George Poinar, aki korábban egy, a Jurassic Parkban is látható feltámasztó módszerrel állt elő, az elmúlt időszakban páratlan felfedezéseket tett: számtalan borostyánban konzerválódott ősi ízeltlábút tanulmányozott. A most azonosított lelet elsőre nem tűnhet igazán érdekesnek, hiszen az Amblyomma nembe tartozó kullancsok ma is igen gyakoriak a Dominikai Köztársaság trópusi esőerdeiben.
Mikor a kullancs elpusztult, a vér a hátán lévő két lyukon keresztül kiszökött, elkeveredett a fanedvvel, majd borostyánná vált.
Poinar szerint a két apró lyuk azt jelenti, hogy valami leszedte az élőlényt arról az emlősről, melyen épp táplálkozott. A szakértő új tanulmányában arról ír, hogy az ősi majom vére rendkívül jó állapotban konzerválódott, a vérben ráadásul egy eukarióta parazita nyomait is azonosították, amely valószínűleg a Babesiidae családhoz tartozott.
A család egyik tagja, a B. microti az emberben maláriaszerű tüneteket okoz, egy rokonfaj pedig a texasi szarvasmarha lázért felelős.
Szerencsére a paraziták jellegzetes struktúrájúak voltak, a vérhez képest jóval sötétebbnek tűntek, így a szakértők könnyedén elkülöníthették őket a borostyánban.
Poinar úgy véli, az új lelet segíthet megérteni a még ma is veszélyes kórokozók fejlődését. A gyantában konzerválódott parazita például jóval az ember előtt jelent meg, igaz, később az emlősökkel és a gazdaállatokkal együtt változott.
A borostyánban található DNS-t egyelőre nem analizálták, de a vörösvérsejtek méretei alapján a kutatók arra jutottak, hogy vagy egy kutyafélékhez, vagy egy főemlősökhöz tartozó állattól származnak. Mivel a kullancs gyantában konzerválódott, elég valószínű, hogy egy fán élő majom okozta a vesztét. Ezt támasztja alá az is, hogy az állaton található lyukakat egy kurkászó főemlős ujjai okozhatták.
