Atlus
Tech játékteszt

Megújulva folytatódik a tavalyi év egyik legjobb játéka

Habár a február 23-án érkező Persona 5: Strikers sokkal inkább spin-off, mintsem valódi folytatás a Persona 5: Royale-hoz, de aki hozzánk hasonlóan élvezte a tavalyi év egyik legjobb programjának választott japán szerepjátékot, annak mindenképpen érdemes beruházni a PlayStation 4-re, Nintendo Switchre és PC-re érkező újabb fejezetre.

A Persona 5 nem új játék, még 2017-ben írtunk róla, a kibővített és feljavított, Royale alcímű verzió pedig tavaly jelent meg, és olyan jól sikerült, hogy beválogattuk a 2020-as év legjobbjai közé. A program főszereplői középiskolások, akik bejáratossá válnak a szürreális kastélyokat felvonultató metaverzumba: a különleges helyek gonosz emberi vágyak kivetülései, ahonnan a jól őrzött kincseket ellopva megváltoztatható a valóságban élő tulajdonos személyisége. A játékban számos kastélyt felfedeztünk, újabb és újabb társakat szereztünk, akik nemcsak segítettek a küldetéseinkben, de a barátainkká váltak, a végső nagy megmérettetést követően pedig úgy hagytuk magunk mögött a programot, hogy a metaverzum összeomlott. Happy end, ahogy kell.

Kapcsolódó
Tolvajnak álltam a jó ügy érdekében
A Persona 5 Royal olyan videojáték, amihez foghatóval viszonylag ritkán találkozhatunk manapság.

Persona 5 Strikers

A február 23-án megjelenő Persona 5 Strikers hónapokkal a Royale eseményei után veszi fel a fonalat, a helyszín ismét Tokió, a korábbról megismert szereplők pedig azért gyűlnek össze, hogy együtt töltsék a nyarat. Hamar meg is kezdődik a szervezkedés, de a szórakozás elmarad, ugyanis kiderül: a metaverzum továbbra is létezik. A banda persze újra összeáll, hogy kipucolják a helyet, de ezúttal nem kastélyok, hanem börtönök várnak rájuk.

Első körben egy divattervező influenszer metabörtönét kell felszámolni, aztán egy lakókocsival turnézzuk körbe az országot, minden állomáson más és más ember torz világában téve kirándulást. A Persona alkotói már a korábbi részekből sem spórolták ki az egészséges társadalomkritikát, és nincs ez másképp most sem: ezúttal a rajongói kultúrának (egyben a modern világnak) állítanak torz tükröt, elgondolkodtató szórakozást nyújtva a felhasználóknak.

Ezek alapján hihetnénk, hogy a Strikers egy sima folytatás, de erről szó sincs, a játék inkább tekinthető spin-offnak, hiszen bár ugyanazt a mangákat és animékat idéző látványt kapjuk, mint korábban, a játékmenet jelentős változáson esett át. A korábbi Persona-játékok körökre osztott rendszere a múlté, ezúttal részben valós időben zajlanak az események, már-már egy hack ’n’ slash-t kapunk, de taktikus formulát megtartva, hiszen most is komoly szerep jut az eltérő támadásoknak, a segítőink különleges képességeinek és a különböző kombóknak.

Ahogy korábban, a szereplők most is segítőket, úgynevezett personákat tudnak megidézni a metaverzumban,

akik jobbára eltérő támadásokkal rendelkeznek. Bár a csapatunk összes tagja együtt látogatja a metabörtönöket, de egyszerre csak négy általunk választott karakter aktív, akik között kedvünkre váltogathatunk. Erre a harcok közben szükség is lesz, hiszen így tudunk hatékonyan szembeszállni az ellenfelekkel. A mesterséges intelligencia által irányított társaink ugyan aktívan kiveszik a részüket a küzdelmekből, de akkor leszünk igazán eredményesek, ha mindig átvesszük az irányítást az adott szituációban leginkább potens hősünk felett.

A karakterek és segítőik folyamatosan fejlődnek, utóbbiak rendre újabb és erősebb képességeket tanulnak, és a főszereplőnek tekinthető Jokernek most is megvan azon tulajdonsága, hogy több personát is képes maga mellé állítani. Köztük is szabadon váltogathatunk a harcok közben, továbbá ezúttal is látogatható a bársony szoba nevű hely, ahol a meglévő segítőinket nemcsak fejleszthetjük, de a „feláldozásukkal” a korábbiaknál erősebb lényeket hozhatunk létre.

A personák képességei a csatákban szabadon bevethetők: ilyenkor megáll az idő, van idő szusszanni, kicsit átlátni a sokszor kaotikus csatateret, nem mellesleg ellenőrizhető, hogy az ellenfelekkel szemben milyen támadások hatékonyak. A Persona 5 Royale után ugyan szokni kell, hogy harc közben minden azonnal történik és mozogni kell a karakterünkkel, de a formula így is működik. Sőt, sokak számára ez a megoldás biztos élvezetesebb lesz, mint körönként kiadni az ilyen-olyan parancsokat. A harc viszont hiába pörgősebb, a mélysége nem változott: megmaradtak az aktív és passzív képességek, a közelharci, lőfegyveres és mágikus támadások, figyelni kell a staminára, és adottak a speciális csapások is, amiket tudni kell a legjobb pillanatban bevetni.

A fejlesztők a harcrendszer menetének megváltoztatása mellett ráadásul újdonságokkal is szolgálnak. Kapunk például egy új, egészen különleges csapattagot, némileg átalakult a metaverzum és annak a bejárhatósága, és ezúttal már a környezet egyes elemei is segítségünkre lehetnek a bunyókban, extra sebzést okozva. Kellemes változás továbbá, hogy minél összeszokottabb a csapatunk, annál több passzív tulajdonságot tudunk rájuk aggatni.

Atlus A Persona 5-ből megismert nagy csapat elindul világot látni.

A harcok és a közös programok erősítik a baráti társaság kapcsolatát, ez pontokat eredményez, amiket aztán bónuszokra költhetünk a bond menüpont alatt: ezek lehetnek olyan egyszerű extrák, mint az életerő vagy a stamina növelése, de választhatjuk azt is, hogy több pénz és felszerelés járjon a csaták után, esetleg olcsóbban tudjunk a hőseinket erősítő kiegészítőket vásárolni.

Egyszerűbb, nagyszerűbb?

A Persona 5-ben fontos szerep jutott a valóságban zajló szociális interakcióknak, ami nem maradt ki a Strikersből sem, de ezek jelentősége és mennyisége csökkent a korábbi részekhez képest. A játék ugyanakkor nemcsak ilyen szempontból egyszerűsödött: a metaverzum meglátogatása és elhagyása jóval szabadabb, mint korábban, és a valóságban is egyszerűbb eligazodni. Utóbbi persze annak is köszönhető, hogy az itt elérhető tartalom szerényebb, mint a Royale-ban.

Atlus A csaták olykor egészen kaotikusak tudnak lenni, de jó értelemben.

Ettől függetlenül most is adott a lehetőség együtt lógni a barátinkkal, ráadásul az országjáró kalandnak hála rendre különböző helyszíneken várnak ránk az aktivitások, amik némileg ellensúlyozzák, hogy a bejárható területek kisebbek, mint amiket a korábban megszokhattunk.

Ami viszont egyáltalán nem változott, hogy a Strikers is igen lassan engedi el a játékosok kezét, az első pár óra nagyon szájbarágós és behatárolt, de szerencsére ez nem tart örökké, az alapok betanulása után már a számunkra megfelelő tempóban haladnak majd a történések. Bár a játék összességében nem olyan összetett, mint a Persona 5, de amiatt például nem nagyon kell aggódni, hogy túl gyorsan a történet végére jutunk: már az első nagyobb küldetés megoldása eltarthat 6-8 óráig, és a program világa csak ezt követően kezd el kinyílni a felhasználók számára.

Bár a játékmenet erősen eltér a Persona 5-ben megszokottól, de a Strikers hangulata nem változott: a világ és a szereplők most is magukkal ragadnak, jó érzés visszatérni ebbe az univerzumba. A változások hamar megtanulhatók és megszokhatók, a kihívásra szintén nem lehet panasz, és bár az egyes korábbi funkciók vissza lettek vágva, a program ezt jól egyensúlyozza az újdonságokkal és a ránk váró változatos helyszínekkel. Akik játszottak a Persona 5 bármelyik verziójával, és szerették az ottani kalandokat, azoknak a spin-off kihagyhatatlan vétel, de a Strikers önmagában is élvezhető. Ennél fogva azon újoncoknak is melegen ajánljuk, akik nem idegenkednek egy akciódús japán szerepjátéktól. Ami pedig külön jó hír, hogy a PlayStation 4 mellett ezúttal már Nintendo Switch-en és PC-n is bezsákolható lesz a játék február 23-tól.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.