Tudomány

Galaxis kettős személyiséggel

Míg egyes csillagvárosok gömbölyűek, mások inkább korongra emlékeztetnek - a Sombrero-galaxis egyszerre mutatja fel ezeket a "személyiségjegyeket".

A huszonnyolcmillió fényévnyire, a Szűz csillagképben található Sombrero-galaxist (Messier 104, más néven M104, NGC 4594) még 1781-ben fedezte fel Pierre Méchain francia csillagász. A Földről lapos korongjának széle látható, középen a csillagok okozta “kidudorodással”, amelynek köszönhetően úgy néz ki, mint egy széles karimájú kalap, egy szombréró.

Az infravörös hullámhosszon működő Spitzer űrteleszkóp viszont megmutatta, hogy a Sombrero-galaxis nem egy “egyszerű” korong csillagokkal. Szerkezete valójában sokkal összetettebb: egy elliptikus csillagváros, amelynek közepébe egy korongot “tuszkoltak be”.

A látható fény tartományában működő teleszkópokban úgy tűnik, hogy a galaxist egy fénylő halo veszi körül, amely az eddigi feltételezések szerint viszonylag kicsi és könnyű. A Spitzer viszont egészen más képet mutat észrevéve a por mögött rejtőzködő öreg csillagokat, s azt is megmutatva, hogy a halo méretét tekintve egy óriás elliptikus galaxishoz “illik”.

A csillagászok szerint kevéssé valószínű, hogy az óriási elliptikus galaxis “lenyelte volna” a lapos spirálgalaxist, mivel ez a folyamat szétrombolta volna a korongot. Sokkal inkább elképzelhető, hogy kilencmilliárd évvel ezelőtt az óriás elliptikus galaxist elárasztotta a gáz. A világegyetem korai szakaszában ugyanis mindenütt megtalálhatók voltak a gázfelhők hálózatai, s ezek gyakran táplálták a növekvő galaxisokat, “felfúvódásukat” okozva. A gázt a gravitáció szippantotta a galaxis belsejébe, a centrum körüli pályára állt, majd forgás közben lapos korongba állt össze. A csillagok a korong gázaiból születtek.

A tudósok szerint a felfedezés elősegítheti a galaxisok evolúciójának jobb megértését.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik