A kutatók az amerikai Chandra röntgencsillagászati műhold felvételein, még 2009 végén észlelték az ultrafényes röntgenforrást (ULX) a Tejútrendszertől 2,5 millió fényévnyire lévő Androméda-galaxisban. Néhány hónap elteltével azt tapasztalták, hogy az ULX fényessége hirtelen csökken, amit korábban soha nem regisztráltak egyetlen ultrafényes röntgenforrás esetében sem.
A Hubble felvétele az Androméda-galaxisról, jobb felső sarokban az XMM-Newton felvétele az ultrafényes röntgenforrásról (Forrás: MPE)
Ilyesfajta “magatartás” röntgensugarakat kibocsátó kettős rendszerekre jellemző, amikor egy átlagos csillag egy fekete lyuk körül kering – ilyen párosokra akadtak már a Tejútrendszerben is. A csillagászok az ULX által kibocsátott energia mérésével azonban kizárták, hogy egy közepes méretű fekete lyuk okozná a jelenséget.
A tudósok végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy szupermasszív – a Nap tömegét 13-szor felülmúló csillag pusztulásakor keletkezett – fekete lyukról van szó, amely óriási mennyiségű anyagot habzsol be hihetetlen gyorsasággal – a bekebelezés sebessége felizzítja a fekete lyuk körül lévő akkréciós (anyagbefogási) korongot.
A kutatásokat irányító Matt Middleton, a Durhami Egyetem tudósának elmondása szerint az ULX-források még mindig eléggé egzotikus objektumoknak számítanak. “Kutatásaink viszont arra világítanak rá, hogy közülük némely nem más, mint egy szupermasszív csillag felrobbanásakor keletkezett fekete lyuk, amilyenekből rengeteg van a világegyetemben. Az Androméda-galaxisban lévő ULX a fekete lyuk félelmetes étvágya miatt lángolt fel.“
