidók királya.
A két lator mellette haláltusája közben is folyton gúnyolta, hogyha valóban Isten fia, szálljon le a keresztről. Aztán a hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre, kilenc óra tájban Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis:
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Majd még egyszer felkiáltott és kilehelte a lelkét. Abban a pillanatban a Templom függönye kettéhasadt, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták.
Több asszony, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla, messziről figyelték, hogy mi történik. Egy József nevű tehetős ember elkérte Pilátustól Jézus testét, gyolcsba tekerve egy sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sírkamra bejáratához egy óriási követ görgetett és elment, „Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.” Így ért véget nagypéntek, Jézus halálának napja.
