Egy nemzetközi kutatócsoport barnamedvék és barlangi medvék 71 és 34 ezer év közöttire tehető maradványaiból, pontosabban az úgynevezett sziklacsontból nyerték ki azok örökítőanyagát. Ebből állapították meg, hogy a ma élő barnamedvék magukban hordozzák a jégkorszaki rokonuk génjeit.
A kihalt fajok eszerint genetikai síkon még több tízezer éven át részt vehetnek az evolúcióban
– idézi az MTI Ron Pinhasi bécsi biológust.
Párosodtak egymással
A barlangi medvék valószínűleg olyanok voltak, mint holmi nagy és nehézkes felépítésű barnemedvék, elsősorban növényekkel táplálkoztak. Mintegy 25 ezer éve haltak ki, tudósok szerint ehhez valószínűleg az ember is hozzájárult.
A DNS-szekvenálás alapján kiderült, hogy a barnamedvék és a barlangi medvék egykoron legalább alkalmanként párosodtak és keveredtek egymással. Ahogy a 41 ezer éve élt barnamedvében, úgy a közelmúltban élt példányban is fellelhető a barlangi medve örökítőanyaga – előbbi örökítőanyagának 2,4 százaléka, utóbbi DNS-ének 0,9-1,8 százaléka egyezik meg a barlangi medvéével.
A közös utódok eszerint termékenyek voltak, különben az örökítőanyag-keveredés nem őrződött volna meg.
Nem haltak ki teljesen
Mivel az egyes állatoknál a barlangi medvék örökítőanyagának különböző részei jelentkeztek, a DNS egy jelentős része valószínűleg megtalálható a mai barnamedve-populációban. A barlangi medvék tehát nem haltak ki teljesen
– fejtették ki a tudósok.
A barlangi medvéknél is megtalálhatók a barnamedve génjei, bár kisebb mértékben. Az, hogy előbbi génjei a barnamedve számára előnyt jelentett-e az evolúció során, ahogyan a neandervölgyi ember immunrendszerének génjei előnyt jelentettek a modern ember számára, nem tudni.
Illusztráció: LIONEL BONAVENTURE / AFP
