A Washingtonban élő John Gomperts a The Guardianben olvasott egy cikket az elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásáról. Ezek után merült fel benne, hogy nagymamájától örökölt műkincsek – közöttük két, az időszámítás előtti VII. és XIII. századból származó ciprusi váza – illegális ásatásokból származhatnak, mivel nincsenek hozzájuk a származásukat igazoló megfelelő dokumentumok. A férfi legálisan és etikusan akart eljárni, és vissza akarta juttatni a műkincseket oda, ahonnan származtak – írja a brit lap alapján az MTI.
Felkereste hát a riportban szereplő Christos Tsirogiannist, a Cambridge-i Egyetem egykori vezető régészét, a régiségek és a műkincscsempészet szakértőjét. A tudós több mint tizenöt év alatt ezerhatszáznál több lopott műkincset azonosított aukciós házaknál, galériáknál, magángyűjteményekben és múzeumokban, és a hatóságok és a kormányok figyelmének felhívása mellett jelentős szerepet játszott a műkincsek visszaszolgáltatásában is.
Tsirogiannis példaértékűnek nevezte az amerikai férfi esetét, azt mondta, ő volt az első, aki kétes eredetű műkincsek tulajdonosaként a tanácsát kérte. A szakember azonosított minden régiséget, jelezve, melyik országnak kell visszaszolgáltatni. „Tizenkét tárgy Görögország, négy Olaszország, egy Pakisztán, kettő pedig Ciprus tulajdona volt” – idézte fel a régész, akinek tanácsára
Gomperts német-holland származású nagyanyja, Gisela Schneider-Hermann 1992-ben, 98 éves korában hunyt el. Az 1950-es és 1960-as években több ásatáson is részt vett, elsősorban Olaszországban és Görögországban, és tudományos lapokba is írt cikkeket. Gomperts hogyan kerültek nagyanyjához a műtárgyak: „pedáns, egyenes ember volt, de akkoriban mások voltak a normák. Megszállottja volt ezeknek a tárgyaknak”.
(Kiemelt képünk illusztráció.)