Az okostévé 55 és 65 hüvelykes méretben kapható, nálunk a kisebbik verzió járt, de külsőre mindkét variáns megegyezik. A Hisense a dizájnt illetően mellőzött mindenféle felesleges csicsát, de hagyományos keret például nincs, hiszen a képernyő szélein pár milliméterrel túlnyúló fémrész külön réteget alkot, a kijelző mögött helyezkedik el. Ezt csak alul töri meg szövetbevonatú hangszórósáv, közepén a gyártó logójával, és összességében elmondható, hogy a tévé abszolút pofásan néz ki.
A sakktábla mintás hátlap megfelelő részei a VESA-szabványhoz igazodva lettek kialakítva, így a kijelző egy konzollal akár a falra is felhelyezhető, az álló tároláshoz a háromágú, 31 cm mély és 77 cm széles talpat pedig nekünk kell összeszerelni, ami nem egy különösebben bonyolult művelet. Ami pozitívum, hogy a hátsó műanyag burkolat úgy van kialakítva, hogy találunk benne kábelcsatornát, illetve a talapzat hátsó ágát is úgy tervezték meg, hogy kábelgyűjtőként és elvezetőként is funkcionálhat.
Többet tud, mint gondolnád
A csatlakozók a jobb oldalon kaptak helyet, méghozzá két részre osztva: a fal felé néz az Ethernet port, a digitális audió, a kompozit bemenetek, illetve egy HDMI. A könnyebben elérhető jobb szélen pedig két USB-t, három további HDMI-t (ebből egy ARC) és az antennák dugaszait találjuk.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a tévé nem tudja a HDMI 2.1-et, így 4K/60 Hz a maximum, ami átmegy a vezetéken, szóval, ha valaki az idén érkező PlayStation 5 vagy Xbox Series X-hez keres kompetens tévét, annak nem ez az ideális választás. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy játékra nem alkalmas a készülék, hiszen találunk rajta dedikált játék képmódot, amivel 14 milliszekundum alá csökkenthető a késleltetés, így az aktuális játékgépekhez (PS4, Xbox One) jól passzol ez a kijelző.
A képernyő alapja egy 8 bites (+FRC), kvantumpontos eljárással készült panel, 3840×2160 pixel felbontással, maximum 120 Hz képfrissítéssel, és Full-Array Local Dimming háttérvilágítással. Utóbbi annyit tesz, hogy a készülék 132 fénykibocsátó zónát képes külön kezelni, aminek hála LCD-kijelzőhöz mérten egészen decens látványt kapunk. A betekintési szög ugyan nem túl jó, a tévétől oldalirányba távolodva a kép gyorsan veszít az élességből és fakulni kezd, de megfelelő pozícióból nézve a kontraszt kiváló (9000:1), a mozgás szépen jelenik meg, a színek pedig természetesnek hatnak. Egy OLED vagy egy drágább QLED tévé szintjét persze nem éri el, de a kategóriához mérten kiváló a teljesítménye.
És a jó hírek ezzel még nem értek véget, hiszen az egészen baráti ár ellenére a Hisense 55U8QF nemcsak támogatja a legnépszerűbb HDR formátumokat (HDR10, HDR10+, Dolby Vision, HLG), de képes akkora fényerőt kibocsátani magából, hogy ez ne csak felesleges marketinglózung legyen. A maximális fényerő meghaladja az 1000 nitet, így ha magas dinamikatartományú tartalmakat játszunk le a készüléken, akkor valóban ki tudjuk élvezni az ebből fakadó szebb és természetesebb látványt, legyen szó akár streamelt vagy letöltött filmekről, Blu-ray lemezekről vagy akár videójátékokról.
Ami az alacsonyabb felbontású tartalmak felskálázását illeti, az SD-tartalmak ugyan fogyaszthatók, de szépnek azért közel sem nevezhetők, a HD és Full HD felbontású filmek, sorozatok és videók terén viszont remek munkát végez a készülék, komolyabb zajosodás és látható blokkok nélkül feszül ki 4K-ra a megjelenített kép. A legjobban persze akkor járunk, ha UHD felbontású néznivalóval etetjük a tévét, szóval a beszerzését követően már simán érdemes előfizetni például a Netflix legmagasabb csomagjára, amiben egyre több film és sorozat érhető el 4K-ban, Dolby Vision formátumban.
Ahol még van hová fejlődni
A legnagyobb kompromisszumot talán az operációs rendszer terén kell kötni, a tévére ugyanis a Hisense saját fejlesztésű VIDAA rendszere került, aminek azért megvannak a maga korlátai. A szoftver alapvetően gyors, letisztult, leginkább az Android TV-re hasonlít, viszont saját fiókot kell regisztrálni a frissítések és javítások eléréséhez, a szoftveráruház kínálata pedig elég limitált. Netflix, Amazon Prime vagy YouTube azért van, de az HBO GO-ról, az Apple TV+-ról vagy éppen a Disney+-ról le kell mondani, mert az ezekhez szükséges applikációk nem elérhetők a készülékre. Szerencsére mobilról streamelhető a kép a tévére, ami részben megoldást jelent erre a hiányosságra, illetve a beépített lejátszó is szépen boldogul a népszerűbb formátumokkal (MKV, MP4, M2TS, TS, MOV stb.), és a feliratokat is képes kezelni.
Ami a hangrendszert illeti, két, a JBL által finomhangolt 10 wattos hangszóró a rendszer lelke, és ennek megfelelően csodára nem érdemes számítani. A tévé elméletben kompatibilis a térélményt biztosító Dolby Atmos formátummal, de a gyakorlatban ebből nem sok érződik, és úgy általában elmondható, hogy a mély hangok terén elég gyengén teljesít a készülék. Cserébe a beszédhangok szépen elkülönülnek minden esetben, a magas- és középtartományokkal szintén nem volt problémánk, és a hangerőt magasra csavarva sem találkoztunk torzulással vagy egyéb anomáliával.
Jó választás lehet
Ahogy a bevezetőben is említettük, a Hisense 55U8QF 280 ezer forint környékén vihető haza (a 65-ös 310 ezerről indul), ami abszolút korrekt ár egy 55 hüvelykes okostévéért, és nemcsak a mérete, de a képességei okán is. Ha valaki tényleg elérhető áron keres olyan készüléket, ami boldogul a HDR-formátumokkal, de nem tervez vadiúj konzolt, és kibírja, hogy az operációs rendszernek vannak nyilvánvaló korlátai, annak ezt a tévét érdemes felvennie a potenciális jelöltek listájára.
