Káldy Jenő, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézetének munkatársa és kollégái laboratóriumi környezetben egy lapátorrú tok hímivarsejtjeit helyezték egy vágótok ikráinak közelébe. Mivel a két fajt 184 millió évnyi evolúció választja el, a csapat meglepődve tapasztalta, hogy a kísérlet során utódok jöttek létre – írja a ScienceAlert.
A cél az volt, hogy a veszélyeztetett faj ikráiból a ginogenezis révén hozzanak létre egyedeket. Ez a szűznemzés egyik típusa, melynek során a spermium ugyan jelen van, de genetikai anyagot nem ad át.
A különös, az apai és anyai vonásokkal vegyesen rendelkező változat emberi közbeavatkozás nélkül valószínűleg sosem alakult volna ki, mivel a lapátorrú tok természetes élőhelye az Egyesült Államokban, míg a vágótoké Oroszországban, Szerbiában és a Közel-Keleten található.
Bár a két faj külsőre sokban eltér egymástól, rengeteg közös jellemzővel rendelkeznek. Mindkét állat úgynevezett élő kövület, vagyis az évmilliók során alig fejlődtek. A halak közös őse a dinoszauruszok korában élt.
Hasonlóan távoli rokonoknál eddig nem sikerült hibridizációt elérni, a kísérlet eredményei ezért megdöbbentőek. A kutatók úgy gondolják, hogy a hibridek nem képesek szaporodni, de életképesek. A csapat nem tervez további keresztezéseket, ugyanakkor tovább vizsgálják a fajok szaporodását, hogy megóvhassák őket a kihalástól.
