A Ward-kastély és Deres
A Trónok harca egyik legismertebb vára a valóságban egy kevésbé ismert kastély. Az észak-írországi Strangford falu közelében található épületegyüttes eredetileg Kildare earljeinek otthona volt, míg nagyjából 1570-ben meg nem vásárolta Bernard Ward.
A 16. század végén a család megkezdte a rezidencia kialakítását. 1590 körül épült fel az Öreg Ward-kastély Strangford Lough közelében, az 1720 körül felépített részt azonban később lebontották.
Érdekesség, hogy a sorozatban Deres rengeteg fallal és toronnyal jelenik meg, a valóságban azonban a kastélyhoz egyetlen toronyház, a gazdasági udvarban 1610-ben felépített védelmi objektum tartozik. A vár többi része utómunkával készül el.
A Dunluce-vár és a Vas-szigetek
A sorozat Pyke-ja a valóságban egy igen tragikus történetű épület. A Vas-szigetek helyszínéül szolgáló Dunluce-vár szintén Észak-Írországban található, Portballintrae és Portrush között. A ma is látható romok helyén már a korai kereszténység idején is állhatott egy erőd. Az épület egy külön sziklán áll, amely igen meredek, a szárazfölddel pedig egy híd köti össze – így valószínűleg igen jól védhető volt.
Az első ismert vár a 13. században épült fel itt, ennek átalakított változata többször cserélt gazdát, mire a 16. században a MacDonellekhez került volna. Egy helyi legenda szerint az épület konyhája egy nap a tengerbe zuhant, a katasztrófát egyetlen szolga élte túl. A történet ellenére a konyha még ma is látható, igaz, a 18. század során az északi fal valóban leomlott – ezért a várból kiköltöztek.
A látványt a Trónok harcában természetesen felturbózzák, további szirtek és tornyok kerülnek be. Egy dologban azonban nagyon hasonlít a sorozatban és a valóságban is látható helyszín: mindkettő igen viharos, és rengeteg zátony található a környékén. A 16. század végén például a spanyol Armada egyik legfontosabb hajója, a Girona süllyedt el a vártól nem messze.
A számtalan észak-írországi forgatási helyszín miatt egyébként igazi Trónok harca útvonalakat is szerveznek, az ilyen utakkal a Ward-kastély és a Dunluce-vár is látogatható.
Dubrovnik és Királyvár
A dalmáciai Dubrovnik – vagy régi magyar nevén Raguza – története hosszú időkre nyúlik vissza. Az “Adria gyöngyének” nevezett város helyén görög kolónia is létezhetett az ókorban, a rómaik hódítása idején viszont már egészen biztosan lakott volt.
A kulcsfontosságú kikötőváros a középkorban a Földközi-tenger kereskedelmének egyik központjává vált, a 15. és 16. század közt még Velencével is felvette a versenyt.
1358-ban, a Velence elleni háborút lezárva Zárában írtak alá egy békét, melyben Raguza szimbolikus hűbéruraként és királyaként Nagy Lajos jelenik meg. A Raguzai Köztársaság egészen 1526-ig, a török hódításig volt a Magyar Királyság része.
A várost az évszázadok során rengeteg nép birtokolta, végül egy 1991-es népszavazás során a helyi lakosok többsége a horvát függetlenség mellett szavazott. A jugoszláv háború alatt az ellenséges csapatok a belvárost sem kímélték, több műemléken megmaradt a pusztítás nyoma.
A Szent Lőrinc-erőd és a Vörös Erőd
A Tvrđava Lovrijenac, azaz a Szent Lőrinc-erőd Dubrovnik óvárosának nyugati falától nem messze található, egy 37 méter magas sziklán.
A védelmi épület a 11. század elején, mindössze három hónap alatt épült fel. Mikor Velence egyre erősödött, Raguza városát is a befolyási övezetébe akarta terelni. Éppen ezért az itáliai vezetők úgy döntöttek, egy erődöt építenek a ma is látható objektum helyére, hogy ellenőrzésük alá vonják a várost.
A helyiek azonban megtudták, mit terveznek a velenceiek, így igen gyorsan elkészítették saját erődjüket a kiszemelt sziklán. Mikor a velencei hajók odaértek, már csak falakat találtak, így kénytelenek voltak visszafordulni.
A sorozatban a Szent Lőrinc-erőd animáció segítségével változik a Vörös Erőd külső látképévé, sokszor azonban kisebb módosításokkal a vár belsőbb tereiként is feltűnik.
Aït Benhaddou és Yunkai
A mai Marokkó területén található kszár – azaz erődített falu – a 12. és 16. század közt épült fel. A település egy domb lejtőjén áll, a magaslat tetején még egy 17. századi erőd romjai is megtalálhatóak.
A kszár egykor egy berber törzs központja volt, nagyjából ezren lakhatták. A település egy időben igen fontos szerepet látott el, hiszen ellenőrizte a Szaharán keresztül vezető kereskedelmi utakat.
A gyönyörű Aït Benhaddou több filmes szakember fantáziáját is megragadta, a Trónok harca mellett olyan alkotásokat forgattak itt, mint A múmia és a Gladiátor. A sorozatban a sivatagos környezet tökéletesen megfelelt Yunkai megjelenítésére.
Esz-Szavíra és Astapor
Essaouira, arabul Esz-Szavíra Nyugat-Marokkóban található, az Atlanti-óceán partján. A régészeti ásatások alapján a település helyén már évezredek óta élnek emberek, a közeli Mogador szigete igen jól védi a partot a viharoktól. A helyi hagyomány szerint a települést a karthágóiak alapították az időszámítás előtti 9. században, a legendából egyelőre csak a karthágói alapítás bizonyított.
Az ókorban a város rengeteg változáson ment keresztül, a Mogador-szigeten még római villa is épült. Ez az időszak igazán fontos volt a település életében.
Esz-Szavíra következő nagy fellendülése a 16. században, a gyarmatosítással kezdődött meg. Előbb a portugálok, majd a franciák érkeztek ide. A város mai képe a 18. század második felében, III. Mohamed marokkói szultán uralkodása alatt készült el.
Ekkor építették fel a mára fő látnivalónak számító erődöt is, amely a sorozatban Astaporként és a makulátlanok otthonaként jelenik meg.
A Ricasoli-erőd és a Vörös Erőd kapuja
A Ricasoli-erőd 1670. és 1698. között épült fel, nevét a finanszírozó lovagról kapta. A máltai Kalkara településén található erőd a Johannita Rendet szolgálta, és a 17. század második felében megkezdődő máltai erődítőprogram miatt jöhetett létre. A védelmi funkciók ellátása mellett börtönként is kiemelt fontosságú objektum volt a szigeten.
A Ricasoli-erőd 1798-ban állta a sarat a francia támadókkal szemben, végül mégis megadta magát Napóleonéknak – a rend nagymestere ugyanis fogságba került. 1807-ben, már az angol uralom alatt, lázadó katonák egy csapata bezárkózott a falak mögé, és felrobbantotta a lőporraktárat, hatalmas kárt okozva.
A második világháborúban a modern ágyúkkal felszerelt erőd aktívan részt vett a térség védelmében, a harcok nyomai ma is megtalálhatóak az épületen.
A Trónok harcában az erőd kapuja a Vörös Erőd bejárataként jelenik meg, míg Kalkara városa sok Királyvárban játszódó jelenet hátterét biztosítja.
Mdina és Királyvár
Az egykori máltai főváros helyén már az ókorban is létezett egy föníciai település. Később a rómaiak Melita néven átépítették, ekkor ez volt a sziget egyetlen települése. Az arab hódítás alatt a város a Medina nevet kapta, ekkor jelentősen megváltozott külseje.
Valószínűleg ekkor kezdődött meg a település területének csökkenése, amely a bizánci kor alatt folytatódott. A normannok uralma alatt kezdődhetett meg a városfal építése, amely a 15. században, az arab támadás során éppen csak átvészelte az ostromot.
Mdina a 16. században került a Johanita Rendhez. A nagymesterek palotát emeltek az erődhöz, és bár egy ideig védhetetlenné nyilvánították a várost, ráadásul Valetta építkezése is megkezdődött, a 18. századra mégis újra betelepültek Mdinába.
Az apró, nagyjából 300 lelkes település a Trónok harcában Királyvárként jelenik meg, főkapuja a sorozatból is ismerős lehet.
Zafra vára és az Öröm Tornya
A spanyolországi Guadaljara község közelében található vár a 12. és 13. század között épült fel, homokkő felhasználásával. A korábbi római, vizigót majd mór terület 1129-ben került keresztény kézre. A vár bevehetetlenségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a 13. század során a kasztíliai király, III. Ferenc hiába ostromolta, egészen a reconquista 15. századi befejezéséig nem sikerült senkinek sem bevenni – pedig igen viszontagságos volt a spanyol történelem.
A magas tornyú erőd a Sierra de Calderos hegyláncában található, 1 400 méterrel a tengerszint felett. Az épület 1971-ig volt állami kézben, ekkor a már teljesen lepusztult várat Don Antonio Sanz Polo vásárolta meg, aki megkezdte a restaurálást.
A Trónok harcában a vár módosítás nélkül jelenik meg, méghozzá az Öröm Tornyaként, Bran Stark látomásában.
A sevillai Királyi palota és a Dorni palota
A sevillai Alcázar alapjai erődként épültek fel a 9. században, két évszázaddal később egy kisebb helyi muzulmán taifa uralkodói bővítették ki, így vált rezidenciává. Az Almohád-dinasztia tovább építette a palotát a 12. században, majd a keresztény hódítás után újabb bővítések következtek.
Az épület egyediségét a különböző stílusok keveredése adja: egyszerre jelenik meg benne az iszlám hatás, a gótika, a reneszánsz, a barokk és a 19. század felfogása. Az évszázadok során szinte minden dinasztia otthagyta rajta a maga nyomát, így alakult ki ma is megcsodálható képe.
A Királyi palota felső szintje még ma is az uralkodóház tulajdonát képezi. Az alsó szint – ha épp nem a turisták tömegei foglalják el – a Trónok harca Dorni palotájának Vízi kertjeiként szolgál.
(Via: Heritage Daily)
