Két cikkel készültünk Mátyás király születésének évfordulójára, az első részben Mátyás jelentőségéről és a Szent Koronáért kifizetett elképesztő összegről volt szó. Most álruhájával, és halálának „gyanús” körülményeivel folytatjuk – továbbra is Dr. Horváth Richárd történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársával folytatott beszélgetésünk alapján.
Az álruhás király
Mátyást a közvélemény a legnagyobb magyar királyként tartja számon, de vajon mi indokolja ezt a kitüntetett figyelmet? Röviden: az utókor ítélete. Halála után nem sokkal következett Mohács és a török megszállás, majd a Habsburgok uralma. Hunyadi Mátyás, az „utolsó nagy, nemzeti” király remekül használható példa volt, az egységes magyarságot, az erős, független államot szimbolizálta évszázadokon keresztül. Az osztrák uralom legsúlyosabb időszakában kihez lehetett volna vigaszért fordulni, mint a Bécset is meghódító Mátyás?
A király udvari történetírója, Antonio Bonfini bőven gondoskodott információkról, Mátyásról szóló műve terjedelmét tekintve vaskosabb, mint a teljes addigi magyar krónikás irodalom. A mester hatalmas hatást gyakorolt későbbi magyar nyelvű történetírókra már a XVI. századtól kezdve.
Így született meg az álruhás király legendája is. Bonfini egy helyen írja, hogy Szabács ostromakor Mátyás közkatonának öltözve vizsgálta meg egész közelről a vár falait. Több sem kellett Heltai Gáspárnak, erre alapozva megírta a kolozsvári bíró történetét, majd sorra születtek inkognitóban országot járó és igazságot osztó királyról szóló történetek.
Az önálló történettudomány XIX. századi születésével is az érdeklődés középpontjában maradt. Teleki József 1852-1857 ben megírta 12 kötetes munkáját Mátyás királyról –a szabadságharc leverése után, a legsúlyosabb Bach-korszakban széles tömegek gondolkodásmódját határozta meg, és hosszú időre a tudományos „alapállást” is.
A történész szerint mindent összevetve Mátyás „jó helyen” van a köztudatban, az egyetlen „probléma”, hogy mindenki mást háttérbe szorít maga körül, a szakembereknek komoly kihívás, hogy méltatlanul mellőzött Luxemburgi Zsigmondra vagy Jagello királyainkra is valahogy ráirányítsák a figyelmet.
Mérgezett füge
Ami halálának körülményeit illeti, ugyanaz az igény szülte a mérgezés történetét, ami úgy általában összeesküvés-elméletekkel, külső ártó szándékkal magyarázza, vagy mondjuk úgy próbálja emészthetővé tenni történelmi traumáinkat, nagy alakjaink elvesztését. Nagyon kisarkítva itt arról van szó, hogy „magyar király nem halhat meg csak úgy”…
Közismert viszont a mérgezett füge. Bonfini nem beszél mérgezésről, de a gyümölcsöt említi: Mátyás 1490. április 4-én picenói fügét kért, ám az poshadt, állott lehetett, mert rossz ízén éktelen haragra gerjedt. Majd rosszul lett „hirtelen gutaütés érte” és két kínok között eltelt nap után elhunyt. Ennyi zanzásítva, a részletek a mesternél itt a 165. részben.
A mérgezésről szóló elmélet alapja tehát a füge rossz íze, a gyanúsított pedig az akkor 33 éves Beatrix királyné, aki magának akarta megszerezni a hatalmat. Itt adjuk vissza a szót a történésznek, akinek fő megállapítása: az egésznek nincs realitása.
A nőuralom rendszeridegen
Aragóniai Beatrix 1490-ben immár csaknem másfél évtizede élt Magyarországon, tudnia kellet, hogy a királynéi intézmény addig él, amíg a király, az özvegy királyné »intézménye« pedig rendszeridegen. A gyakorlat az volt, hogy az uralkodó halála után aráját vagy haza, vagy kolostorba küldték. Két dudás nem fért meg egy csárdában, az új királyné mellett nem maradhatott
– magyarázza a 24.hu-nak Horváth Richárd.
Tisztában lehetett azzal is, hogy hazánkban sem az írott jog, sem a szokásjog nem ismerte a „nőuralmat”, a politika olyan irányítói, mint Kinizsi, Szapolyai vagy Újlaki soha nem fogják uralmát elismerni. Erre szokták felhozni, hogy esetleg unokatestvére, Estei Hippolit esztergomi érsek támogatásában bízott. Csakhogy Magyarország legfőbb egyházi méltósága 11 esztendős volt ekkor, minden szempontból kisgyerek még a középkorban is.
Beatrixnak rendkívül dörzsöltnek kellett lennie, ha Mátyást el akarta tenni az útból. Márpedig a későbbi események azt mutatják, nagyon nem volt az. Aki összeesküvésre vágyik, itt megkapja, mert az özvegyet csúnyán átverték.
Csőbe húzták Beatrixot
A magyar urak Ulászló cseh királyt hívták a megüresedett trónra, de azt a bécsújhelyi (1463) szerződés értelmében III. Frigyes is magáénak érezte. Betört Magyarországra, rövidesen csapatai elfoglalták Székesfehérvárt is.
Az anekdota szerint itt megnyittatta Mátyás sírját, hogy személyesen mondhassa el legnagyobb ellenfelének: végül mégiscsak legyőzte
– tesz apró kitérőt a történész.
Ulászlónak katonákra volt szüksége, ehhez pedig pénzre, így született meg a nagy terv: feleségül veszi Beatrixot. Az özvegy boldogan mondott igent, hiszen így megtarthatta rangját. A királynő vagyonából és jövedelmeiből II. Ulászlónak sikerült hatalmát megőriznie, majd azon nyomban el is vált feleségétől igaz, a procedúra csak 1500-ban ért véget.
Az egészet pedig az tette lehetővé, hogy a házasságkötésbe szándékos hiba csúszott. Akkoriban ugyanis egyházjogilag a frigy csak akkor lehetett törvényes, ha azt el is hálták, alapvető követelmény volt. Ám Ulászló a szertartás után azonnal elutazott jó messzire, hogy az elmaradt nászéjszaka egyértelmű és köztudott legyen. A beavatott Bakócz Tamás győri püspök, királyi kancellár már fogalmazta is a levelet a pápának…
Agyvérzés lehetett
Mi lehetett Mátyás halálának valódi oka? Bonfini ott volt Bécsben amikor a király elhunyt, a tüneteket leírta, abból a modern kor orvosai stroke-ra gyanakszanak.
Nem tudni, mi lehetett az „alapbetegség”, de biztosnak tűnik, hogy hosszan betegeskedett, sőt készült a halálra. Uralkodása utolsó két évében ugyanis a korábbiakhoz képest keveset utazott és a nemzetközi diplomáciában is szóbeszéd tárgya volt a magyar király romló egészségi állapota. Utolsó három évében nagyon sokat tartózkodott Bécsben és a város melletti gyógyfürdőkben.
1489 végén Budára ment, szinte pánikszerű gyorsasággal összehívta az országnagyokat, hogy feleskesse őket törvénytelen fia, Corvin János hűségére. A visszaúton Bécsbe minden királyi várnál megállt, és ugyanerre utasította azok vezetőit. Tudhatta, érezhette, hogy közel a vég.
Talán soha nem tudjuk meg mi történt valójában, de a rendelkezésre álló adatok szerint Hunyadi Mátyás természetes halált halt. Ha esetleg földi maradványait megvizsgálhatnánk, talán kiderülne, ám erre gyakorlatilag esély sincs, azok Székesfehérváron vannak egy acélszarkofágban bő fél évezred Székesfehérvárra temetkező királyunk, királynőnk, királyi hercegünk és előkelőink poraival „összekeveredve”.
Illusztráció: Wikipedia
