Tudomány

Már csak két Celsius-fokra vagyunk a visszafordíthatatlantól

Grönlandon potenciálisan hét, az Antarktiszon öt méternyi tengerszint-emelkedéshez elegendő víz van jégbe fagyva, ám már zajlik az olvadás. Ez pedig azért különösen nagy baj, mert a jégolvadás a klímaváltozás egyik legfenyegetőbb következménye.
Korábban a témában:

Javában tart még az idei nyár, az összesítésekre még várni kell, ám a hőhullámokról, a grönlandi jégolvadásról folyamatosan érkező hírek azért beszédesek: 2019 is kemény melegeket hozott az északi féltekén. Ez pedig, ugye, együtt jár a jégtakaró olvadásával, a tengerszint emelkedésével, ami sűrűn lakott partmenti területek elárasztásával fenyeget.

Nincs pozitívum

Az ember fejében viszont csak megfordul, hogy a klímaváltozás okozta felmelegedésnek lehetnek előnyös következményei is. Főként, ha tudjuk, hogy a szárazföldek 20 százaléka, 30 millió négyzetkilométer jelenleg az örök fagy birodalma, az úgynevezett permafrost.

Ha ezek az Észak-Amerikától Európán át Ázsián végighúzódó területek felolvadnának, akkor emberi megtelepedésre, mezőgazdasági művelésre alkalmassá válnának, szén-dioxidot elnyelő erdőkkel települnének be, az emberiség talán megmenekülne az éghajlatváltozás káros hatásaitól.

Kérdéseinkkel Mika János éghajlatkutatóhoz, az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi tanárához fordultunk. A professzor válasza összezúzza a laikus reményt, mielőtt belemerülnénk a részletekbe, röviden és tömören:

az olvadás lényeges pozitívummal nem jár, káros hatásai azonban rendkívül súlyosak lehetnek.

Hasznosíthatatlan marad

Kezdjük a permafroszttal. Az ipari forradalom előtti értékhez képest bolygónk éves átlaghőmérséklete mára egy fokkal emelkedett. Ennek következtében kétmillió négyzetkilométernyi fagyott talaj olvadt fel, ami esetünkben azt jelenti: legalább a nyár folyamán vizenyős, vízzel borított.

A folyamat nem állt meg, pár évtizedenként további, millió négyzetkilométeres léptékű olvadásra számíthatunk attól függően, hol sikerül megállítani, meg tudjuk-e egyáltalán állítani a további felmelegedést

– mondja a 24.hu-nak Mika János.

A sáros, lucskos talaj tartószilárdsága rendkívül gyenge, a korábban még jeges talajra épített ingatlanok sorra dőlnek össze már pár fokos mínuszokban is. Még egy házat is nehéz és kockázatos oda építeni, nemhogy egész településeket. Ugyanez igaz a mezőgazdaságra, a sok víz miatt a föld az olvadás után is művelésre alkalmatlan marad.

Fotó: Mark Ralston / AFP

Persze ez még változhat, hiszen a hőmérséklet növekedésével emelkedik a párolgás is, csakhogy a klímaváltozás hatására az érintett övezetben jelentősen nő a csapadék mennyisége is. Egy szó mint száz, jelenleg nincs olyan tudományos eredmény, amely a permafrost bármilyen jövőbeli „hasznosítását” valószínűsítené.

Veszélyes gáz kerül a légkörbe

Cserében viszont tonnaszámra szabadul fel az eddig a jég fogságában tartott metán-hidrát, ami a légkörbe jutva azonnal metánná alakul. Ugyanannyi molekulára számolva a szén-dioxidnál 23-szor intenzívebb üvegházhatást okozó gázról van szó – a fele sem tréfa, de azért a „világvégét” sem jelenti.

A metánkibocsátás a permafrost olvadásával is marginális marad, tekintve, hogy CO2-ből az emberiség kibocsátása a metán 200-szorosa. A növények és a tengerek jelenleg a légkörbe jutó szén-dioxid 30 százalékát képesek elnyelni, magyarán a nulla nettó kibocsátáshoz, ami már nem fokozná a felmelegedést 70 százalékos csökkentést kellene elérnünk. A professzor hozzáteszi:

Bárcsak már ott tartanánk, hogy a szén-dioxiddal »leszámoltunk«, és a metán visszafogása lenne a legfontosabb feladatunk.

Egymilliárd ember van kiszolgáltatva a gleccsereknek

Lépjünk tovább a gleccserekre, nyaranta heti szinten érkeznek a lehangoló fotók: ahol egykor hatalmas jégfolyamok borotválták a felszínt, ott ma szürke sziklák, üres völgyek árválkodnak. Gleccserek alatt a magashegységek jégtakaróját értjük, teljes eltűnésükkel a sötétebb felszín logikusan jobban felmelegszik.

Ám területük bolygónk méretéhez képest elhanyagolható, így a hegyvidéki jégfolyamok olvadása nem befolyásolja a földi klímát.

Fotó: Biosphoto / Brigitte Marcon

Az emberiség számára ugyanakkor a gleccserek életbevágóan fontosak, és itt nyilván nem a téli szabadidősportokra gondolunk. A Himalája gleccsereiből táplálkozik a térség folyóinak jó része, amelyek több mint egymilliárd ember életfeltételeit biztosítják.

Grönlandon hét méter tengervíz van

Végezetül itt van a kontinensnyi Grönland és az Antarktisz több száz méteres, helyenként néhány kilométeres jégborítottságával. A grönlandi jégtakaró sokezer éve, a mainál jóval hidegebb klimatikus viszonyok között alakult ki, ami azt jelenti:

Tizennégyezer év múlva a sziget teljes jégtakarója akkor is elolvadna, ha nem lenne klímaváltozás, hatására pedig a tengerek szintje a maihoz képest hét méterrel lesz magasabb

– emeli ki az éghajlatkutató.

Beláthatatlan időtáv, ám az ember okozta éghajlatváltozás felgyorsíthatja a folyamatot, és akár három-négyezer éven belül is megtörténhet. Ez is rendkívül messze van, ám a jég folyamatosan olvad. 2012-ben például nem volt olyan pontja Grönlandnak, ahol legalább rövid időre ne olvadt volna meg a jégtakaró teteje. Ez pedig a tengerszint állandó emelkedését okozza, a sokmilliós nagyvárosokra pedig már néhány tíz centi is nagyon komoly veszélyt jelent, amit a szél- és légnyomás-viszonyok miatti „vihardagályok” esetenként tovább fokozhatnak.

Fenyeget az Antarktisz

Az Antarktisz más kérdés, a jelentős olvadás itt évmilliókig tart, ráadásul a tendenciák is eltérőek. Míg egyes területeken a jég visszahúzódása figyelhető meg, addig más helyeken az éghajlatváltozással több csapadékot adó havazások a jégképződésnek kedveznek. Ennek ellenére alig pár évszázad múlva itt is nagy bajba kerülhetünk.

A kontinens nyugati peremén ugyanis hatalmas kiterjedésű, 2,2 millió köbkilométeres jégtömb terül el, ami várhatóan néhány évszázadon belül a vízbe olvad, és ezzel további káros folyamatokat indít be.

Ha ennyi jég a meleg tengerekig sodródva elolvad, akkor a vízszint öt méterrel emelkedik világszerte. Mika János megjegyzi: még mindig sokkal jobb lenne magának a felmelegedésnek gátat szabni, mint a káros hatások ellen védekezni. Jelenleg földi átlagban egy foknál tartunk az ipari forradalom kezdeteihez viszonyítva, mai tudásunk szerint három foknál a legtöbb veszélyes folyamat visszafordíthatatlanná válik.

A Párizsi Megállapodás 2015-ben a felmelegedés két Celsius-fok alatt tartását tűzte ki célul, ezen belül is minél közelebb az 1,5 fokhoz. A megvalósítás jövő év januárjában kezdődik, de az már most látszik, hogy a 2030-ig tett első vállalások még hibátlan végrehajtás esetén sem lesznek ehhez elegendőek. Csak abban bízhatunk, hogy a fenti, katasztrofális változások perspektívája elegendő lesz újabb, erősebb megállapodások megkötéséhez és betartásához.

Kiemelt kép: Jeff Vanuga/Getty

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.