Az első kereskedelmi íriszazonosító rendszer algoritmusát John Daugman fejlesztette ki a Cambridge-i Egyetemen 1992-ben. Azóta csak pontosodott a szemből történő személyazonosság meghatározása.
A Notre Dame-i és az Indiana South Bend Egyetem kutatói Kevin Bowyer vezetésével olyan rendszert fejlesztettek ki, amely a szivárványhártyák közötti hasonlóságokat is kimutatja. Tehát, ha valaki belekukkant, az eszköz azt is tudja már, ki milyen rasszhoz tartozik, illetve ki férfi és nő.
A tipikus íriszszkennelés egy közeli infravörös fényt kibocsátó kamerával történik. Egy szoftver azonosítja a szivárványhártya felépítését, és 1024 mintát elemez a finom szövetben. Ezeket az egyedülálló információkat használja fel a személyazonosító algoritmus bináris kódokként.
A rendszer 90 százalékos pontossággal képes megjósolni, hogy aki belenéz, kaukázusi vagy éppen kínai ember. A nemi felismerés aránya sokkal kevesebb, ott csak 62 százalékban találja el, ki a férfi és ki a nő.
Bowyer szerint a nemi előrejelzés sikertelensége abból is adódhat, hogy nemeknél nem annyira tér el a szivárványhártya, az apróbb különbségek felismerésére pedig még nem elég kidolgozott a szkenner.
