– derítették ki brit kutatók, akik megállapításaikat az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában ismertették
A vizsgálathoz használt apró csatornákban a hímivarsejtek ahelyett, hogy előretörtek volna, inkább a fal mellett haladtak, a sarkoknál meg-megálltak és feltűnően gyakran ütköztek egymásba vagy a falnak.
“Nem tudtam megállni nevetés nélkül, amikor először láttam, hogy a hímivarsejtek az éles kanyaroknál milyen kitartóan forgolódtak, verték hozzá a fejüket a mikrocsatorna ellenkező oldali falához” – idézte fel a kísérletet Petr Denissenko, a brit Warwicki Egyetem munkatársa a LiveScience ismeretterjesztő portálnak.
A női nemi szervben a petesejt felé elinduló spermium a szövetekből álló csatornákban halad, amelyek geometriája a kutatók szerint egészen bonyolult, tekervényes lehet a hímivarsejt számára. Ezért alkották meg azt a mikrocsatornákból álló labirintust, amelyben a kísérletet elvégezték. A csatornák szélessége mindössze 100 mikrométer volt, a milliméter tizede, amekkora egy hajszál vastagsága. Számos kanyart is elhelyeztek a vizsgálóeszközben, ezek között 90 fokos, éles, valamint körívű, enyhébb fordulók is voltak.
Mint kiderült, az éles kanyarokkal jellemzően nehézségeik támadnak a hímivarsejteknek – amikor a csatorna élesen fordul, a sejtek elhagyják a sarkot és egyenesen folytatják útjukat egészen addig, amíg bele nem ütköznek a szemközti falba. Hogy a spermium végül mikor és hol fordul meg, hogy bevegye a kanyart, az elsősorban attól függ, hogy a folyadéknak, amelyben mozog, mekkora a viszkozitása. Kismértékben befolyásolják az “ügyességet” a hímivarsejt egyedi jellemzői is, így fejformája és farokcsapásainak mintázata.
A kutatási eredményeket a terméketlenség kezelésében hasznosíthatják. “Az ilyen kutatások segítségével megismerjük, hogy a jó minőségű hímivarsejt hogyan navigál egy mini útvesztőben” – magyarázta Jackson Kirkman-Brown, a Birminghami Egyetem munkatársa, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent tanulmány társszerzője.
