Alex Honnold amerikai sziklamászó 2017-ben világhírnévre tett szert, amikor elsőként mászta meg szabad szólóban, kötélbiztosítás nélkül az amerikai Yosemite Nemzeti Park inokikus gránitfalát, az El Capitant. A mászásról készült 2018-as dokumentumfilm, a Free Solo – Mászókötél nélkül utóbb megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat.
Honnold új kihívásokat keresve a közelmúltban Grönlandra látogatott. Az expedícióról készült háromrészes sorozat, az Alex Honnold: Grönland fagyos csúcsain első két részének premiere február 11-én, vasárnap volt látható a National Geographic csatornán, február 18-án, 20:00-tól pedig újabb rész érkezik.
Az út egyik különlegessége, hogy komoly tudományos célkitűzései is voltak: a csapatot Dr. Heïdi Sevestre glaciológus kísérte el, a stáb pedig rengeteg értékes adatot gyűjtött a terepen. A térség a világ egyik leggyorsabban melegedő régiója, a helyi olvadás katasztrofális globális következményekkel jár.
A jelenleg a sarkvidéken, a Spitzbergák tartózkodó Dr. Heïdi Sevestre-t Grönland átalakulásáról, személyes tapasztalatairól és a forgatás részleteiről kérdeztük egy videóhívás keretében.
*
Tegyünk kicsit rendet: gleccser, jégtakaró, tengeri jég, jégself, jéghegy, permafroszt. Mi a különbség?
Gyakori a kavarodás, úgyhogy valóban lényeges a kérdés tisztázása. Kezdjük talán a magashegyekben található gleccserekkel, amelyeknél a jégtömeg hosszú idő alatt felhalmozódott hóból épül fel: a hó egyre tömörebbé, sűrűbbé válik, míg végül jég lesz belőle. Ilyen hegyi gleccsereket találunk a Himalájában, Alaszkában, az Andokban, az Alpokban, a bolygón mintegy 200 ezer van belőlük.
Vannak igazán óriási jégtömegek is, északon a grönlandi jégtakaró, amelyet legújabb expedíciónk során meglátogattunk, délen pedig az antarktiszi. Ezek valójában hatalmas gleccserek, amelyek kontinenseken terülnek el.
A sarki óceánokat vizsgálva aztán azt tapasztaljuk, hogy a vizet részben jég borítja, ezt nevezzük tengeri jégnek. A helyzet egyszerű, a téli hónapokban extrém hideg van. Jelenleg az Északi-sarkvidéken, a Spitzbergák szigetcsoportján vagyok, a hőmérséklet annyira alacsony, hogy az óceán felszíne befagy, létrehozva ezt a bizonyos tengeri jeget.
A jégselfek szintén külön kategóriát alkotnak, ezekkel az Északi-sarkvidéken is találkozhatunk, de főként az Antarktiszra jellemzőek.
Ha megfigyeljük a nagy grönlandi és antarktiszi jégtakarókat, megállapíthatjuk, hogy a jég folyamatosan mozog, és valójában egyetlen dologra törekszik: megpróbálja elérni az óceánt.
Bizonyos helyeken végül képes lebegni, úgynevezett jégselfeket hozva létre. Fontos, hogy ezek a struktúrák nem tengeri jegek, hanem kontinentálisak, amelyek a vízbe nyúlnak. A jéghegyek szintén a kontinentális jégből, gleccserekből, jégselfekből származnak: amikor ezek eléri ka tengert, a jéghegyek leválnak, leszakadnak róluk.
Végezetül beszélhetünk permafrosztról is, amely nem más, mint a tartósan fagyott talaj.
A különböző típusú jégtömegeknek olvadás esetén eltérő hatásaik vannak?
Nagyon eltérőek. A Himalája, az Andok vagy az Alpok hegyi gleccserei például a bolygó legjobb víztornyai, amelyek minden nyáron nagy mennyiségű édesvizet biztosítanak, világszerte nagyjából kétmilliárd ember támaszkodik rájuk, eltűnésük pedig a többi között vízügyi krízist okozhat.
A jégtakarók a gleccserekhez hasonlóan nagyon gyorsan reagálnak a felmelegedésre. A sorozatban ezt alaposan bemutatjuk, az egyik fő probléma itt az, hogy a folyamat miatt drasztikusan emelkedik a tengerszint.
Őrület, de Grönland jelenleg óránként átlagosan 30 millió tonna jeget veszít el.
Érdemes kiemelni, hogy amikor a tengeri jég eltűnik, az nincs közvetlen hatással a tengerszintre, hiszen ezen jégtömegek eleve lebegnek. A tengeri jég ugyanakkor visszaveri a napsugárzást, eltűnése ezért tovább gyorsítja a felmelegedést. Itt, a Spitzbergákon nyaranta a nap 24 órájában süt a nap, a tengeri jég pedig olyan, mint egy hatalmas tükör a Jeges-tenger felett, visszaveri a sugárzást az űrbe. A rendszer a legjobb légkondicionáló a Földön, csak éppen ez is egyre pusztul, olvad.
A permafrosztnál szintén egészen egyedi hatásokról beszélhetünk. Az örök fagy legjobb tulajdonsága, hogy szénelnyelő, amikor viszont már nincs megfagyva, akkor éppenséggel szénforrássá válik, az olvadása tehát még jobban felerősíti a globális felmelegedést.
Tudjuk, hogy Grönland neve a skandinávoktól származik. Az izlandi sagák szerint Vörös Erik azért nevezte el zöld földnek a területet, hogy vonzóbbá tegye, de tudjuk, hogy a vikingek korában a régió nem volt teljesen növényzettel borított, nagy részén ekkor is jég terült el. Mikor volt utoljára Grönland valóban zöld, és milyenek voltak akkoriban a földi körülmények?
A középkorban (nagyjából Vörös Erik korától kezdődően – a szerk.) néhány évszázadon át valóban volt egy melegebb időszak, amikor valamivel zöldebb lehetett a térség. Ha viszont az egész területét nézzük, azt mondhatjuk, hogy nagyjából 30 millió éve gyülemlik rajta a jég, akkoriban merőben eltérő viszonyok uralkodtak bolygónkon.
Az éghajlati átalakulások történetének elmesélésekor fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a Föld klímája mindig is változott, ahogy a grönlandi jég mennyisége is. Amikor jégmagokat, jégmintákat gyűjtünk, pontosan tisztában vagyunk ezzel, és éppen ezekből a magokból tudjuk, hogy mi, emberek mennyiben befolyásoljuk most az éghajlatot.
Ami igazán lenyűgöző, hogy Grönland éppen azon részén folytattunk vizsgálatot, ahol elsők között kezdett el növekedni a jégtakaró. Egyes kutatók ezt a térséget Grönland utolsó jegének nevezik, mert ha a jégtakaró egyszer összeomlik, valószínűleg ez lesz az utolsó terület, ahol maradhat némi jég.
Reálisnak tartja a grönlandi jégtakaró összeomlását a mi életünkben?
Ha nagyon nyers akarok lenni: igen, természetesen. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy igenis összeomolhat, ha az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés fölé érünk, egyértelműen elkerülve a párizsi klímaegyezmény céljait. A jelenlegi intézkedéseinket figyelembe véve nemhogy az 1,5, hanem még a 2 Celsius-fokos felmelegedés sem tartható a század végére, ehelyett 2,7 Celsius-fokos lehet az érték.
Ilyen értelemben már a mi életünkben elkezdődhet a jégtakaró összeomlása, ne felejtsük el ugyanakkor, hogy még adott az egyre szűkülő lehetőség a fordulópont átlépésének elkerülésére.
Azért folytatjuk az adatgyűjtést, valamint végeztük el a legutóbbi expedíciót, hívtak el arra tudósként, hogy a lehető legjobban megértsük, miként reagált Grönland a múltbeli, természetes klímaváltozásokra, illetve hogy miként reagál majd az ember okozta éghajlati átalakulásra a jövőben.
Első alkalommal járt Grönlandon?
Nem, ez volt a negyedik vagy ötödik utam. A mostani expedíció egészen izgalmas volt, a világ legjobb hegymászóival lehettem, egyben ez volt az első kutatóutam, amelyen én voltam az egyetlen tudós a csapatban. Eleinte izgultam, amikor viszont rájöttem, hogy mennyire foglalkoztatja Alex Honnoldot és a stáb többi tagját a tudomány, és hogy mennyire elkötelezettek a lehető legjobb minőségű adatok begyűjtése iránt, megnyugodtam.
Elég ambiciózus kutatási programot állítottunk össze. A projektet 12 különböző kutatóintézet követte, köztük a NASA, a közösen kidolgozott programba pedig 18 kutatási protokollt építettünk be, ami határozottan sok volt. A 18 kísérletből végül 16-ot tudtunk elvégezni, amelyik nem sikerült, ott terepi műszerhiba vagy időhiány állt a háttérben. Összességében tudományos szempontból így is nagyon sikeres expedíciót zártunk.
A sorozat előzetesében azt mondja, hogy a világ egyik legveszélyesebb helyén forgatnak. Miért gondolja így?
A gleccsermalmokra utaltam. Az első epizódban leereszkedünk a jégbe, ami az egyik legveszélyesebb tevékenység, amelyet glaciológus, sőt ember végezhet. A gleccserek folyamatosan mozognak, rendkívül dinamikus a környezetük, nyáron nem életbiztosítás bemerészkedni a belsejükbe, mert sok víz áramlik be ezekbe a kútszerű gleccsermalmokba.
Határozottan veszélyes a régió. A forgatás során jelentős szempont volt számunkra, hogy megismertessük a térség erejét: Grönlandon a természet dönti el, hogy az ember mit tehet és mit nem. A terület ugyanakkor igen sérülékeny is egyben: bár a sziklák, a gleccserek félelmetesnek hathatnak, Grönland valójában egy törékeny óriás. Erre a kettősségre törekedtünk, bemutatjuk a régió erejét, szépségét, de azt is szeretnénk, ha a nézők megértenék, hogy mindaz, ami Grönlanddal történik, miattunk történik, és ha meg akarjuk óvni a jövőnket, Grönland egészét kell megvédenünk.
Az első grönlandi útja óta látott jelentős változásokat a térségben?
Az Északi-sarkvidék háromszor-négyszer gyorsabban melegszik, mint a világ többi része. A változások egészen szembetűnőek, legyen szó akár a gleccserek visszahúzódásáról, a tengeri jég olvadásáról, a permafroszt felengedéséről vagy a lakosságot érő katasztrófákról, lavinákról, szélsőséges időjárási eseményekről.
A térségben nap mint nap láthatóak a globális felmelegedés következményei. A sorozattal azonban azt is próbáljuk szemléltetni, hogy az itteni események a bolygó többi részén is éreztetik hatásukat.
Lehet, hogy néhányan ma még nem érzik bőrükön a változásokat, de higgyék el nekem: a veszély közeleg. Amennyiben nem hagyunk fel a fosszilis energiahordozók égetésével a lehető leggyorsabban, ha nem teszünk meg mindent, hogy mérsékeljük a kollektív szénlábnyomunkat, a következmények gazdaságainkra, a mezőgazdaságunkra és az egészségünkre nézve súlyosak lesznek.
Tudósként mennyiben más adathalmazokat, műholdas képeket elemezve tanulmányozni az átalakulást, mint a helyszínen, első kézből tapasztalni a jelenséget?
Kifejezetten azzal a céllal lettem glaciológus, hogy a terepen lehessek: olyan helyekre akartam eljutni, ahová senki más nem megy. A munkaidőm egy részét persze számítógép előtt töltöm adatokat böngészve, ám azt gondolom, napjainkban létfontosságú, hogy legyenek kutatók, akik helyszínen is gyűjtik az információkat. A terepről származó adatok mindig a lehető legkitűnőbbek.
Személyes oldalról úgy érzem, szükségem van rá, hogy a helyszínen érezzem a klímaváltozás pulzusát. Minden alkalommal, amikor expedícióra megyek, rengeteget tanulok, és most külön érték volt, hogy a tapasztalatokat megoszthattam ezekkel a fantasztikus emberekkel. Még inkább megbecsültnek érzem emiatt a munkámat, az ő szemükön keresztül pedig egészen új perspektívából láthatjuk Grönlandot.
A stábon kívül volt interakciója helyiekkel?
Szerencsések voltunk, csatlakozott hozzánk három helyi Ittoqqortoormiitból, ez az egyetlen falu a hatalmas kelet-grönlandi fjord, a Scoresbysund szájában. Sok időt töltöttünk velük, csodálatosak, fiatalok, nagyon dinamikusak, rengeteget segítettek a tudományos munkában, és sokat tanulhattunk tőlük, illetve Adam Kjeldsen helyi idegenvezetőtől a grönlandi kultúráról és hagyományokról.
Érdekes volt számomra megismerni, hogy a helyi őslakosok miként látják az éghajlatváltozást, hogy az hogyan befolyásolja a mindennapi életüket. A grönlandiak a régió igazi szakértői, tisztelni kell a tudásukat, hagyományaikat.
Magyarországról nézve a sarkvidéki olvadás, az őslakosok küzdelmei és a tengerszint-emelkedése távoli problémának tűnhet. Miért fontos mégis mindannyiunk számára Grönland sorsa?
Akár hisszük, akár nem, ami az Északi-sarkvidéken történik, az Magyarországra is kihat.
Ha elveszítjük a helyi jégtömegeket, az növelni fogja a szélsőséges időjárási események, így az aszályok, a heves esőzések, vagy éppen a hő- és hideghullámok gyakoriságát, illetve erejét.
Másrészt a tengerpartoktól távol azt gondolhatja az ember, hogy nem kell aggódnia a tengerszint emelkedése miatt, holott a folyamat valójában őt is fenyegeti, közvetetten. Amennyiben a tengerszint tovább nő, és nem cselekszünk, százmilliók fognak felkerekedni a közvetlenül érintett régiókból, a tömegek pedig olyan országokat keresnek majd új otthonukul, amelyek stabilnak tűnik, ahol boldogan és egészségesen élhetnek, ahol munkát találhatnak.
El kell fogadnunk, hogy a bolygón senki sem immunis a tengerszint emelkedésével szemben, ez pedig azt is jelenti, hogy együttes cselekvésre van szükség, és ez alól Magyarország sem kivétel. A népességnek meg kell értenie, hogy a mindennapi döntései mind hatással vannak az Északi-sarkvidékre, a megfelelő lépések megtételével pedig nemcsak a régió, hanem az egész bolygó, így Magyarország is boldogabb, egészségesebb és biztonságosabb lesz.
