Tudomány

Ágyba is költözhetnek a jókora lopódarazsak

Nem kell félni, nem rámolják ki a lakást, de sárból tapasztott kis építményeikben hátborzongató horror megy. Bemutatunk egy szelíd méhet is, ember legyen a talpán, aki csípést tud tőle kiprovokálni.

Sokan frászt kapnak, ha egy-egy nagyobb rovar felbukkan a ház környékén, a lakásban, főleg, ha az illető zümmög, és feltűnő sárga-fekete színekkel jelzi, mennyire veszélyes. A darazsakat és a méheket nem tudjuk elkerülni, az épületek, a lakások számukra tökéletes, védett élőhelyet jelentenek – ahogy nekünk is.

Darázs a párna alatt

Kollégánk számolt be egy jókora darázsról, ami nap mint nap azon ügyködött, hogy sárból készült fészket építsen egy párna alá. Az ember esténként, lefekvés előtt lerombolta az alkotást, a darázs napközben újra összehordta. Végül a rovar unta meg a kőműveskelemenkedést, amiben nagy szerepe lehetett a két napig csukva tartott ablakoknak is.

Ebben az esetben a nagy termetű és feltűnő színekkel ékes lopódarázsról van szó, ami pedig abban a sárépítményben kibontakozóban volt, maga a horror

– mondja a 24.hu-nak Dr. Vas Zoltán biológus, muzeológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú Gyűjteményének vezetője.

A hazánkban leggyakoribb barnalábú lopódarázs ivadékbölcsői (Fotó: Wikimedia Commons)

Tízezer darázsból 5 “veszélyes”

Kiemelt képünkön egy barnalábú lopódarázs látható. Persze nem kell attól félni, hogy kirámolja a lakást, a viszonylag nagydarab, 15-30 milliméteres rovar nevét a lopótökhöz hasonló potroha ihlette.

Magányosan él, ami számunkra mindenképpen jó hír, ráadásul békés jószág; az agresszió (azaz a fészek meglehetősen jogos védelme) és az esetenként allergiás reakciót okozó, sokáig gyötrő méreg a családközösségben élő társas darazsak sajátja.

A hazánkban élő tízezer darázsfaj közül mindössze húsz a társas életmódú, és közülük is jellemzően csak öt fajjal találkozunk az emberi építmények környékén A lopódarázsnak is van fullánkja, mérge, de nem fegyverként használja, támadását szinte képtelenség kiprovokálni. Az ő műszere egy precíziós eszköz. Igaz, egy sima „darázscsípésnél” sokkal, de sokkal hátborzongatóbb célt szolgál, de nem minket fenyeget.

Frászt hoznak a magyar városokra az óriás darazsak
Igen: hatalmasak, tömegesen érkeznek, de ami ennél is fontosabb: védett állatok, ötvenezer, ha egyet elpusztítunk!

Pókból készül a horrorbölcső

Hanem a pókokat. A lopódarázs nőstény párzás után sárhengereket tapaszt egymáshoz, ivadékbölcsőt épít – ezen előkészületek közben zárta ki kollégánk kéretlen albérlőjét. Az összeszáradt, cementálódott, kis lyukakkal ékes sárdarab kiváló ivadékbölcsővé válik, a darázs vadászni indul, kezdődhet a horror.

Feketenyelű lopódarázs és a pók:

A darázslárva táplálékának kiszemelt pók idegdúcába a mama sebészi pontossággal fecskendezi be maradandó bénulást okozó mérgét. A pók tehát életben marad, de mozgásképtelenné válik. A nőstény az ivadékbölcső minden lyukába begyömöszöl több ilyen szerencsétlent, majd mielőtt lezárná a nyílásokat, egy-egy petét helyez minden ivadékbölcsőbe – magyarázza Vas Zoltán.

A lárva a kikelése után elkezdi felfalni a pókot, de óvatosan ám! A zsírszövetektől halad “befelé”, a létfontosságú szerveket hagyja a végére, vagyis a pók mindvégig él, míg testéből falatoznak.

Brutálisan hangzik, de nem kegyetlenség ez a darázs részről: hűtőszekrény híján valahogy biztosítania kell a “hús frissességét” utódai számára.

És mit keres a lakásban?

Magyarországon öt lopódarázsfaj honos, ezekből egy-egy Amerikából és Ázsiából behurcolt faj, mely az ember közelében találta meg számítását. A hasonló életmódot folytató őshonos lopódarazsak általában erdőn-mezőn élnek, ritkábban fordulnak elő emberi környezetben.

Vetélytárs a jövevények számára tehát nincs, pók viszont van – ennyire egyszerű.

A szabóméh “megvarrja” a bölcsőt

A másik veszélyesnek tűnő, de békés vendég a ház közelében a szabóméh – ő aztán még a légynek sem árt.

Magyarországon 700 méhfaj fordul elő, ezek közül elenyészően kevés él kolóniában és jelent potenciális veszélyt az emberre: a kivételek közé tartozik a háziméh és a poszméhek.

A háziméh a jó híre ellenére támadékonyabb a legtöbb társas darázsfajnál, a poszméhek viszont békés óriások, nemigen hozhatóak ki a béketűrésből.

Természetesen a szabóméh is rendelkezik fullánkkal és méreggel, de szúrásra legfeljebb úgy bírhatjuk, ha megfogjuk és a kezünkben „morzsolgatjuk”

– jegyzi meg Vas Zoltán.

A szabóméhek – mert több fajról van szó – neve is beszédes. A nőstény levélből kivág egy félkör alakú darabot, felgöngyöli és keres egy apró üreget, amiben elrejti. Ez lehet virágcserép az ablakban, repedés a ház falán, bármi. Utána nektárt és virágport gyűjtöget, megtölti vele az ivadékbölcsőt, majd petét rak bele, és lezárja.

Rózsa szabóméh (Fotó: Wikimedia Commons)

Kétségtelenül „humánusabb” megoldás ez, mint a “pókhűtő”.

A kifejlett méh a következő év tavaszán bújik elő, párosodás után a hím elpusztul, a nőstény elkészíti a bölcsőt, gondoskodik a következő generációról, majd követi párját a mézes másvilágra.

(Kiemelt képünkön a hazánkban leggyakoribb lopódarázs, a barnalábú lopódarázs. Fotó: Wikimedia Commons)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik