Az echolokációt – azaz a hangvisszaverődésből való tájékozódást – sokan az állatok képességének tartják. Leggyakoribb példa az echolokációra a denevérek és a cickányok térérzékelése. Kevesen tudják, hogy az emberek is képesek hasonlóra. Sőt az echolokációra nem születik az ember, hanem meg is lehet rá tanítani rá az agyat.
Erre jó példa Daniel Kish esete, aki két éves korától használja az echolokációt, és szinte olyan bámulatosan felfejlesztette magában ezt a képességet, hogy nincs szüksége botra, kerékpározik, és egyedül megy sátortúrára.
Kish a szájával csattintó hangot ad ki, s a hang visszaverődéséből következtet arra, mi hol van. Mivel három dimenzióban hallunk, s az emberi fül képes arra, hogy ilyen finoman megkülönböztesse a hangeltéréseket.
Daniel Kish esete példa a vakokat tanítók és a vakok előtt, hogy az emberi elme határtalan. Ha pedig kihasználják a benne lévő kapacitást, hátrányból “szuper képességek” válhatnak, és lényegében a fülünkkel is láthatunk.
