A dél-koreai gyártó jelenleg három termékvonallal igyekszik kielégíteni a különleges tévékre vágyó vásárlók igényeit: a The Frame modellek már 2018 óta kaphatók itthon, a The Sero készülékre a hazai piac még aligha van felkészülve, viszont idén már hazánkban is elérhetők a The Serif termékvonal legújabb képviselői. A név a Serif betűtípusra utal, ugyanis a tévé dizájnja oldalról nézve a font kapitális I betűjét formázza – de a készüléknek nem ez az egyetlen különlegessége.
A Samsung idén három méretben (43, 49 és 55 hüvelyk), illetve két színben (felhő fehér és pamut kék) tette elérhetővé a lifestyle kategóriát erősítő tévét, amiből a legnagyobb, QE 55 LS01TBUXXH kódnevű modellt próbálhattam ki, hogy a tesztet követően felemás érzésekkel búcsúzzak el tőle.
The Serif okostévé
Az okostévék fejlesztése terén évek óta az egyik legfontosabb tényező, hogy a készülék minél vékonyabb legyen, de a The Serif szembe megy ezzel, hiszen a termék mögötti gondolat, hogy akad jó pár olyan vásárló, aki nem pusztán egy tévét szeretne az életterébe, hanem egy olyan tárgyat, ami jól néz ki. Ennek megfelelően a képernyőt viszonylag vaskos műanyag burkolat öleli közre, ami leginkább egy robosztus, alul kiszélesedő képkeretre emlékeztet. A kialakításnak hála a tévé megáll magától, ugyanakkor a dobozban találunk lábakat is, amiket felcsavarva megkapjuk az állványra helyezett képkeret kompozíciót.
Bár ez ízlés kérdése, szerintem a tévé nem szép, a megítélésén a babakék szín sem segített, de abban is biztos vagyok, hogy fehér kivitelben sem nőtt volna a szívemhez. Falra szerelni egyáltalán nem lehet, egy sík felületre téve érdekes benyomást kelt, tévészekrénybe helyezni pedig egyszerűen nincs értelme – ha valaki oda szánja az új tévéjét, annak ezt a készüléket messzire kerülnie kell.
ilyenkor már érzékelhető a tervezői szándék, hogy a tévé ne csak egy nagy fekete téglalap legyen (erre még visszatérünk), hanem egy stílusos berendezési tárgy. Az ilyen használathoz viszont hely kell, itthon viszont nem az a jellemző, hogy van elég szabad tér egy külön „bútordarabként” funkcionáló tévének.
A lakásomban például nem tudnám hová tenni, a The Serif azoknak lehet életképes alternatíva, akik hatalmas szabad térrel rendelkező stúdiólakásban, vagy akkora házban laknak, ahol csak a nappali akkora, mint egy átlagos magyar otthon fele, így van hely ízlésesen elhelyezni a lábakon álló képernyőt. És ez nemcsak az 55 hüvelykes változatra igaz, de a kisebb képernyővel érkező variánsokra is.
Ráadásul azzal is tisztában kell lenni, hogy lábakra állítva a The Serif nem nevezhető atombiztos konstrukciónak. Már kézzel kicsit meglökve is kileng az amúgy méretes felső rész, ezért sosem merném kergetőzésre hajlamos gyerekek, vagy játékosabb, nagyobb testű kutyák közelében felállítani.
Jó kis tévé, de akadnak itt bökkenők
Amennyiben a dizájntól elvonatkoztatunk, akkor elmondható, hogy a The Serif abszolút korrekt tévé. A 4K felbontásra képes, QLED képalkotási technológiával működő, Edge LED háttérvilágítással dolgozó 10 bites panel ugyan nem ér a legújabb OLED kijelzők nyomába, de a képminőségre nem lehet panasz, legyen szó a színekről, a kontrasztról, a fényerőről vagy a sötétebb részek megjelenítéséről, még úgy is, hogy a technológiából fakadóan itt szó sincs tökéletes, 0 cd/m² fénysűrűségű feketékről.
A készülék támogatja az egyre inkább elterjedő magas dinamika tartományú (HDR10+, HLG) tartalmak megjelenítését, és a legtöbb közép- és felsőkategóriás okostévéhez hasonlóan már felszerelték mesterséges intelligenciát használó képfelskálázási algoritmussal és képfeldolgozó processzorral is. Tehát nemcsak a 4K-s mozgóképek, de az alacsonyabb felbontású adások/filmek/sorozatok is elfogadhatóan festenek a képernyőn, továbbá a mozgás megjelenítésére sem lehet panasz.
Amit kicsit sajnáltam, hogy a Samsung drágább QLED modelljeivel ellentétben ezen készülék mellé nem jár One Connect Box, a portok a tévé hátára kerültek, amik egy hatalmas műanyag panel eltávolítását követően érhetők el. A felhozatal kissé szűkös, vagy mondhatnám úgy is, hogy inkább a modern igényekhez igazodik: 2 USB, 4 HMDI (ebből egy eARC), optikai csatlakozó a hangrendszernek, CI foglalat, illetve a szokásos antennabemenetek. Nincs ugyanakkor LAN, kompozit és jack sem, illetve olyan szempontból a tévé nem jövőálló, hogy megfelelő csatlakozók (HDMI 2.1) hiányában
És beszéljünk kicsit a vezetékekről is: a készüléknek értelemszerűen áramra van szüksége, a konnektorba muszáj bedugni. Az ehhez szükséges kábel az egyik lábra helyezhető extra kiegészítővel még egész kulturáltan el is vezethető, de ha nem csak wifin keresztül nézünk tartalmakat, akkor fel kell készülni arra, hogy a szépen elhelyezett, lábakon álló tévé mögött/mellett mindenféle kábelek fognak lógni és tekeregni – ezt a Samsung valahogy minden esetben lehagyta a promóképekről.
Amíg csak a Netflix, a HBO GO vagy éppen az Apple TV+ megy, addig nincs baj, de a hagyományos csatornáink eléréséhez máris kell plusz kábel, amit talán még el lehet rejteni a kiegészítőben, de még nem beszéltünk hangprojektorokról, játékkonzolokról és egyéb kiegészítőkről, amiket szintén rá szoktunk kötni egy tévére. Szóval mindezt képzeljük a lábakon álló képernyő mellé, a hozzájuk tartozó kábelekkel együtt, és máris szertefoszlik az a letisztult elegancia, amit elméletileg ennek a tévének képviselni kellene.
A Samsung által megálmodott világ persze működhet, legalábbis abban az esetben, ha csakis vezeték nélküli kapcsolaton küldünk tartalmat a tévére. De legyünk őszinték, hányan vagyunk olyanok, akiknél az áramot szolgáltató kábelen kívül semmilyen más vezeték nem kapcsolódik a készülékéhez?
Okosságok
Ha valaki a fentiek ellenére is érdeklődik a tévé iránt, annak jó hír, hogy a The Serif különlegessége nem merül ki az egyedi burkolatban és a fémlábakban. Rögtön ott van például a tévé tetejébe épített NFC chip, ami lehetővé teszi, hogy a telefonunkon lejátszott zene egyetlen érintést követően az okostévé 40 wattos hangrendszerén keresztül szólaljon meg. A hasonszőrű készülékek között a beépített hangszórók átlagosnak számítanak, viszont jobban szólnak, mint bármelyik okostelefon, szóval ennek a funkciónak megvan az előnye, ha nem rendelkezünk külön erre a célra vásárolt kiegészítővel.
Az instant kapcsolat arra is használható, hogy a telefonunk kijelzőjének tartalmát kitegyük a tévé képernyőjére: ennek főleg akkor van értelme, ha a képeinket akarjuk nagyban nézegetni, de ha valakinek erre van igénye, akár az Instagramot, a Twittert és a Facebookot is tudja pörgetni a 4K-s megjelenítőn. Sőt arra is van lehetőség, hogy osztott képernyőre váltsunk: ilyenkor egyszerre nézhető a tévéadás, illetve böngészhetjük a mobilunkon található alkalmazások tévére átjátszott képét.
Szintén praktikus megoldás az Ambient mód, ami a legegyszerűbben tévés képernyőkímélőként írható le. Ezzel a megoldással már a The Frame tévéknél is találkozhattunk, és lényegében arról van szó, hogy használaton kívül a kijelzőn egy általunk korábban beállított kép/műalkotás jelenik meg.
Mivel a készülék ilyenkor rendkívül alacsony fogyasztásra kapcsol, használhatjuk folyamatosan is, és elkerülhető, amit korábban említettem, hogy a lábakon álló képkeretünk közepe egy fekete téglalap legyen. Helyette megjeleníthet egy gyönyörű tájképet, egy absztrakt művet, vagy bármi mást.
megjeleníthető rajta egy óra, naptár, sőt napszakhoz igazítva eltérő információk, szóval amellett, hogy nem a sötét semmi van a szobában, a kijelző akár praktikus extrákkal is felvértezhető. És ez még nem minden, hiszen itt is adott a lehetőség, hogy a tévé mögötti felületet befotózva készítsünk háttérképet, hogy a tévénk így olvadjon bele a környezetbe. Ekkora műanyag kerettel persze ez lehetetlen, de a funkció azért adott, ha valaki kísérletezni szeretne vele.
Emellett a tévé rendelkezik a Samsung saját fejlesztésű, kifejezetten jól működő operációs rendszerével, a legfontosabb alkalmazások lényegében előre telepítve várják a felhasználót, a készülék mellé járó távirányító is egy jól sikerült darab, továbbá a SmartThing alkalmazással is vezérelhető a rendszer, illetve ezen keresztül is eszközölhetünk mindenféle beállításokat.
A The Sherif lényegében tud mindent, amit manapság egy okostévének tudnia kell, de a különleges dizájn és az extrák felárral járnak: a tévé 55 hüvelykes verziójának ajánlott fogyasztói ára 479 ezer forint – bár előfordul, hogy akcióban már 400 ezerért is le lehet akasztani egyet.
Úri muri
A The Serif érdekes próbálkozás, de sokkal inkább dúsgazdagoknak szánt dizájnkellék, mintsem praktikusan használható okostévé. A létjogosultságát nem kérdőjelezem meg, de meglepődnék, ha itthon kapkodnának utána. Vannak jópofa funkciói, de a dizájn és a kialakítás szembe megy a legtöbb vásárló igényeivel, ráadásul, ha pusztán a képernyő képességeit nézem, akkor ugyanez sallang (lábak, keret, NFC stb.) nélkül már jóval olcsóbban beszerezhető akár a Samsungtól is, arról nem is beszélve, hogy ennyi pénzért már hasonló méretű OLED paneles készülék is található a piacon.
