Tech

Hiába telt el 21 év, Raccoon City tragédiája még mindig a frászt hozza ránk

A Resident Evil 3: Nemesis eredetileg 1999-ben jelent meg az első PlayStation konzolra, idén pedig a Capcom ebből a játékból is készített egy remake-et, ami a tavaly kiadott Resident Evil 2 feldolgozáshoz hasonlóan teljesen újraépítve, a modern igényekhez igazítva kínálja közel ugyanazt az élményt, amit a 21 éves eredeti. A szimplán csak Resident Evil 3-ra keresztelt új verzió ugyan nem lett olyan briliáns, mint az elődje, de még így is remek szórakozást biztosít új és visszatérő játékosoknak egyaránt.

Mielőtt rátérnénk a konkrét játékmenetre, és a 21 év után végrehajtott változtatásokra, érdemes tudni, hogy a Resident Evil 3 lényegében az első rész közvetlen folytatása, hiszen a két irányítható karakter egyike a Resident Evilben megismert Jill Valentine, de a történet kötődik a Resident Evil 2-höz is. A helyszín most is Raccoon City, a zombifertőzés kezdetekor, de a sztori a második rész cselekménye előtt indul, egy darabig azzal párhuzamosan fut, a finálé pedig egy nappal az RE2 eseményei után játszódik.

A feladatunk élve elhagyni a halálra ítélt várost, ami az Umbrella Corporation által elszabadított vírus miatt zombiktól és ocsmány mutánsoktól hemzseg. A menekülésünk útjában persze rengeteg akadály áll, melyek közül a legdurvább egy elpusztíthatatlannak tűnő lény, ami folyton a főhősnő nyomában liheg.

Resident Evil 3: kicsit megváltoztál

Műfaját tekintve az átdolgozott Resident Evil 3 is túlélőhorror, tehát jókora szembeszélben kell teljesíteni a pályákat, a játékélmény ugyanakkor nemcsak a tavalyi RE2 remake-hez viszonyítva változott, de a két évtizeddel korábban kiadott eredeti verzióhoz képest is. A hangsúly egyértelműen az akcióra került, a szériára jellemző, sok bolyongást és felfedezést igénylő feladványok szinte teljesen hiányoznak az új verzióból, és eltűntek az előrehaladást és a befejezést alakító döntési lehetőségek is.

Ráadásként az epizód ikonikus ellenfele, a mutáns Nemesis hiába tűnik nagyobb fenyegetésnek, mint a második részben felbukkanó Mr. X, a szerepeltetése koránt sem olyan hatásos, mind elődjének.

Aki nem játszott a Resident Evil 2-vel, annak érdemes tudni, hogy a sebezhetetlen Mr. X a történet első felében folyamatos fenyegetést jelent a hőseinkre: lényegében bárhol felbukkanhat, frászt hozva mindenkire, és mivel a kiiktatására nincs mód, az egyetlen megoldás a menekülés, miközben figyelnünk kell arra, hogy megoldjuk a ránk váró feladatokat, így haladva előre a sztoriban.

Bár tény, hogy Nemesis néha a Resident Evil 3-ban is előkerül, hogy megkergessen, de mindig ugyanakkor és ugyanott, előre megírt, scriptelt módon, így egyáltalán nem helyez akkora nyomást a játékosokra, mint a RE2 hasonló figurája, amit én visszalépésként éltem meg. Még úgy is, hogy ha leállunk vele harcolni, és sikerül ideiglenesen megállítani, akkor értékes zsákmány ütheti a markunkat.

Nem szívesen találkoznánk vele az utcán. Fotó: Capcom

A drabális szörny szerepe a pár „váratlan” felbukkanáson túl itt lényegében arra korlátozódik, hogy minden nagyobb szakasz végén olyan visszatérő főellenfélként szakadjon a nyakunkba, akit az adott „arénában” fellelhető tárgyak és környezeti elemek segítségével kell megállítani.

Ez persze nem feltétlenül fog mindenkit zavarni, ahogy az sem, hogy a fejlesztők a program újraalkotása során itt-ott belenyúltak a sztoriba, és lesz olyan helyszín, ami az új verzióba már nem került be – a vaskalapos rajongót az ilyesmi érzékenyen érintheti. Akik viszont sosem játszottak az eredetivel, azok ebből mit sem fognak érzékelni, számukra a Resident Evil 3 egy újabb remek játék lesz, a manapság megszokottnál több kihívással, és a napjaink sztenderdjeit hozó látványvilággal.

Megállja a helyét

Ami nem változott, hogy ezúttal is okosan kell bánni a lőszerrel, és a rendelkezésünkre álló szűkös hellyel, illetve nem a daráláson, hanem a túlélésen van a hangsúly, tehát sokszor okosabb kikerülni a zombikat, vagy elmenekülni előlük, mintsem pazarolni az értékes muníciót.

Ez azért is javasolt, mert a Resident Evil 3 sem céllövölde: egy normális találat bevitele jóval több ügyességet kíván, mint egy átlagos külső nézetes akciójáték, ráadásul sokszor 3-4 golyó szükséges az élőhalottak szeme közé, mire elfekszenek. Persze lesz sörétes puskánk és rakétavetőnk is, de az ide való töltényeket hiba lenne szimpla zombikra fecsérelni.

A sima zombik fejébe sem elég 1-2 golyó. Fotó: Capcom

A túlélésben hatalmas segítség az egészen új kitérő mozdulat is, amit mesteri szintre fejleszteni ugyan időbe telik, de jól használható az átlagos élőhalottak és a jóval termetesebb lényekkel szemben is. Ha pedig már küzdelem, akkor érdemes tudni, hogy az újratervezett harcrendszernek azért akadnak gyenge pontjai: néha iszonyú lassúak a reakciók, olykor a kameranézet is megbolondul, illetve nálam többször előfordult, hogy az eldobni kívánt gránát valamiért a karakterem kezében maradt.

A játék viszont még így is sokkal könnyebb, mint a rögzített kameranézetes eredeti, főleg a sűrűn és ügyesen elhelyezett védett szobáknak és automatikus mentéseknek köszönhetően.

Érdekes kettősség ugyanakkor, hogy a Resident Evil 3 még így is több kihívást nyújt, mint a manapság kiadott játékok jelentős része.

Ennél is fontosabb a hangulat, amit az előző részhez képest most is nagyon jól eltaláltak, hiszen a játék még úgy is képes a frászt hozni az emberre, ha az eredeti verziót az elmúlt 21 évben már rongyosra játszotta. Ebben hatalmas szerepe van a libabőrt okozó hanghatásoknak, és a sokszor kifejezetten nyomasztó helyszíneknek: a kihaltnak tűnő, esti fényekbe burkolózó kórház például a legrosszabb rémálmainkat idézi, ráadásul a világ jelenlegi helyzete még egy olyan hátborzongató mellékzöngét is biztosít ennek a terepnek, amit egyetlen fejlesztő sem láthatott előre.

A kórház látványától megfagyott az ereinkben a vér. Fotó: Capcom

Ami pedig a látvány illeti, ezen a téren egyáltalán nem érheti szó a ház elejét. A fejlesztők mindent a nulláról alkottak újra, a helyszínek elképesztően jól néznek ki, köszönhetően a részletes kidolgozásnak. Ezen a téren a Resident Evil 3 túlmutat a tavalyi remake-en, ami annak is köszönhető, hogy a cselekmény nagy részében nem egy rendőrkapitányságon vagyunk, hanem Raccoon City számos pontját bejárjuk. Dicséret illeti továbbá a két főszereplő, Jill és Carlos Oliveira kidolgozását is, hiszen sokkal kevésbé tűnnek mozgó szexbabáknak, mint az előző részben Claire Redfield és Leon S. Kennedy.

Apropó, főhősök: ezúttal nincs választási lehetőség, hogy kivel visszük végig a sztorit, a két hőst felváltva irányítjuk, és a Capcom kikukázta a különböző befejezéseket is. Újrajátszásra persze így is van lehetőség, megvásárolható, a játékot könnyítő extrákkal, de a késztetés korántsem olyan nagy, mint a Resident Evil 2 esetében, ráadásul az eredeti Resident Evil 3-ban debütált Mercenaries mód is hiányzik.

Utóbbit némileg feledteti, hogy a játék megvásárlásával hozzájutunk a Resident Evil: Resistance című programhoz is, ami többszereplős élményt kínál, méghozzá azzal a csavarral, hogy alakíthatunk benne túlélőt, illetve vállalhatjuk a rosszfiú szerepét is, aki a többi játékos életét keseríti meg.

Jill Valentine-t azért nem könnyű a padlóra küldeni. Fotó: Capcom

Nem lesz klasszikus

A Resident Evil 2 tavaly megmutatta, hogyan kell modern formába ültetni egy húszéves remekművet, és ezt a magasra helyezett lécet a Resident Evil 3 nem tudta megugrani. Habár szórakoztató játékról van szó, a hatása nem olyan jelentős, mint az elődjének, ami következik a túlságosan megnyirbált játékmenetből, és abból, hogy a túlélésről sokkal inkább az akcióra helyeződött a hangsúly. Ez már így volt az eredeti RE2 és RE3 esetében is, de az ugrás most jóval jelentősebbnek tűnik a két epizód között.

Visszatért a horrorok királya, és jobb, mint valaha
Kipróbáltuk a Resident Evil 2 új verzióját: a látványt és az irányítást a modern korhoz igazították, a legfontosabb részeket pedig érintetlenek maradtak így a menekülés Raccoon Cityből jobb, mint valaha.

Az összképet ráadásul az sem szépíti, hogy a teljes sztori nagyjából 6–8 óra alatt kipörgethető, ami igencsak kevéskének hat a második részt követően. Szóval igazi klasszikus biztos nem lesz ebből a feldolgozásból, de a kipróbálása ettől függetlenül melegen ajánlott, főleg azoknak, akiknek az életéből eddig kimaradt az eredeti, 1999-es változat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.