Exobolygók – a mi naprendszerünkön kívüli bolygók – fényképezése csak a legnagyobb teleszkópokkal lehetséges, és akkor is különböző trükköket – számítógépes algoritmusokat – kell bevetni azok legminimálisabb érzékeléséhez.
Az eljárás úgy működik, hogy kitakarják, a megfigyelt bolygórendszer központi csillagát. A csillag azonban még kitakart állapotban is gondot okoz jelentős mértékű sugárzása miatt. A leképező rendszerben a diffrakció miatt létrejövő elhajlási képe – koncentrikus gyűrűk sorozata – eltarakarja még az óriásbolygók képét is. Az ESO VLT távcsőegyüttesének Yepun teleszkópját a közelmúltban szerelték föl olyan optikai elemmel, amely kezeli az említett problémát. Az új észlelési mód tesztelési szakaszában, 2010 áprilisában Matthey Kenworthy és Michael Meyer vezette Zürichi Asztronómiai intézet csoportja sikeresen fényképezte le a β Pictoris kísérőbolygóját. Néhány héttel ezelőtt az óriásbolygó mozgását is kimutatták.
A kutatók szerint a könnyen használható új eljárás nemcsak exobolygók, hanem fiatal csillagok és kvazárok körüli kiterjedt, de halvány struktúrák észleléséhez is kiválóan alkalmas lehet.
Európa legnagyobb távcsőegyüttese, az ESO VLT:
