Minden balhé úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. Jó, civilek százezreinek meggyilkolását nem lehet balhénak nevezni, de a II. világháború terrorbombázásait tényleg Nagy-Britannia válaszcsapása indította el.
Miután Hitler 1940-ben lerohanta Franciaországot, kerülte az összecsapást Angliával. A brit flotta ereje magasan felülmúlta a németét, ezért a nácik megegyezésre, kompromisszumra törekedtek. Sokan ezzel a szándékkal magyarázzák például, hogy a Wermacht hagyta a Dunkerque-nél bekerített szövetséges csapatok evakuálását.
Nem szívesen szálltak szembe Angliával
A feltételek viszonylag egyszerűek voltak: Nagy-Britannia elfogadja a német hódításokat, hozzájárul a gyarmatok újrafelosztásához, cserébe megmarad az angolok tengeri hegemóniája, és nem éri támadás a szigetországot – idézi az 1940 júliusában közzétett “békefeltételeket” a Rubicon.hu. A válasz elutasító volt, így a hónap közepére kidolgozták az Oroszlánfóka hadművelet részleteit.
Korabeli képek a halottakról, pusztításról, csak erős idegzetűeknek!
Ennek első lépéseként a németeknek a légi fölényt kellett biztosítaniuk, de a Luftwaffe már a hadművelet kidolgozása előtt, július 10-én csatát kezdeményezett a La Manche felett. A brit légierő hamarosan védekezésre kényszerült, és az összecsapások már London és a más brit nagyvárosok felett folytak.
A németek célja a radarok kiiktatatása és a Royal Air Force térdre kényszerítése volt, és csaknem sikerrel is jártak. Sorra pusztultak a brit repterek, egyre kevesebb volt a bevethető pilóta, akadozott az ellátás. Hitler kifejezetten parancsba adta, hogy tilos polgári célpontok támadása. Ettől függetlenül tévedésből, a pontatlanságnak köszönhetően egyszer-egyszer mégis megesett.
Elszabadult a pokol
Aztán augusztus 23-án az egyik pilóta véletlenül a londoni Harrow lakónegyed felett oldotta ki bombáit. Anglia erre egy Berlin elleni éjszakai légitámadással válaszolt. Hitler felháborodott, és elszabadult a pokol. Szeptember elsején visszavonta a polgári célpontok támadására kiadott parancsot, és megfenyegette Churchillt: Nagy-Britannia városait leradírozza a térképről.
Szeptember 7-én pedig megindult a német terrorbombázás, a Luftwaffe gépei csak ezen az egy napon összesen 337 tonna robbanóanyagot dobtak Londonra. Este szükségállapotot vezettek be, és megkezdődött a légiháború, ami amely szinte valamennyi brit nagyvárost romba döntötte, és több mint 40 ezer civil áldozatot követelt. A Royal Air Force közben magára talált, a Führer 1941 májusában pedig kénytelen volt felhagyni a terrorbombázással.
Amikor viszont fordult a kocka, a szövetségesek kegyetlen bosszút álltak, és lelkifurdalás nélkül bombázták a német városok civil lakosságát. Gondoljunk csak a mintegy 200 ezer halálos áldozattal járó Drezda elpusztítására.
