Így teríti le az embert egy villámcsapás

Van, hogy valakibe kétszer csap a villám egy percen belül, mégis tovább sétál. Máskor egy focicsapatot dönt le a lábáról.

Korábban a témában:

A villámlás, égzengés félelmetes és halálos. Ma már tudjuk, hogy nem az istenek haragjának megnyilvánulása, de gyilkos erejét nem mindig tudjuk kivédeni. Az is igaz, hogy bár sokat tudunk a villámok keletkezéséről, természetéről, mégis vannak tisztázatlan részletek.

Felhő rejti a titkot

A villámok a zivatarfelhők kialakulásával állnak összefüggésben. Ezek kialakulásának első szakasza, amikor a felhő egészében felfelé áramlik a levegő, létrejönnek a tornyos gomolyfelhők. A második, már kifejlett állapotban az üllő alakú felhő eléri a 10 kilométernél is nagyobb magasságot, megkezdődik a csapadékhullás. A lefelé mozgó részecskék a levegő egy részét is magukkal rántják, amely a felszín közelében szétáramlik: ez a zivatar környezetében feltámadó viharos szél – olvasható az Időkép.hu-n.

A harmadik szakaszban már csakis lefelé áramlik a levegő és a csapadékhullás intenzitása fokozatosan gyengül. Egy kifejlett zivatarfelhő közepén, ami körülbelül hat kilométer magasan, a -15 Celsius-fokos izoterma magasságában van, található egy néhány száz méter vastag negatív töltésű réteg. A felhőtető pozitív töltésű, illetve a felhőalapnál is pozitív töltésű zóna figyelhető meg.

Hiába van valaki a városban, házak, villámhárítók között, megtörténhet a baj. És az sem mindennapi, hogy valaki egy percen belül kétszer szülessen újjá:

A -15 foknál alacsonyabb hőmérsékleten a lefelé eső jégszemek negatív, a felfelé emelkedő jégkristályok pozitív töltésűek lesznek. Az ellentétes előjelű töltések felhalmozódása során a felhők különböző részei között töltéskülönbség keletkezik, ezt egyenlíti ki a villámlás. Ez leggyakrabban zivatarcellák közötti és zivatarcellán belüli villámok kialakulását jelenti.

Elmaradhatatlan társa a mennydörgés

A legtöbb villám azonban nem éri el a föld felszínét. Csaknem háromnegyed részük vízszintesen, a felhők között sülnek ki, vagy a zivatarfelhőn belül. A leglátványosabbak és a legveszélyesebbek is számunkra a lecsapó villámok, amelyek leggyakrabban a zivatarfelhő negatív töltésű tartománya és a hozzá képest pozitív töltésű talaj között jönnek létre. Áramerősségük a néhány kA-től néhány száz kA-ig terjedhet.

Hosszuk egy milliszekundum, lehetnek egyenesek vagy szerteágazók is. A lecsapó villámok hossza általában pár kilométer, de csak pár száz méternyit, egy-két kilométernyit látunk belőlük, hiszen a negatív töltésközpont hatezer méter magasan van.

Kevésbé látványos, de sokkal brutálisabb villámcsapás a focipályán:

A villámlás elmaradhatatlan kísérője a mennydörgés. A hanghullámokat ekkor a hatalmas áramerősség által több ezer fokra felmelegített levegő hirtelen kitágulása okozza. Az átlagos maximális távolság, ahol a mennydörgés még hallható, az 25 km, ezt már inkább csak morajlásnak érzékeljük.

Ha mélyebben érdeklődik a villámok természete iránt, keresse fel az Időkép vonatkozó aloldalát.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.