V. László cseh és magyar király 17 esztendős korában váratlanul és örökös nélkül elhunyt 1457 novemberében, a török által fenyegetett és belharcokba sodródott Magyar Királyság leghatalmasabb urai tárgyalóasztalhoz ültek. A két legerősebb főúri párt vezetője, Szilágyi Mihály és Garai László januárban Szegeden megállapodtak Hunyadi Mátyás királlyá választásában, szövetségük szerint Szilágyi kormányzói jogköröket kap, Garai megtarthatja birtokait és nádori tisztségét, illetve Mátyás feleségül veszi a lányát, Annát.
Ritka és példaértékű összefogás volt ez, az urak félretették sérelmeiket a közös cél érdekében, csakhogy volt egy komoly akadály: Mátyás ekkor Prágában tartózkodott Podjebrád György cseh kormányzó udvarában. Nem önszántából, hanem túszként a Hunyadi-párt féken tartására. Kiszabadítása érdekében ekkor már a cseh fővárosban tárgyalt Vitéz János váradi püspök, Mátyás nevelője, jeles humanista tudós.
Katalint választotta
Vitéz nem tudott a szegedi alkuról, így ő is megkötötte a magáét, aminek legfontosabb pontja volt, hogy Mátyás feleségül veszi Podjebrád leányát, amint azt az akkor 9 esztendős Katalin életkora megengedi. Podjebrád ekkor már karnyújtásnyira volt a cseh tróntól, Vitéz helyesen mérte fel, hogy egy házassággal megpecsételt cseh-magyar szövetség jelentős erővel bír mind az oszmánok, mind a Habsburgok ellenében.
A Hunyadi fiú tehát úgy tért haza Budára, hogy hirtelen két feleségjelöltje is volt, de 15 évesen bölcs döntést hozott: Katalint választotta. Ezzel ugyan összerúgta a port nagybátyjával, aki eskü alatt tett ígéretet a Garai családnak, de Mátyás akkor is a politikailag kifizetődőbb megoldást választotta.
…a vett jótéteményeket meghálálni kivánván, még mielőtt a királyi méltóságra megválasztattunk, igéretet tettünk neki, hogy vele a felbonthatatlan barátság, testvériség és sógorság viszonyába lépünk. Most tehát György kormányzó urat meggyőzni kivánjuk arról, hogy a királyi méltóságra megválasztatásunk után, korábbi szándékunkat és akaratunkat meg nem változtattuk
– idézi Hunyadi Mátyás 1458. február 9-i sztrasznici nyilatkozatából a Rubicon.hu.
Nagyon szerette
Katalin és ikertestvére, Szidónia 1449 novemberében született Poděbrady fürdővárosban, a család névadó birtokán. Édesanyjuk, Sternbergi Kunigunda a szülés után nem sokkal elhunyt gyermekágyi lázban, de a lányok szerencsére életben maradtak.
A família gyorsan emelkedett felfelé a társadalmi ranglétrán, 1452-ben már V. László csehországi kormányzója, 1458 májusától uralkodója lett, és gyakorlatilag az „évszázad üzletét” kötötte meg azzal, hogy lányából magyar királynét csinált.
Az esküvőt már a következő évben meg akarták tartani, ám a menyasszony zsenge kora és némely magyarországi bonyodalmak miatt ez jó pár évet késett. Katalin 11 esztendősen, 1461 elején jött Magyarországra, Antonio Bonfini szerint Mátyás:
Nagy pompával hozta Magyarországra s nagyon szerette. A cseh főurak a menyasszonyt Trencsénig kísérték; itt a magyar főurak és főpapok fogadták királyi pompával, Budára vezették, ahol nagy lakodalmat ültek.
Meghalt a királyné és a trónörökös
Nem rögvest, mert az esküvőt 1463. május 1-jén tartották a budai Nagyboldogasszony-templomban, amit ma Mátyás-templomként ismerünk. A királyné nem töltötte még be 14. életévét, és hamarosan teherbe is esett. Ez nem csak azért volt fontos, mert hamar esély nyílt trónörökös születésére, hanem mert Mátyás a bécsújhelyi egyezmény értelmében azzal a feltétellel szerezte vissza a Szent Koronát III. Frigyes német-római császártól, hogy gyermektelensége esetén a Habsburgok öröklik Magyarország trónját.
Amikor pedig a királyné 1464 márciusában fiút szült, hatalmas volt az öröm a Magyar Királyságban, ami azonban nem tartott sokáig:
Ekkor még senki nem tudhatta, milyen tragikus következményei lesznek mindennek. Mátyás 12 esztendővel később házasodott újra, 1476-ban vette el Aragóniai Beatrixet, aki azonban nem tudott neki gyermeket szülni. Az „utolsó nagy magyar király” így törvényes örökös nélkül hunyt el 1490-ben.
