Már az ókori görögök sejtették, hogy a vér áramlik a testben, ám a vérkeringést csak a XVII. század elején fedezte fel William Harwey. Kezdettől tudta, mit keres, a király maximális támogatását élvezte, számtalan élő és elhullott állatot boncolt fel, az elméletet mégis csak nehezen tudta bizonyítékokkal alátámasztani. Ahogy ő fogalmazott: “A feladatot olyan merésznek, nehézségekben bővelkedőnek találtam, hogy hajlamos voltam hinni: a szív mozgását csak az Isten értheti meg”.
Balsikerű kísérletek
A felfedezésből mindenki igyekezett levonni a megfelelő tanulságot, nem kellett hozzá sok, hogy felmerüljön a vérátömlesztés ötlete. Legtöbbször vérszegénység gyógyítására alkalmazták, nyugtalan, őrjöngő betegnek bárányvért adtak. Az ilyenekbe persze sokan belehaltak, hiszen az orvostudomány még a vércsoportokat sem ismerte. Épp a sikertelen vérátömlesztések inspirálták Karl Landsteiner osztrák orvost, aki 1930-ban Nobel-díjban részesült “az ember vércsoportjainak felfedezéséért”.
Ekkor azonban a polihisztor Alexander Bogdanov már halott volt. Fő csapásirányként a politikát választotta, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt kulcsfigurája és Lenin egyik legfőbb riválisa volt egészen 1909-ig, amikor kizárták a pártból. Ezután a mindenkori kormányt kritizálta, de a marxista alapokat soha nem hagyta el. Írt egy utópisztikus regényt is 1908-ban Vörös Csillag címen, de megfordult a tanári, a közgazdász, a filozófusi és az orvosi pályán is – írja a Múlt-kor.hu.
Fotó:kolozsvaros.ro
Tíz évet fiatalodott?
Világhírűvé mégis az örök fiatalság, a test megfiatalításának rögeszméje miatt vált. A titkot kutatva 1924-től fordult figyelme a vérátömlesztés felé, többek között Lenin nővére, Marija Uljanova is önkéntesként vállalta, hogy részt vesz a kísérletekben. Bogdanov összesen 11 vérátömlesztésen esett át, és örömmel vette észre magán a fiatalodás “tüneteit”, többek között javult a látása és lelassult a kopaszodása. Makacsul hitt ebben, de nem csak ő.
Leonyid Kraszin bolsevik politikus például azt írta a feleségének, hogy “Bogdanov hét, nem is, tíz évvel fiatalabbnak látszik”.
A tizenkettedik “fiatalító” vérátömlesztés viszont rosszul sült el. Egy maláriában és tuberkulózisban szenvedő diák vérét adta magának, és néhány hét múlva, 1928 áprilisában meghalt. Egyesek úgy vélik, nem tévedés volt a részéről, hanem öngyilkosság: nem sokkal korábban Bogdanov egy meglehetősen zaklatott, politikai tartalmú levelet írt. Megint mások azt állítják, a diák teljesen egészséges volt, de a vércsoportjuk eltért egymástól.
