Tévhit 1: csak akkor van szmog, ha kihirdetik
Sajnos legtöbben csak akkor kapják fel a fejüket, ha szmogriadót rendelnek el valahol és emiatt nem lehet autóval közlekedni. Mindaddig, amíg semmilyen korlátozás nem lép életbe, az emberek nagy többsége nem foglalkozik a levegő tisztaságával. A jelenlegi jogi szabályozás szerint konkrétan meg vannak határozva azok az értékek, amelyeket átlépve a szmogriadót az adott településen, térségben el kell rendelni. Jogszabály intézkedik arról is, hogy mit kell tartalmazzon a szmogriadó terv és hogy mely településeken kell ilyet készíteni. Minden 200 000 főt elérő népességszámú városban például kötelező, de egyes esetekben ennél kisebb lakossággal rendelkező településeken, sőt térségekben is szükség lehet tervre.
A szmogriadó tervnek 10 kötelező eleme van, amelyeket mindenképpen tartalmaznia kell. Ezen elemek egyike csupán a határérték, amelynek átlépése esetén a lakosságot riasztani kell, vagy egy magasabb határérték átlépése esetén korlátozásokat kell bevezetni. Ilyen korlátozás lehet például a közlekedés tiltása (páros-páratlan rendszámú autók), de a lombégetési és széntüzelési tilalom is. De az, hogy éppen nincs kihirdetve szmogriadó csupán annyit jelent, hogy a légszennyezettség nem érte el a határértéket. Attól még van és öl a szmog. Lassan, de biztosan.
Tévhit 2: a határérték alatt teljes biztonságban vagyunk
A határértékek érdekes dolgok. Ezek olyan számok, amelyekkel jellemezni próbáljuk a jellemezhetetlent. A kockázat csökkentésére szolgálnak, de nem a megszüntetésére. A szakemberek – hosszas tanulmányozás után – húznak egy vonalat, ez lesz a határérték. A határérték csak annyit jelent, hogy az adott anyagból – legyen az por, vegyi anyag vagy pollen – a megadott értékek mellett a kockázat elfogadható szinten marad. De az ugyebár logikus, hogy ha valamiből 500 mg a határérték, akkor a 499 mg és az 501 mg között gyakorlatilag nem sok különbség van. Csak a jog számára.
A kockázatcsökkentés annyit jelent, hogy a megbetegedések, elhalálozások száma olyan kicsi a nagyszámú lakosságra vonatkoztatva, hogy azt a társadalom elfogadja. Mindez addig igaz, amíg nem mi, vagy a számunkra fontos ember az az egy az egymillióból, akinek nem kellett volna, de mégis belehalt. A szmog esetében ezt még az is súlyosbítja, hogy általában a gyerekeket, azaz a gyerekeinket és az időseket, azaz a szüleinket fenyegeti.
A határértékek és a riasztás kiadásának problémája az is, hogy ha a mérési pontokon nincs is meg az érték, bizonyos helyeken többszöröse is kialakulhat órákra, de akár napokra is. Így attól, hogy az államapparátus nem riaszt, könnyen kerülhetünk az egészségünkre veszélyes mértékben szennyezett területre. Ha tüneteket észlelünk magunkon, akkor – ésszerű mértékben persze, de – gyanakodjunk!
Tévhit 3: csak nagyvárosokban alakulhat ki szmog
Aki vidéken lakik, bizonyára tudja, hogy nem kell ahhoz erős autóforgalomnak lennie, hogy egy-egy területen elviselhetetlen füstköd gyűljön össze. Még csak nagy népsűrűség sem kell. Elég egy olyan lakó, aki fittyet hányva az időjárás-előrejelzésnek és a sokéves tapasztalatnak, úgynevezett inverzió kialakulási esetén is begyújtja a faleveleket. Ha ugyanis a talaj mentén hidegebb van, mint a felsőbb rétegekben – ez az inverzió – a füst nem fog eltávozni, hanem megül. Ha ennek a megragadásnak kedvez a környezet is – völgyben van a település, nincs szél, gátolt a légmozgás – akár egyetlen kedves lakótárs képes elintézni egy egész kisvárost, napokra.
Arról is lehetne beszélnünk, hogy mivel is fűtenek vidéken. Mert szemben a nagyvárosokban elterjed gáz- és távfűtéssel, vidéken többnyire azzal tüzel az állampolgár, amihez hozzájut. Divat a hulladék égetése, műanyagok, bútorok, ruhák mennek ki a kéményen és a bennük lévő összes káros anyagot a szomszédok lélegzik be. A hatóságok a nagyszámú előfordulás miatt gyakorlatilag tehetetlenek. Ettől függetlenül tilos ám!
Tévhit 4: nálunk csak London típusú szmog fordulhat elő
Aki valaha olvasott már a szmogról az tudja, hogy a szakma alapvetően kétféle szmogot különböztet meg. Lényeges különbség köztük, hogy az egyik jellemzően télen alakul ki, ez a London típusú szmog, míg a másik nyáron, az UV sugárzás hatására. Az utóbbi a Los Angeles típusú szmog. De az, hogy a szakma erre a két típusra bontja a szmogokat nem jelenti azt, hogy együttesen, egymás hatását erősítve nem léphetnek fel. Budapesten – és Magyarország nagyobb városaiban is – jellemzően a London típusú szmoggal találkozunk, főként télen. Magas légnyomás, magas páratartalom és -3 – +5 Celsius közötti hőmérséklet kell hozzá. Fő okozója az ipar, a fűtés és a járművek által kibocsátott kén-dioxid. De annak ellenére, hogy Magyarországra ez a szmog a jellemző, az éghajlat változása miatt egyre gyakrabban alakulnak ki a Los Angeles típusú szmog keletkezésének kedvező körülmények nyáron. Aki tehát olyan városban lakik, mint például Budapest, az télen érezheti magát Londonban, nyáron pedig Los Angelesben. Egyik sem jobb, mint a másik.
Tévhit 5: az autóban biztonságban vagyunk
Sajnos nem igaz. Az autó ugyan szűri a beáramló levegőt, de nem szűr ki mindent. A por egy részét képes kiszűrni, de a kémia mindenképpen behatol a kocsiba. Az egész helyzetet súlyosbítja, hogy az autóban ülve alacsonyabbról lélegzünk, mint gyalog, vagy akár biciklin. Alacsonyabban van ugyanis a fejünk. Az autóban ráadásul egyes vegyületek hajlamosak meg is rekedni, így koncentráltabban kapjuk ezeket, mint a szabadban. Az tehát, hogy az autóban nem érnek minket a szmog hatásai, önámítás.
Tévhit 6: A modern autó nem szennyez
Részben igaz. Van olyan autó, amely nem szennyez. Úgy hívják, hogy elektromos autó. Persze közvetve az is szennyez, mert a megtermelt áram hazánkban többnyire nem zöld energiából jön, de az elektromos autó legalább nem közvetlenül a várost szennyezi. Az összes többi – legyen katalizátoros, részecskeszűrős, hibrid – sajnos mind szennyez. Csak a szennyezés nem látványos, nincs annyi füst (korom) és néhány káros anyag valóban kevésbé károssá alakul át. De akármilyen elven is működik a belsőégésű motor, az akkor is belsőégésű motor lesz. Tökéletlen égés, annak minden hátrányával-kátrányával. Azzal nyugtatgatni tehát magunkat, hogy a mi autónk modern, ezért nem szennyezi a környezetet, szintén önámítás.
Tévhit 7: A sportolók jobban bírják
Sajnos ez sem igaz. Aki valamilyen okból a városban kénytelen sportolni, azt ugyanaz a légszennyezés hatványozottabban éri. A sportolóknál ráadásul fennáll az a nem szerencsés helyzet, hogy a légzésüket nem nagyon tudják maszkkal védeni. A kerékpárosok még csak-csak használnak légzésvédőket, de futókon ilyet ritkán, szinte soha nem is lehet látni.
Mit tehet az, aki nagyvárosban élve sportolni akar? Szervezéssel sokat javíthat a körülményeken. Sportolni a zöld területeken kell, esetlegesen a magasabban fekvő területeken. Érdekes városhekkelési módszer a bevásárlóközpontok tetején létesített futópálya. Úgy kerül a sportoló a káros koncentráció fölé, hogy nem kellett messzire elmennie. Persze ebben is vannak ésszerű határok, mert hatsávos és nyolcsávos út mellett akármilyen magasan is vagyunk, megkapjuk a terhelést rendesen.
Nem javasolt sportolásra folyópart, mert a hideg víz általában fokozza az inverziós hatást. Olyannyira, hogy még meg is énekelték a Smoke on the water című eposzban. Bármennyire is vonzó tehát a Margit-sziget, télen és főként szmogos időben nem javasolt.
Tévhit 8: a szmog a tüdőt károsítja
A tüdőt is! Kimutatható a légzőszervi panaszokkal a kórházba kerülők száma és a szmoggal terhelt időszakok közötti összefüggés, de a légzőszervi megbetegedéseken túl számos nyálkahártya- és szembetegség, immunrendszeri betegség, baktérium- és vírusfertőzés kapcsán szintén a szmog okolható. A szmog nem csak az emberre veszélyes, közvetlenül károsítja a növényzetet. A növények már néhány órás kitettség után foltosodni, barnulni kezdenek. A szmog akadályozza a fotoszintézist és a gyökérlégzést. A növények tehát jó bioindikátorok lehetnek, viszonylag hamar tudják jelezni, ha baj van.
Tévhit 9: a dohányosok jobban bírják
Merthogy a dohányosok hozzá vannak szokva a füsthöz. Van benne logika, de a logika hibás. Az persze igaz, hogy a dohányzással a sokszorosát lehet bevinni annak a káros anyagmennyiségnek, amit a szmogos napokon elszenvedünk. De a dohányosok tüdőműködését a dohányzás már eleve károsította, így minden további károsító hatás sokkal erősebb következményekkel bír. A jelenlegi szabályozás szerint a dohányosok ráadásul sokkal többet tartózkodnak a szabad levegőn, hiszen a nemdohányzók védelmében jelenleg épületen belül nem dohányozhatnak. Szmog esetén pedig a legrosszabb ötlet a szabadban tartózkodni. A dohányfüst, és a benne lévő szén pedig nagyon alkalmas arra, hogy a szmogban lévő kémiai anyagokat a szervezetbe vigye.
Tévhit 10: nem tehetünk semmit
A gyárak akkor is szennyeznek, a többi autós akkor sem száll ki a kocsiból és hasonló önigazolások szoktak elhangozni azok szájából, akik a szmogos idő ellenére mégis autóval közlekednek. Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit. A környezetvédelemnek PONT az a lényege, hogy mindenki megteszi azt, ami tőle telik és nem várunk egymásra. Magunkért tesszük, a gyerekeinkért tesszük. Aki tenni akar, annak nincs nehéz dolga. Ki kell szállni a kocsiból, át kell ülni a tömegközlekedésre. Nem csak akkor, amikor szmog van, hanem mindig. A tömegközlekedés olyan, amilyen, de a dolog úgy működik, hogy először keresletet kell felmutatni, aztán alakul ki a kínálat. És nem fordítva. Soha nem fognak üres metrókocsik arra várni, hogy be méltóztassunk szállni. Soha nem indítanak plusz járatot a vasúton, hogy hátha felszáll majd valaki. Ehelyett oda kell állni a peronra, fel kell nyomakodni a kocsiba. Jelezni kell, hogy itt vagyunk. A tömegközlekedés nem fog megölni minket, a szmog viszont igen. És ez nem tévhit. Sajnos.
Érdekes volt? Ez is az:
