Tudomány

A túlfutó tészta tudománya

Elmagyarázzuk, miért csinálja, amit csinál és azt is, hogyan lehet ellene védekezni.

Korábban a témában:

Mindenkivel előfordult már: az ember egyetlen pillanatra veszi le a szemét a lábasról és bekövetkezik a tésztapokalipszis, az egész konyhát elönti a tűzforró, bugyogó, habzó árvíz. Adódik hát a kérdés, hogy mégis miért? A fent leírt időzítés nyilván Murphynek köszönhető, magának a jelenségnek viszont tudományos magyarázata van.

Az egész a tészta összetételének köszönhető – liszt, víz és tojás, gyakorlatilag keményítő és fehérje különböző formákba szárítva. Kellően meleg és nedves környezetben (mint mondjuk egy lábas forró víz) a keményítő addig szívja magába a vizet, amíg fel nem robban. Ekkor a “keményítő-molekulák” megzavarják az állóvizet és elkezdenek az oly ismerős fehér habon dolgozni.

A problémákat az okozza, hogy a keményítős buborékok az átlagos buborékoknál sokkal jobban bírják a gyűrődést, vagyis nem hajlandóak olyan könnyen kipukkadni. Az így keletkező hab viszont elzárja a menekülni vágyó hő és gőz útját, amely viszont egy idő olyan erőt gyűjt, hogy kilöki a habot az edényből.

Nyilvánvaló megoldást jelent, ha az ember őrt áll és sűrű kavargatással, esetleg a hab eltávolításával előzi meg a helyzetet. Amennyiben ehhez nincs kedve, próbálkozhat nagyobb edénnyel, hogy az egész folyamatnak legyen helye, avagy fedő nélkül, ami a túlfutás szempontjából biztonságosabb ugyan, de a főzés szempontjából lassabb megoldás – ráadásul így csak pazarolja az értékes energiát.

Esetleg van egy konyhamentő ötleted? Oszd meg velünk a kommentek közt!

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.