Január 6., vízkereszt napja az egyházi év mondhatni vízválasztó dátuma: a csendes elmélyülést, befelé fordulást holnaptól a féktelen mulatság veszi át. A megtestesülés misztériuma, karácsony ünnepe tavaly december 1-jén kezdődött advent első vasárnapjával, csúcspontját december 25., Jézus születése jelentette, a végét pedig vízkereszt.
Az ördög ünnepe
Karácsony lezárása pedig egyben megnyitja a farsang időszakát, a hangos mulatságok, életigenlés és a lakodalmak időszakát, aminek majd csak a következő nagy keresztény ünnepre való készülődés kezdete, hamvazószerda vet véget – idén február 26-án. Ez a néhány hét viszont hagyományosan a hatalmas duhajkodásokról, lakodalmakról szól már a középkor óta. Nem véletlen, hogy világi és egyházi írók, katolikus papok és protestáns prédikátorok egyöntetűen elítélték a farsangi mulatozást: az ördög ünnepének tartották.
Az Érdy-kódex a vízkereszt után vasárnapokat úgy említi, mint első, másod, harmad, stb. menyegzős vasárnap, mert a pap ilyenkor hirdette ki a házasulandókat a szószékről. Jámbor katolikus ugyan nem tartott lagzit az Úr napján, erre a hétfőket és a szerdákat tartotta alkalmasnak.
Jézus keresztsége
Január 6. a kereszténység egyik legjelesebb napja, középpontjában az epifánia, azaz Jézus megváltóként való megtestesülése áll. A magyar vízkereszt elnevezés a víz e napon szokásos megszenteléséből, megkereszteléséből ered, ami Jézus a Jordánban való megkeresztelésére utal, de más jeles események is kapcsolódnak hozzá:
- A V. századig Jézus születése;
- a kánai menyegző, ahol Jézus első csodáját tette a víz borrá változtatásával;
- a háromkirályok látogatása.
Amikor Jézus alámerült a vízben, az ég megnyílt, és Isten szava hangzott. Az Atya szólt az emberek közt álló Fiúhoz, miközben felette a Szentlélek lebegett: a Szentháromság kinyilvánította magát az emberiség előtt. Jézus ezek után kezdte meg tanítását, és azért keresztelhet a Szentlélekkel, mert ő a Fiú, aki minden hatalmat és kiváltságot megkapott az Atyától.
A szentelt víz ereje
A római egyház vízkeresztkor vizet és tömjént szentel, innen a magyar vízkereszt elnevezés is: a víz megszentelése, azaz megkeresztelése. A régi időkben a templomban ilyenkor megszentelt vízből minden család vitt haza, ami – ha igazi pap szentelte – nem „romlott meg”, és egész évre be kellett osztani. Ha például nagyon tartottak a rontástól, szentelt vízzel hintették be a szoba vagy az istálló négy sarkát, az újszülött bölcsőjét, a borjút, lovat születése után.
Másnap pedig indulhatott a buli. Maga a farsang szó a bajor-osztrák vaschangból származik, hazánkban német hatásra honosodott meg a középkor folyamán. Legfőbb elemei az álarcos, jelmezes alakoskodás, dramatikus játék, felvonulások, valamint az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen.
