A több mint egy méter hosszú hüllőt latinul Eupodophis descouensinek hívják. A kréta korban, a dinoszauruszok “virágkorában” élt. Egy olyan kígyó volt, melynek ugyan már visszafejlődtek a lábai és a kezei, de még a végtagjai nem tűntek el teljesen.
A 2000-ben felfedezett állat kétcentis lábai valószínűleg már nem mozogtak, inkább afféle sarkantyúk lehettek, mint a boa és a piton esetében, amik párzásnál kapaszkodásra használják apró csökevényes végtagjaikat.
A libanoni fosszília kulcsfontosságú, hiszen rengeteg nyitott kérdésre adhat választ a kígyók evolúciójával kapcsolatban. A francia Alexandra Houssaye vezette tudóscsoport ezért a német Kalsruhe Technológiai Intézetben háromdimenziós CT-eljárással készítettek felvételeket az apró csontokról.
A kígyók körülbelül százötven éve kezdtek kifejlődni. Az egyik elmélet szerint a gyíkok ásó életmódot folytattak, a föld alatti élethez szoktak, ezért a lábukra egy idő után már nem volt szükségük. Először az elülső végtagjaikat, majd a hátsókat “vesztették el”.
Egy másik elmélet szerint a kígyók vízi hüllők lehettek. Ahhoz, hogy a két elmélet közül kiderüljön, melyik a helyes, a leletet más fosszilis példányokkal és ma élő kígyók és gyíkok csontvázával vetik össze.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben a kígyóősről angolul (PhysOrg)
Videó és leírás a leletről (BBC News)
