Bár nem az összes virágos növény szaporító szerve illatos és színes, számtalan fajnál figyelhető meg a figyelemfelkeltés – írja a Scientific American. A virágok színükben és formájukban ugyan hasonlíthatnak egymásra, de nincs két azonos illat a növények között. Ennek oka az, hogy a virágok rengeteg különböző szagos vegyületet állítanak elő, amelyek ráadásul egymással is eltérő módon képesek interakcióba lépni.
Az illat akár a távolban lévő állatok is képes a virághoz csalogatni, a szag pedig főleg azon fajok szaporodásához elengedhetetlen, amelyeket éjjeli állatok, például lepkék poroznak be. A sötétben ugyanis a rovarok főként szaglásukra tudnak támaszkodni, amikor a táplálékot keresik.
Azt egyelőre nem sikerült felmérni, hogy a beporzók miként reagálnak az illatok egyes összetevőire, az viszont bizonyos, hogy képesek különbséget tenni a különböző keverékek között. A méheket és a legyeket például főként az édesebb, míg a bogarakat az erős, fűszeres és gyümölcsös illatok csábítják. Ennek megfelelően az eltérő állatokra támaszkodó növényfajok más-más szagokat állítanak elő. A beporzók emellett azt is képesek eltanulni, hogy milyen táplálékforrás kötődik az egyes illatokhoz, így megfelelő élelem esetén egy idő után elkezdenek vissza-visszatérni ugyanazokhoz a virágokhoz.
További érdekesség, hogy a növények akkor válnak a legillatosabbá, amikor készen állnak a szaporodásra, és amikor fő beporzójuk a legaktívabb – a denevérek által beporzott virágok például éjszaka bocsátják ki a legerősebb szagot.
Az illatokhoz hasonlóan a színek is sok virág számára fontosak a fajfenntartáshoz. A színpompás növényeket elsősorban a méhek segítik, melyeknek szeme rendkívül komplex: míg az emberi szemben egyetlen lencse fókuszálja a fényt, addig a rovarok érzékszervében mintegy 8500 ilyen lencse található.
A méhek ráadásul egészen másként látják a fényt mint mi: képesek érzékelni az UV-sugárzást is, amely különböző mintákat rajzol ki a szirmokon, elősegítve a nektárhoz vezető út megtalálását.
Kiemelt fotó: iStock
